Móric
6 °C
23 °C
Index - In English In English Eng

Az MSZP a Horn Gyula-i kisemberrel nyerne 2014-ben

2012.09.18. 11:24
Kiszivárgott az MSZP titkos stratégiája, ami az anyag készítői szerint elvezethet Orbán Viktor legyőzéséhez. A szocialisták úgy tűnhetnek kompetensnek és hitelesnek, ha hazudnak a gazdaságról.

A Fent és Lent blog a napokban megszerezte a szocialista pártot a 2014-es választáson győzelemre vezetni hivatott politikai stratégia belső dokumentumát. A stratégia vállalt pragmatizmussal közelít a politika alapkérdéseihez: nem akar a párt programjának vagy víziójának tűnni, csupán használati útmutatást ad 2013 végéig a győzelemhez.

Hit, remény, erő

A pártból származó értesülésünk szerint az anyag "struktúrájában megfelel" az érvényes stratégiának, csak épp "egy régi, 1.1-es verzió, miközben már a 2.4-esnél tartunk". Az alapja egy, az év elején, 3000 fős országos reprezentatív mintán végzett kutatás (azóta – legalábbis forrásunk szerint – újabb, regionális kutatásokat is végeztek). A "hatályos" stratégia nem nyilvános.

A Baloldaliság, Remény, Erő című dokumentum fő üzenete az, hogy a pártnak fel kell magát ráznia, optimizmust, erőt kell sugároznia, hitet a Fidesz leváltásában, reményt, hogy a választóknak egy szocialista kormány alatt jobb soruk lenne.

A szöveg azért meghökkentő, mert nem a szokásos lózungok szerepelnek benne, hanem a győzelmi esélyt jelentő stratégia szükséges elemeinek tárgyszerű felsorolása. Ez élesen különbözik a nyilvános politikai kommunikáció szokásos, dagályos vagy épp populista, hatásvadász stílusától: láthatóvá válik az a számító racionalitás, ami köré a tömegpártok bő lére eresztett programja és stratégiája épül.

A Horn Gyula-i kisemberrel az értelmiség ellen

Az anyag szerint az MSZP-nek a Fidesz reális, kormányképes alternatívájának kell tűnnie. A szocialistáknak erre kétosztatú politikai színtéren lehet esélye, ezért a Jobbikot bagatellizálni kell, az MSZP-nek önmagát pedig a baloldal vezető erejének kell láttatnia. A Jobbik és az MSZP támogatottsága nagyjából ugyanakkora, viszont a szocialistákat a többség sokkal alkalmasabbnak tartja a kormányzásra, ezért a radikálisokat szélsőségesnek kell bélyegezni, és nem szabad rájuk túl sok energiát pazarolni.

A Gyurcsány és Bajnai fémjelezte időszak után az MSZP-nek vissza kell találnia a baloldalisághoz, ez pedig a hétköznapi emberek pártjává válást jelenti. A stratégia nem kertel: "a Horn Gyula-i értelemben vett »kisemberpártiságot«, elitellenességet és bizonyos esetekben akár az értelmiséggel, de mindenképpen a nagyvállalkozókkal szembeni szkepszist és kritikai attitűdöt" kell megjeleníteni.

A szerzők szerint az üzenetekkel nem a jogállam fideszes lerombolására, a demokrácia gyengülésére kell koncentrálni, mert az nem foglalkoztatja a választókat. Sőt, az oktatással, a közbiztonsággal, többség-kisebbség együttélésével, de még a makrogazdasági ügyekkel meg a milliárdokkal sem igazán kell törődni. Hanem az energiaárakkal, a munkanélküliséggel és az egészségüggyel.

A remény forgatókönyve plasztikkártyán

A fókuszba az emberek személyes körülményeit, a háztartások helyzetének romlását kell állítani, mert az MSZP azzal nyerheti vissza a hitelességét, ha kompetensnek és empatikusnak tűnik. A milliárdok helyett a havi költségvetésből hiányzó ezrekről kell beszélni. Rezsistopot, növekedést és munkahelyteremtést kell ígérni. Szó sem lehet semmiféle megszorításról, fiskális fegyelemről. És a nyugdíjasok továbbra is a legfontosabbak, ők aztán semmiben nem húzhatnak rövidebbet.

A stratégia "modernségi versenyt" hirdet és konkrét javaslatokat is tartalmaz. Ilyen a 60 százalékos legfelső jövedelemadó-kulcs bevezetése a gazdagok megadóztatására, a rezsistop már említett bevezetése, a minimálbér azonnali megemelése, és, talán, egy antikorrupciós központ felállítása.

A választóknak könnyen érthető üzeneteket kell kommunikálni, aminek a stratégia szerzői szerint egy a választókhoz eljuttatandó, a "Remény forgatókönyve" elnevezésű egyoldalas dokumentum, sőt, egy kis plasztikkártya lehetne az eszköze. Erre éves bontásban rákerülne az Orbán-kormány időszaka alatt a munkanélküliség alakulása, egy kétgyerekes család átlagos havi nettó jövedelme és a minimálbérből élők aránya.

Ki fog kormányozni?

A kiszivárgott stratégia nem ad, mert nem is adhat választ a magyar politika legfontosabb kérdéseire. Ilyen, hogy melyik pártok alkotnák a baloldali koalíciót. Hogy mihez kezdene egy szocialista kormány a gazdasággal, a szociálisan ellehetetlenült rétegekkel, az oktatással. Arról sem mond semmit, hogy változott-e 2006 őszének megítélése, hosszabb távon milyen viszonyt kellene kialakítani a Fideszel, hozzá kell-e nyúlni az új alkotmányos intézményrendszerhez, sarkalatos törvényekhez, és ha igen, miképp. És hogy egyáltalán milyen országot szeretnének.

D  TT20090405017
Fotó: Kovács Attila / MTI

Ezt ugyanis csak az MSZP döntéshozó fórumai dönthetik el. Ahogy annak is ott kell eldőlnie, hogy kik azok a szocialista politikusok, akik ezt a változást levezénylik és a személyükkel hitelesítik. Az viszont kiderül, hogy a stratégia szerzői szerint itt az ideje az elmúltnyolc- helyett az elmúltkétévezésnek, sőt, lassan a hátralévőmásfélévezésnek is.