Akik szerint a regisztráció nem korlát

Az Alkotmánybíróság 2013. január 4-i határozatában az alapjogot korlátozónak, így alkotmányellenesnek ítélte a választási regisztrációt. A többségi határozattal szemben öt alkotmánybíró fogalmazott meg különvéleményt, de egyikük, Lenkovics Barnabás magának a regisztrációnak az eltörlésével egyetértett. A kötelező előzetes regisztráció intézményét csak a 2010-es választás után megalakult parlament, vagyis a kétharmados kormánytöbbség által megválasztott négy alkotmánybíró tartja alkotmányosnak. A határozati indoklást és a különvéleményeket itt olvashatja (.pdf).

Azzal érvel mellette, amivel ellene lehetne

Balsai István, a ciklust még a Fidesz parlamenti képviselőjeként kezdő alkotmánybíró a regisztráció alkotmányellenességét megállapító résszel nem értett egyet. Indoklása szerint az előzetes regisztráció nem sérti a választójogot. Ezt sajátos módon az ENSZ Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egységokmányának 25. cikkelyére hivatkozva indokolja, amely amúgy pont azt mondja ki, hogy „minden állampolgárnak megkülönböztetések, illetőleg ésszerűtlen korlátozások nélkül joga és lehetősége van arra, hogy valódi és rendszeres választásokon szavazzon”. Hivatkozik még az Alkotmánybíróság három korábbi döntésére is, amelyek mind arról szólnak, hogy a választójogot csak az alkotmányszövegbe épített objektív akadályok korlátozhatják, melyek törvényi úton már nem bővíthetők.

Meglátása szerint viszont a regisztráció követelménye nem választójogi korlát, hanem „eljárásjogi természetű szabály”, amit a törvényhozónak van joga kialakítani. Érvként hozta fel továbbá a regisztráció mellett azt is, hogy a következő parlamenti választásokon már a határon túliak is részt vehetnek, ők pedig nem szerepelnek a névjegyzékben. Az AB határozati indoklásában csak a magyarországi állandó lakcímmel rendelkezők regisztrációs kötelezettségét minősítette alapjogsértőnek.

Aki szerint enélkül nem is működhet

Pokol Béla három pontba gyűjtötte kifogásait a többségi döntés ellen. Leegyszerűsítve: szerinte az Alkotmánybírósághoz forduló államfő nem gondolhatott a választási regisztráció vizsgálatára, mert az az alaptörvény része, így érinthetetlen. Ezért a döntés előtt újra meg kellett volna kérdezni Ádert, hogy nekiállhatnak-e a választási regisztráció vizsgálatának. Ami – és ez már a második pont – nemhogy a választójog korlátozása, hanem éppenhogy a választási rendszer funkcionális működőképességének egyre inkább fontos feltételévé válik. Mégpedig a nagyszámú külföldön dolgozó magyar miatt, akiket nehéz nyilvántartani.

Végül a harmadik pont: Pokol nem értett egyet azzal sem, hogy alaptörvény-ellenes a kereskedelmi tömegmédiumok kizárása a politikai kampányból. „Ez a rendelkezés a választási kampány legköltségesebb tételét képes radikálisan csökkenteni, hisz a kereskedelmi televíziók politikai reklámjai a percenkénti többmilliós költségekkel a tapasztalatok szerint az összes pártot adósságba kergetik, és a politikai korrupció egyik legfőbb oka épp a választási kampányokhoz szükséges sok százmilliós és milliárdos összegek előteremtése. Ez a szabályozás ennek kívánt gátat szabni” – írja Pokol.

Ki kérte, hogy ezt vizsgálják?

Nem értett egyet a kötelező regisztráció alkotmányellenességével Dienes-Oehm Egon sem, akit szintén az új parlament választott már alkotmánybíróvá, a KDNP ajánlásával. Ezt egyrészt azzal indokolta, hogy az AB véleményét kikérő köztársasági elnök „kifejezetten nem igényelte” a regisztrációs kötelezettség vizsgálatát, mivel a törvény Áder beadványa idején még az Alaptörvény Átmeneti Rendelkezéseinek (Ár.) a része volt. Az AB ugyan december 28-i döntésében formai okokból megsemmisítette az Ár. vonatkozó paragrafusait, ám ez a döntés szerinte nem adott alapot a regisztrációs szabályok tartalmi felülvizsgálatára. Pláne, hogy „az alkotmányozó hatalom még nem mérlegelhette” a decemberi döntés következményeit, azaz „nem döntött, nem dönthetett arról, hogy az eredeti szándéka szerinti rendelkezéseket [...] változatlanul fenn kívánja-e tartani egyáltalán”.

A regisztrációt Dienes-Oehm sem tartja a választójog korlátozásának, hiszen a cél csak egy központi nyilvántartás létrehozása, amely feltétele a választás tisztaságának.

Szavazni is csak meghatározott időpontban lehet

Szívós Mária – akit szintén a kétharmados többség választott alkotmánybírónak – viszont a határozat egészét elutasítja. Az AB többségi határozatát szerinte „olyan súlyú eljárási hibák és döntő elvi tévedések övezik, amelyek ellentétben állnak az Alkotmánybíróságról szóló törvény egyértelmű szövegével”. Azaz az AB-nek szerinte se volt alapja tartalmi szempontból is vizsgálni a regisztráció kérdését, mert Áder köztársasági elnök ezt nem kérte a testülettől.

De nemcsak formai, hanem tartalmi kifogásai is vannak. Az előzetes regisztráció intézménye szerinte nem számít alapjogi korlátnak, így a szükség-arányosság elve sem irányadó ez ügyben. A regisztráció szerinte „csupán egyszerű adminisztratív feltétele a választójog gyakorlásának”, ezt korlátnak tekinteni olyan, mintha azt is a választójog korlátozásának tekintenék, „hogy csak meghatározott időpontban szavazhat az állampolgár, így esetlegesen a napi/heti programját át kell szerveznie”.

Lenkovics Barnabás az AB határozatának a regisztráció alkotmányellenességéről szóló részével egyetértett. Különvéleményt a kereskedelmi televíziókban, online médiában és moziban folytatható politikai kampányt korlátozó szabályokat eltörlő határozati pontokkal kapcsolatban fogalmazott meg.