Fidesz-átok buktatta a litván kormányfőt?

Hiába a tavalyi, egész Európában kivételes, 6 százalékos gazdasági növekedés, hiába az államadósság leszorítása 38 százalékra, Andrius Kubilius litván miniszterelnök kereszténydemokrata pártja csúnyán kikapott a vasárnapi választásokon. A feltűnően sikeres politikust vagy a rövidlátó választói, vagy az állítólagos Fidesz-átok csinálta ki. Kubilius ugyanis szeptember 25-én fogadta Orbán Viktor miniszterelnököt, a választásra készülő politikusok rettegett fekete macskáját.

Kubiliust legalább nem érhette váratlanul a vereség: pontosan tudta, hogy a tőle éppen hogy csak elbúcsúzó Orbán szeptember 27-én, három nappal a grúziai választások előtt meglátogatta Miheil Szaakasvili hivatalban lévő elnököt, sőt fel is szólalt egy kampánygyűlésén, ahol vastaps és "Viktor!, Viktor!" kántálás fogadta a magyar nép támogatását tolmácsoló Orbánt. Az addig a börtönbeli kínzásokról készített videók botránya ellenére biztosan vezető Szaakasvili a rá következő vasárnap, október 1-jén óriási meglepetésre kikapott.

Ilyen erős, 48 órán belül bemutatott duplázásra nem találtunk példát az elátkozott politikusok statisztikai adattárában.

Bizonyos jelek arra mutatnak, hogy az erős személyes érzelmek erősíthetik az átok hatását. Orbán Viktor 2011. október végén a brüsszeli EU-csúcson az egyik szünetben az akkor már nagy bajban lévő Silvio Berlusconi olasz miniszterelnökkel trécselt egy sort, majd, hogy hangsúlyozza a kettejük közötti haverságot, a lakonikus "Silvio." szöveggel egy rövid videót is kiposztolt az esetről a Facebook-oldalára. A videón egyetlen elhangzott mondat érthető: "You can count on us", vagyis "számíthatsz ránk", mondja Orbán a barátjának. Silvio 12 nap múlva kénytelen volt lemondani, miután egy rakás kormánypárti képviselő átszivárgott az ellenzékhez.

Hoszni Mubarak egyiptomi elnök nem állt választások előtt, sőt mindaddig, míg 2011. január 23-án nem fogadta Orbán Viktort, úgy tűnt, hogy diktatórikus hatalma örökké fog tartani, és posztját valamelyik fia örökli majd. A folytatás könnyen kitalálható, két napra rá, 25-én kezdődött az a 18 napos tüntetéssorozat, ami előbb Mubarak lemondásához, majd ő és fiai perbe fogásához vezetett. A hírek ellentmondásosak ugyan, de nem kizárt, hogy Mubarak nyár közepe óta kómában van.

Jobban járt nála Václav Klaus cseh elnök, aki szeptember 25-én New Yorkban, az ENSZ-közgyűlés szünetében találkozott Áder János köztársasági elnökkel, hogy 3 nappal később egy őrült műanyaggolyós játékpisztollyal lője meg többször is egy cseh kisvárosban.

Igen, mielőtt bárkiben is Orbán-fóbia alakulna ki, a teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy alkalomadtán a fideszes köztársasági elnökök is az apokalipszis lovasai. Áder a Klausszal tartott találkozója előtt, június 18-án fogadta Boris Špremet, a Horvát Nemzetgyűlés elnökét, aki szeptember 30-án már a ravatalon feküdt.

Ennyi idő mondjuk nem adatott meg Szultan bin Abdel-Azíz szaúdi hercegnek, aki tavaly október negyedikén fogadta Orbánt, bő két héttel később pedig meghalt.

A két profi politikushoz képest a naiv Schmitt Pál köztársasági elnök sokkal gyengébb eredményeket tudott felmutatni. Hiába találkozott 2010. november 30-án külön is Moammer Kadhafi líbia diktátorral a Tripoliban tartott Afrika-EU-fórumon, hogy magyar cégek miatt lobizzon nála, a székében bombabiztosan ülő arab politikus ellen csak két és fél hónappal később, február 17-én tört ki forradalom, ami végül a szórakoztató despota meglincseléséhez vezetett.

Szintén méltatlan volt a hagyományokhoz, hogy a Schmitt-tel 2011. március 17-én randevúzó Christian Wulff német elnök csak több, mint fél évvel később keveredett botrányba egy milliárdos barátjától kapott magánkölcsön, majd a Bild szerkesztőjének megfenyegetése miatt, és csak idén február közepén kellett lemondania.

Orbán, Áder és Schmitt persze sokkal több politikussal találkozott, mint ahányan bajba kerültek a randevúk után, de annyi azért kimondható, hogy a tűzzel játszik, aki közvetlenül választások előtt fut össze Orbánnal vagy valamelyik fideszes csúcspolitikussal.