Tibor
2 °C
8 °C

Végre itt a magyar ellenkóla

2012.09.13. 00:58
Az öncsonkító őszinteség jegyében el kell mondanom, hogy a meghívó alapján, amiben a "nemzet üdítőitaláról" és egy fröccsöntőüzem avatásáról esett szó, azt hittük, hogy a Szentkirályi óriási meglepetésre bejelenti, hogy ezentúl fröccsöt is gyárt. Balogh Levente, a Szentkirályi ásványvízüzem tulajdonosa ehhez képest egy minden ízében magyar kólakonkurenst mutatott be.
sztk
Fotó: Index

A Szentkirályi ásványvízüzemből először a Princess tagjait látjuk meg, amint egy nagy betonfelület közepén aszalódnak a verőfényben, elektromos hegedűvel a kézben. A Princess egy olyan együttes, amelyikben három, fekete bőr macskanőjelmezt viselő, hosszú hajú csaj tucc-tuccozós basszusalapokra kamuhegedül. A hosszú hajnak azért van jelentősége, mert olyan ügyesen van belőve nekik, hogy állandóan úgy néznek ki, mintha egy szélgép előtt állnának. A magyar közönség ezt titokzatos okokból valósággal zabálja.

"Úristen, de borzalmas lehet tapadós bőrjelmezben izzadni ebben a hőségben" - gondolom éppen a csajok felé tartva, amikor mellbevágó flekkenszag csap az orromba. "CSAK NEM???" Hála istennek nem, hanem melegbüfé is van kicsit hátrébb. Előtte egy jókora lakodalmas sátor, tele Bács-Kiskun krémjével, a sátor hosszanti oldala előtt színpad, rajta Budai Gyula harcol a szavakkal, amik úgy pattognak a szájában, mint a robbanós cukorka. Ádázabbul harcol, és még kevesebb eredménnyel, mint a kommunisták ellen, ami igazán megható. Amikor azt mondja, hogy a hátunk mögött látható gyárcsarnokban magáévá fogja tenni Balogh Levente Szentkirályi-tulajdonos gondolatait, elhatározom, hogy tűzön-vizen át követni fogom.

Lezsák Sándor parlamenti alelnök a következő felszólaló, ő olyan búsan beszél a kétszáz méterrel alattunk tartózkodó ásványvízről, hogy ha az ismert nyersanyag tó formájában lenne jelen, tüstént belevetnénk magunkat bánatunkban.

Tökös tőkés

Végül maga Balogh Levente, a dzsúdósból lett ásványvízkirály következik, aki arról mesél, hogy egy rakás országnak van saját nemzeti üdítője, ami gyakran gyógynövényeket is tartalmaz, mint a cseh Kofola, a brit Dr Pepper [ami amúgy annyira amerikai, hogy egyenesen texasi] vagy az osztrák Almdudler, nekünk bezzeg nincs, vagyis eddig nem volt. Amúgy tudták, hogy az ősember hogyan jött rá, melyik növénynek van gyógyító hatása? Talán megkóstolta? Nem, nem, a helyzet az, hogy a növény mesélt magáról. Ha nem kell megnyitni az üzemcsarnokot, talán eljutunk pár jó begombázós sztoriig, és én is elmondhattam volna, miket mesélnek a Duna-parti fűzfák süllőzés közben, de sajnos meg kellett nyitni. (Aki kíváncsi Balogh Leventére, nézze meg, miket mondott a Tilla-féle Propagandában!)

Pont nem láttam a Hogyan készült vonatkozó epizódját a gyerekekkel, így nekem újdonság volt, hogy a PET-palack egy tíz centis, csavaros végű műanyag kémcső felfújása, vagyis pontosabban erőteljes szívása útján keletkezik, hogy a megtévedt tinédzserek később célirányosan kettévágva szívásra használják.

Az üzemlátogatáson megcsodáltam az automata gépeket és Geszti Péter csillogó ezüstbetétes sportcipőjét.

A lényeg azonban nem a fröccsöntés, hanem a 31 gyógynövényt tartalmazó Magyar Nemzeti Üdítőital.

A cucc már a nevével nagyot üt, Aqua Elixisnek hívják ugyanis, ami ahhoz képest direkte fellélegzés, hogy lehetne Kündü, Vérbulcsú vagy Semjén is a neve. A külalak és a csomagolás egyértelműen kólára utal: barna, buborékos ital piros címkével, fehér betűkkel. Közelebbről lehet csak észrevenni a furán duci palack felszínébe domborított kalocsai mintát.

Rettentően intenzív illata van, kőpadlóra öntött Unicum a közelben olvadozó puncsfagyival és egy raklapnyi felbontott potpourris zacskóval. Az első kortyot a számba véve majdnem felkiáltottam, hogy "vaddisznókoktél!" én ugyanis ezen a néven ismerem azt, amikor a buliban összeöntik az összes megmaradt italt. A következő érzés a brutális, földre teperő édesség, utána jönnek a gyógyfüvek, hogy vidám táncot járjanak a hűlő tetemünkön.

Az ízlelés igazán szubjektív dolog, a hazahozott palackot kibontva Mikes kolléga szénsavas Unicumról beszélt Red Bull-aromával és egy kis Donald rágóval, Fehér riporter potpourriról benzollal, Laza kolléga folyékony Maoamról, Zách riporter Ajax Floral Fiestáról. Vagyis annyit leszögezhetünk, hogy mindeképpen markáns ízű italról van szó, amit nagy butaság lenne jelzőkényszeres újságírók társaságában fogyasztani.