Most már tényleg vége van Gyurcsány Ferencnek

"Hitler még el sem indította a háborút, ezek már marakodtak a koncon. Az Antall-család, a Boross Péterék meg a galuskaképű Torgyán-család" – magyarázza egy rákvörösre sült, negyven fokra hevült testű elmebeteg két, érdeklődve néző kreténnek. Mellettük "ELKÚRTAD"-pólós gyengeelméjű bácsika trécsel, vagyis itt van mindenki, aki elvárható egy Gyurcsány Ferenc-demonstráción.

A Kossuth téren vagyunk, a névadó szobra tövében, ahol a Demokratikus Koalíció éppen azzal próbálkozik, hogy minden eséllyel szembemenve népszerűvé tegye Orbán Viktor ötletét a választási regisztrációról. Úgy próbálkoznak ezzel, hogy négyen, köztük Gyurcsány, egyhetes éhségsztrájkot kezdtek az ötlet elleni tiltakozásul.

Vagyis ez csak ürügy, ugyanis már vasárnap este lenyilatkozták mindenkinek, hogy igazából médiafigyelmet akarnak, mert a Despotát eszerint nem épkézláb ötletekkel és hitelesnek tűnő figurákkal, hanem médiafigyelemmel lehet legyőzni.

Médiafigyelem mondjuk van itt hétfő délelőtt, más nem nagyon. Hiába a gyönyörű idő és a központi fekvés, maximum 50-60 ember lehet jelen, ebből 25-25 DK-s aktivista és tévéstábtag, a többi spontán érdeklődő. És ez az akció első napja, mi lesz itt később, főleg, ha csütörtökön bejön a front!

A Gyurcsány-tábor két, oldalt elhelyezkedő, nyitott szaletliból és köztük két nagy zöld sátorból áll.

Logikus lenne benézni a sátrakba, de amikor meglátom, hogy Niedermüller Péter a második napja demonstrál a 30 fokban mezítlábra húzott bőrcipőben (a bal sarka Achilles-tájon már egészen ki is sebesedett szegénynek), úgy döntök, hogy a tényfeltárásban is van egy józan határ. Főleg, hogy Niedermüller a látványból ítélve előbb kezdte a tiltakozást, mint a többiek, és a lopakodó nácizmus elleni kiállásból már hetek óta nem mos hajat.

Táncoló fekete lakkcipők

A mikrotömeget elnézve századjára is elámulok, hogy mi vonzhatja ilyen erővel Gyurcsányban azokat, akik már kiöregedtek a Schmuck Andor-féle Tisztelet Társaságából. A rajongók szórólappal a kézben ácsorognak és megpróbálják begyűjteni a sztárok autogramját.

Az együttes legmozgékonyabb tagja szuperhegyes bőr lakkcipőt viselő Vadai Ágnes, aki a kemény mag tagjaival beszélget és sajnos nem veszi szó szerint egy komcsi néni "Ágika, a hátamra, bárhová!" felszólítását. Úgy tűnik, még nem szokta meg a fétiscipőt, mert csak úgy tud járni benne, mintha egy négykézláb mászó, láthatatlan Bauer Tamáson lovagolna.

Az ELKÚRTAD-pólós szerencsétlenen kívül már a szélsőjobboldali mániákusokat sem érdekli Gyurcsány, pedig itt aztán tényleg két centiről lehetne gyalázni, de a jelek szerint ennél egy húgyhólyag-katéterezés is jobb programnak tűnik.

A Niedermüller-sokk ellenére végül mégis odanézek az egyik sátorhoz. Abban reménykedem ugyanis, hogy Gyurcsány az éhségsztrájkon túl is több mindenben követni fogja mintaképe, a szintén parlamenti képviselő, amellett KISZ IRA-tag Bobby Sands példáját. Az MSZP IRA egyik szakadár frakciójához tartozó Sands, mielőtt belehalt volna a 66 napos éhezésbe a börtönben, kitalálta előbb a pokróc - (ekkor a börtönruha helyett csak egy takarót voltak hajlandók viselni) majd a büdössztrájkot. A lelkes IRA-foglyok ekkor megtagadták a fürdést majd szarral kenték be a cellájuk falát. Bekukkantok, de látom, hogy az ír példa sajnos nem ragadós.

Hol a dúla?

Megnézem még a Kossuth-szobor lépcsőjén búbánatos arccal öregasszonyokat szórakoztató Gréczy Zsoltot, Gyurcsány Sancho Panzáját, de a showt ellopja a mellett ülő D. Nagy Lajos-hasonmás. Vetek még egy pillantást a fák árnyékában állítólag épp a BBC-nek nyilatkozó Gyurcsányról, aki a klasszikus magyar politikusangolt beszéli: 30 másodperc szülőszobai hangulatú nyökörgés után egy veretes szó.

Távozóban szintetizálok: Kik szoktak a Kossuth téren sátrazni? Szélsőségesen bogaras csoportok tagjai, ez eddig oké. Gyurcsány Ferenc eddig egész ügyesen hitette el magáról, hogy a politikai PR nagymestere, de most nagyon úgy tűnik, hogy akkor sem állnák körbe tömegek, ha megismételné kedvenc német diákom mutatványát és a fenekébe illesztett furulyán játszaná el az Oh Tannebaumot. Na most képzeljék el, hogy ennél mennyivel lelombozóbb négy éhező progresszív posztkommunista!