Cecília
7 °C
12 °C
Index - In English In English Eng

Sok pénzbe kerül a rádió ostroma

Milyen forradalmi archív anyagok keringhetnek a világban? Milyen filmekkel találkozott már? Kik forgatták ezeket valójában? Miért nem kutathatnak itthon a témában komolyabban? Varga Jánost, a MaNDA, azon belül is a Filmarchívum főmunkatársát faggattuk. Ha lenne pénz, eddig nem látott felvételeket is be lehetne mutatni Magyarországon, például a rádió ostromáról.

Ki volt október 23-án a kulcsszereplő az események filmre rögzítésénél?

Az igazi krónikások a híradósok voltak, ők forgattak 23-án is, a Híradó és Dokumentum Filmgyár (HDF) operatőrei. Mikó József operatőr készítette a legtöbb felvételt az első nap: a fennmaradt anyagok körülbelül 50 százalékát ő forgatta, ez 150-160 méternyi filmanyagot tesz ki. A forradalom első napjának emblematikus képeit is ő jegyzi: a BVSC vívó terméből integető gyerekeket, az Anker ház ablakából nemzeti színű zászlót lengető lányt, és ő vette fel először, a Margit hídon a szigeti lejárónál a forradalom jelképévé vált lyukas zászlót.

Október 23-án kora délután épp a Zsarnok medve című színes kisfilm munkálatairól érkezett az egyébként híradós operatőr a Budafoki út közelében lévő lakásához a filmgyári gépkocsival, amikor a műegyetemisták menete indult. Az autóban több tekercs fel nem használt fekete-fehér negatív volt. Azonnal fogta a kamerát, és a stábautóval végig tudták kísérni az október 23-i felvonulás helyszíneit: a Budafoki úttól a Szent Gellért téren át a Szabadság hídon keresztül a Szabad Sajtó utca Kossuth Lajos utca, Astoria, Károly körúton át a Nyugati Pályaudvarig, a Szent István körúton keresztül a Margit hídon át vissza Budára, a Bem térig.

Nem Zsigmond Vilmos és Kovács László, a két világhírű operatőr az események rögzítésének a sztárjai?

Nem, ők október 23-án egyáltalán nem forgattak. Később kezdték csak a munkát és amikor elhagyták az országot 1956 végén, akkor mindketten vittek magukkal jó néhány tekercset. De közel sem annyit, mint amennyit későbbi nyilatkozataikban említettek. Nem elsősorban az 56-os felvételeiktől, hanem későbbi alkotásaiktól lettek méltán világhírűek. Nagyon büszkék vagyunk rájuk, de 56-os felvételeik közül csak a novemberiek közül tudunk néhányat azonosítani. Ezek például azok, amelyeket a Nemzeti Színházból forgattak: a romba dőlt város megrázó képeit, a sorban álló embereket, az orosz páncélosokat. Ez önmagában is nagy hőstett volt a forradalom leverése után, hiszen életveszélyes és illegális volt a forgatás. De tény, hogy a játékfilmesek néhány nappal később kezdtek forgatni. A kiválasztott helyszínek egy jelentős részét - mire ők odaértek – a mozgékonyabb HDF-es operatőrök már felvették. Ezért is van az, hogy nagyon sok hasonló felvétel készült a forradalom kulcshelyszíneiről: a Kilián laktanyáról, a Corvin közről, a körútról, a Széna térről.

Varga János, filmes kutató

Jelenleg szolgáltatási menedzserként szerepel a Filmarchívum honlapján, de valójában 1986 óta dolgozik ott, előbb gyűjteményi osztályvezetőként, archívumvezetőként majd főmunkatársként. A filmeket tekintve fő kutatási területei az 1956-os forradalom, a magyar sport és a magyar holokauszt. Szakmai bölcsője az MTA Történettudományi Intézete és az Országos Széchenyi Könyvtár volt a Filmarchívum mellett. Oxfordi Ösztöndíjasként kezdte el gyűjteni, és hozta haza az első 56-os tekercseket 25 éve külföldről, azóta az 1956-os forradalom mozgó- és állóképi emlékeinek felkutatása az egyik szenvedélye. Jelenleg is az 1956-os forradalom fennmaradt mozgóképi emlékeinek topográfiai- és kronológiai online összeállításán dolgozna (1956-os forradalom mozgóképi online program) Kurutz Mártonnal, Gaál Eszterrel és Nagy Leventével az Archívumból, ha ezt a tevékenységet valaki támogatná.

Ma mindenkinek van okostelefonja, akkor kinek volt szabadon használható kamerája, nyersanyaga?

A filmgyárakban a nyersanyagot szigorú elszámolás mellett lehetett igénybe venni (ez persze a forradalom alatt egy kicsit másként volt), a magánosoknak is nagyon szűkös volt az ellátásuk. Vagyis pár perc film is ritka kincsnek számít. A HDF operatőrei általában 35-ös filmkamerával dolgoztak 60-as kazettával, ami 2 perc 20 másodperc negatív anyagot jelentett, ebből egyszerre általában kettőt vittek magukkal. A kazettákat a gyárban fénymentes helyen töltötték újra, vagy az operatőr a töltőzsákjában a leexponált anyagát átcserélte felvételi negatívra. Természetesen ezeknél voltak nagyobb kapacitású hangfelvételre is alkalmas technikák, akár 300-as kazettákkal is, de a forradalom első napjaiban ezeket még nem használták. A hivatásos operatőrök is általában 35 mm-es filmanyagra dolgoztak, az amatőrök 8 mm-re, kisebb részük 16 mm-re.

Kik filmeztek még október 23-án?

A hírek hallatán már kora délután fél három előtt Pesten a Rákóczi úton készültek felvételek, majd nem sokkal később a Petőfi szobornál már másik kamera is rögzítette az egyetemek és főiskolák gyülekezését, Sinkovits Imre szavalatait és az indulást a Bem szoborhoz. A Bem téren már négy kamera lehetett, akkor már itt voltak a híradó operatőrei közül többen, akikről van film- illetve fotófelvétel is, és Badal János operatőr, akit többen is említettek, hogy látták a téren kamerával. Ő Jean Badal néven lett később világhírű. Volt a téren egy műegyetemista amatőrfilmes is.

A forradalom napjairól készült mozgóképekben fontos szerepet játszanak az amatőrök által készített felvételek. Ezeket Kurutz Márton kollégám gyűjtötte össze szép csokorba és az Archívum újíttatta, nagyítatta fel őket. A magyar operatőrök közül a HDF operatőrei végezték a nagy munkát, október 26-27-ikétől csatlakoztak a játékfilmesek is. Szerintem az egész anyag ötven százalékát  külföldi stábok vették fel: a Fox, Osztrák Filmhíradó, a Lengyel Híradó, a BBC Panoráma forgató csoportja, az NBC, a CBS, a Telenews, a CNBC, a RAI olasz rádió tudósítója, egy svájci operatőr.

Makk Károly helikoptert bérelt

"Igaz, hogy tankokon lógtam, de csak október 26-án mentem ki a filmgyárba, akkor állt fel 3-4 különböző forgatócsoport, és mi is feliratkoztunk egynek Badal János operatőr barátommal - mondta a rendező az Indexnek a játékfilmesek forradalmi részvételéről. - Badal aki híradós is volt, a Hintónjáró szerelem című filmet forgatta 54-ben, amikor én a Liliomfit, később Franciaországban a Hulot úr-as Playtime-mal (1961) lett híres. A játékfilmes filmgyárban egy gyártásvezető Teuchert József kezdte ezeket a forradalmi munkákat 26-tól szervezni. Áttekinthetetlen maszlag volt nekünk akkor a helyzet, így csak találomra kerestük a helyszíneket. Láttunk pár felakasztott embert az Erzsébet körúton, utcai harcok maradványait rögzítettünk, égett tankokat, hullákat a tankok körül. 35 mm-es Arriflex kamerával forgattunk, amilyennel a Liliomfit is, egy tekercs 300 méterre is elég volt, 9 percnyi anyagra. Ez nem kiskamera volt, amit kézzel húznak fel, és a rúgó hajtja, ez egy praktikus német gép volt, nem túl nehéz, és nem érzékeny. Rajtam kívül a játékfilmesek közül Máriássy Félix is forgatott, Keleti Márton is de ő csak egy napig bírta, nem neki való volt ez a meglehetősen feszült munka, már idősebb volt. Sokszor találkoztunk külföldi operatőrökkel, egy kanadai operatőrfiúval különösen sokat, ő meghalt. A híradósok forgattak nagyon sokan. A játékfilmesek közül egyetemisták jöttek még, Zsigmond Vilmos és Kovács László is, őket akkor tanítottam tanársegédként a színművészetin. Mi Badallal október 29-ig mindennap felmentünk 3-4 dobozzal a filmgyárba, a filmgyár akkor nem működő laboratóriumában tároltuk ezeket, innen november tizenvalahányadikán a tisztikarhatalom elvitte. Badal kivitt jópár tekercset külföldre, de a közös anyagainkból máig nem láttam semmit, nem tudom, hogy azokból kivitt-e. Ő ugye az első naptól forgatott. Nekem október 29-től már a munkástanács vitte el az időmet, november elején még akartam egy légifelvételt, szereztem egy helikoptert, de az asszisztensem Lázár Imre, aki a próbarepülésre felment vele, ijedten jött vissza, hogy több irányból látta az oroszokat közeledni, és felszállási tilalom lett, így ezt a forgatást már kihagytuk."

Mennyi az összes 56-os archív anyag?

Itt csak becslésre vállalkozhatok, maximum 15 000 méternyi felvétel készülhetett, ami kb. 8-10 órának felelhet meg. Így nem valószínű, hogy egyvalaki több ezer méter filmanyagot tudott volna magával vinni. Nem szerencsés nagy számokkal dobálózni, 40-50 operatőr is dolgozhatott a forradalom alatt, ezeknek többsége kevésbé ismert, vagy teljesen ismeretlen. Az egyetlen nyugatra történő filmszállítás, amely dokumentálható Mikó József nevéhez fűződik, aki az amerikai nagykövetségen keresztül küldte ki az általa Könyves Kálmán körúti filmgyárból egy hátizsákba sebtébe összeszedett tekercseket.

Mikó József 1955-ben
Mikó József 1955-ben

Ennek dokumentumai a washingtoni levéltárban fellelhetők a filmek másolatával együtt. Ez sem haladta meg a 2000 métert. Mikó József volt az egyetlen operatőr, aki egy-két kis tekercs kivételével anyagait végig megőrizte és 1992-ben a Magyar Nemzeti Filmarchívumnak haza ajándékozta.

Mi az, amit mostanában sikerült kikutatni az 56-os archív filmekből?

A közhiedelemmel ellentétben nem a Műegyetemről indult a menet aznap, a felvételekből látszik, hogy a Petőfi szobortól kábé 25 perccel előbb elindultak. A Bem téren fedeztem fel egy snittben, hogy a tér két sarkából egyszerre jön be a Műegyetem és az ELTE menete, az utóbbinak minimum 25 perccel hosszabb volt az útja. 2009-ben egy cseh amatőr filmben felfedeztem egy snittet 1956 október 24-nek reggeléről, amely azt mutatja hogy a szovjet páncélosok hogy törnek be a Nagykörútra. Ez a jelenet már benne van az 1957-es hivatalos magyar propaganda filmben az "ellenforradalomról”. Tehát amikor a cseh amatőr Prágában 1956 decemberében előhívatta filmjét, a titkosszolgálat ezt lemásolta és a magyar szervekhez továbbította. Hasonló ehhez a szintén Csehszlovákiából visszakerült hivatásos filmanyagok, amelyeknek többségét magyar operatőrök vették fel és ezek közül jól azonosíthatók Mikó József felvételei. Sinkovits Imre szavalatakor egy körsvenkben azonnal fel lehet ismerni a Színművészeti Főiskola hallgatóit, többek között: Garas Dezsőt, Csurka Istvánt, Gáli Józsefet, Törőcsik Marit és még sokakat, akiket Kézdi Kovács Zsolt azonosított, aki maga is a felvételen van. Ezt egy dokumentumfilmben foglalta össze, a címe: Ez a nap a mi napunk volt.

És a híradósoké. De hogy kezdődött ez az hobbi, hogy megörökítse a munkájukat?

1986-ban volt az oxfordi egyetemen egy ösztöndíjam. Ekkor már a Chanel 4 televízió filmjében dolgoztam, mint kutató, ami egyszerre szólt a magyar ellenzékről, és az 56-os forradalomról. A film több más alkotással együtt a forradalom 30. évfordulóján került sugárzásra. Ezzel egy időben a BBC 1 és BBC 2 is sugárzott az évfordulóra készült filmeket. Ez ugyanígy volt Németországban és Ausztriában is. Megkértem ottani kollégáimat, hogy ezeket az adásokat vegyék fel nekem. Az osztrák televíziótól pedig megkaptam egy adásképes U-matic kazettán az ORF évfordulós filmjeit. Ezekkel a kazettákkal megpakolva érkeztem kis Polskimmal 1986 december 6-án a határra, ahol már vártak. Mint törvénytisztelő állampolgár eleve a piros folyosóra mentem, jelezvén, hogy van nálam bejelenteni való dolog. Azonnal félreállítottak és elvették a nálam lévő összes kazettát, amelyeket kb. két hónap múlva hiánytalanul visszakaptam. Az ORF U-matic kazettáiról az ellenőrzés folyamán eltűnt a képanyag. Az egyik ilyen kazettát el is tettem emlékbe.

Amikor visszakaptam a kazettákat meghívtam 56-os barátaimat: Litván Györgyöt, Vásárhelyi Miklóst, Hegedűs B. Andrást és Dornbach Alajost, és közösen néztük végig az évfordulóról készült angol-német televíziós műsorok felvételeit. Mindenki a kis képernyőre tapadt, és számomra elképesztő történetek jutottak az eszükbe. Ekkor döbbentem meg, hogy milyen fontos történeti emlékeket tartalmaznak ezek az adások. Ekkortájt érlelődött meg bennem az a gondolat, hogy ezeknek a mozgóképi dokumentumoknak az összegyűjtésével foglalkoznom kell. Akkor az erre legjobb helyen, a filmarchívumban dolgoztam, mondhatni az autentikus anyagok közelében.

Mennyire tekinthetjük történeti forrásoknak a korabeli filmfelvételeket?

Vágatlan formában nagyon fontos források. Egy másodperc mozgókép huszonnégy állókép információit tartalmazza. Ha csak egy órányi anyagot veszünk, az közel kilencvenezer fotó. Én nagyon fontos forrásbázisnak tekintem, kiegészítve az írott dokumentumokkal és a szemtanúk visszaemlékezéseivel együtt. Ha már megvágott anyagról van szó, és ilyen az ismert anyagok többsége, akkor megfelelő forráskritikával kell a filmkockákat kezelni.

Mi lett az anyagokkal?

A híradósok éjjelente előhívták az anyagaikat, és úgy határoztak elvben, hogy csak a dubpozitívokat fogják kivinni a gyárból. Ezt a megállapodást később nem sikerült teljesen betartani, a negatív anyagok teljes hosszban ott maradtak. Ezeket valószínű, hogy a karhatalom elvitte 1957-58-ban egy-egy snittet még felhasználtak belőle, aztán eltűntek. Valószínű, hogy a 60-as években történt filmmegsemmisítő akcióban a Rajk-per és egyéb más anyagokkal elégették. Újpesten, a Duna parton egy szemtanú elmesélése szerint a sok ezer méter film elégetésekor egyes részek robbanásszerűen lobbantak lángra, tehát nyílván nitrófilmek is voltak közöttük.

A játékfilmeseknél a Gyarmat utcában csak három nappal a forradalom kitörése után láttak az érdemi munkához. A forradalom alatt nem hívták elő a leforgatott anyagot. A gyárban tárolt kazettákat a karhatalmisták magukkal vitték. Szerintem hiába, mert valaki már fényt adott a negatívoknak. Soha nem találkoztam ezek közül egy kockával sem, kivéve, amit közvetlenül kiküldtek az osztrák tudósítóval Bécsbe, vagy amit maguk csempésztek ki.

Eddig mennyi feldolgozása van ezeknek az archív anyagoknak?

A forradalmat követően itthon az ellenforradalmat bemutató munkák születtek, Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban olyan filmek és televíziós műsorok készültek, amelyek az események történelmi jelentőségű forradalmi voltát, a magyar nép hősiességét mutatták be. 

A 86-os A Velünk élő történelem volt az egyetlen olyan kísérlet amely tudományos igénnyel készült, de még az ellenforradalmat bemutató televíziós sorozat lett. Ehhez vásároltak másodszor (mert először mindjárt 1957-ben) hazai műsor készítése céljából a külföldi operatőrök által is készített anyagokat és filmeket. Azt, hogy a Velünk élő történelem sok részes műsorát nem ismétli a közszolgálati televízió, még megértem, de azt nem, hogy a tilos években itthon láthatatlan filmekből alig mutatott meg valamit a magyar nézőknek.

Hogy áll az eredeti filmek kutatása, megszerzése?

Döcögősen. Ha jól tudom utoljára Hanák Gábor hozta haza az Országos Széchenyi Könyvtárba Otto Pammer (a FOX operatőre volt) anyagait. Magyar szempontból a legjelentősebb Kurutz Márton kollégám amatőrfilmes gyűjtési és felújítási programja volt. Ennek komoly visszhangja volt, és sok új ismeretet hordoz. A filmes alapkutatások nagyon fontosak lennének, mert ez idáig jórészt csak film- és televíziós műsorok készítésére fordítottak komolyabb összegeket és csak igen kevesen vették a fáradtságot a filmkészítők közül, hogy eredeti kutatásokat is végezzenek. Ilyen típusú pályázatok nem voltak, és ma sincsenek. Az én kutatói álmom pedig az, hogy minimum online elérhetők legyenek a külföldi gyűjteményekben lappangó magyar operatőrök által készített filmes töredékek és a Magyarországon a forradalom alatt forgató külföldi stábok (NBC, CBS, CNBC, BBC, RAI, Svájci Televízió, ORF stb) anyagai. Becslésem szerint a forradalom alatt forgatott anyagok 30-40 százalékát nem ismerjük. Ennek a problémának a megoldására kollégáimmal és a Neumann Kht. munkatársaival egy csapatot szerveztünk, hogy megteremtsük az 56-os anyagok online elérhetőségének alapjait.

Ennek a kísérleti projektnek a keretében sikerült egy olyan alapmodellt képeznünk, amelyben kereshető lehetne az 56-os filmek minden eleme: helyszínek, utcák, terek,  emberek, harceszközök, jelképek stb. Mindenki nagyon lelkesen fogadta a projekt tervét, hogy online módon minden itthon és külföldön élő érdeklődő elérje ezeket a páratlan felvételeket. Az erkölcsi támogatáson túlmenően a program idáig semmilyen más támogatásban nem részesült. Sajnos most sem tudunk ezzel pályázni sehova, mert ez nem film és sem a Filmalapnál sem az MTVA-nál ilyen típusú pályázat nincs. Ha az informatika oldaláról közelítjük, ez már gyakorlatilag egy megoldott probléma. A projekt három év alatt két komolyabb dokumentumfilm összegéből, mint egy 50 millió forintból megoldható volna. Idáig saját forrásból, saját gépen és winchestereken dolgoztunk, de ez csak a kezdeti lépésekhez lehetett elég.

Mennyiért, kitől lehetne megvenni mondjuk a rádió ostromot? A nyugati társaságok eladják az archív jogokat?

Tíz millió forintos nagyságrend a hiányzó anyagok online joga. Magukat az archív anyagok örökjogait már nem adják el a külföldi archívumok, csak meghatározott időre, meghatározott médiumra, például internetre. Pontos összeget nem mondhatok, mindegyiknél végiglevelezzük, ajánlatokat kérek. De válaszolni nem tudok érdemben, mert nem kapunk rá pénzt, nincs rá üzleti hátterem. A rádió ostromáról készült felvétel például Amerikában van, ahol úgy tudom a legdrágább a letöltés online joga percenként.

Mi az ami még hiányozhat?

Nagyon sok fontos jelenet van, amikről tudunk, de még nem kerültek elő, ilyen például a Sztálin szobor ledöntése. Mindenki a forradalom legfontosabb helyszíneit próbálta megörökíteni: nagyon sokan felvették a Kiliánt, Corvin közt és környékét, a Nagykörút és Rákóczi út kereszteződésének környékét stb, a Köztársaság téren a pártház ostromát már öt kameraállásból vették fel. A fővároson kívül a határ és környéke, Győr, Mosonmagyaróvár, Sopron voltak a kiemelkedő helyszínek és sok felvétel készült gépkocsikból menetközben. Nagyon fontosak a forradalom alatt készített életképek. Akinek van még véletlenül archív filmanyaga, az 1956-os forradalomról, ezen az e-mail címen jelentkezzen.

Az 56-os híradósok, amatőrfilmesek:

Csák János, Mikó József, Kovács László, Tóth János, Tóth Jean, Hajdú Imre, Burza Árpád, Mátray Mihály, Fehéri Tamás, Hildebrand István, Badal János, Vagyóczky Tibor, Langmár Béla, Dudás László. Jagicza László, Szabó Antal, Gánóczy József, Borza József, Magay András, és még a nem azonosítottak többen. Plusz tizenöt külföldi.