A mohácsi győztesek

Hivatalos látogatást tesz kedden Magyarországon Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnök. Erdogan a parlamentben találkozik Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel, ahol plenáris megbeszélést tartanak, majd várhatóan megállapodást írnak alá a két ország közötti együttműködésről. Ezt követően a két miniszterelnök a magyar-török üzleti fórumon is beszédet mond.

A török miniszterelnök hétfőn Prágában tett látogatást, ahol Petr Necas cseh miniszterelnök támogatásáról biztosította Törökország EU-csatlakozásra irányuló törekvését. Necas megjegyezte: a török uniós tagság feltétele, hogy Ankara sikeresen teljesítse a Brüsszel által meghatározott csatlakozási feltételeket.

„Törökország már több mint öt évtizede az EU kapujában áll. Ez a várakoztatás elfogadhatatlan” – nyilatkozta Erdogan a közös sajtóértekezleten. Hozzátette: Törökország tudatában van annak, hogy a csatlakozáshoz sok feltételt kell teljesíteni, de – mint rámutatott – „az EU tagállamai sem teljesítik mindig az összes feltételt”.

Rokonok

„Etnikailag inkább vagyunk törökök, mint finnek” – mondta Tasnádi Edit, a Magyar-Török Baráti Társaság főtitkára, utalva ezzel a finnugor nyelvrokonság alternatívájaként fellépő, Törökországban széles körben elfogadott elméletre, miszerint a magyar és a török nyelv egyaránt egy közös, ún. „ural-altáji” ősnyelvre vezethetőek vissza.

Bár ez az elmélet a magyar nyelvkutatók körében egyelőre kevéssé elfogadott (Tasnádi sem osztja), a gyökerei a török és magyar törzsek a honfoglalás előtti évszázadokban az Ural és az Altáj-hegységben való együttélésben keresendőek. A korábban az ELTE török tanszékén tanító Tasnádi emlékeztetett: a honfoglaló magyar törzsek mellett három török eredetű kabar népcsoport is érkezett a Kárpát-medencébe, ezért ebben az időszakban a két nép még intenzíven keveredett egymással.

Ennek köszönhető az is, hogy a törökök a mai napig „testvérként” szólítják az országukba látogató magyarokat, noha együttélésünknek kevésbé fényes időszakai is voltak: a török hódoltság százötven éve nem örvend azonos népszerűségnek a két fél részéről.

Mohácsi vereség/mohácsi győzelem

A török középiskolai történelem tankönyvekből többnyire az tűnik ki, hogy a magyar történelem szempontjából oly meghatározó százötven éves török megszállás az oszmán birodalom történetében mindössze egy állomás volt a Habsburgokkal vívott hatalmi harcukban. A számunkra sorsdöntő mohácsi vész például a törökök fejében „mohácsi győzelemként” él. Egy Magyarországon tanuló török diáklány szerint az ütközet leginkább arról ismert hazájában, hogy rövid ideig tartott. Ezt alátámasztja a tizedik osztályos török történelemkönyv vonatkozó fejezete, miszerint „A csata két óráig tartott. A több mint százezer fős magyar hadsereg teljesen megsemmisült”.

A turkológusok egybehangzó véleménye szerint a törökországi történelem-oktatás többnyire röviden elintézi a magyarországi hódoltság időszakát, a magyar tankönyveknél jóval kisebb hangsúlyt fektet az oszmán hódítások szempontjából igen sűrű 1541 és 1686 közötti periódusra. Dávid Géza, az ELTE török tanszékének vezetője szerint ugyan 20-25 éve a Magyar-Török Történész Vegyesbizottságban felvetődött a tankönyvek egyeztetésének kérdése, „de aztán hamvába holt a kezdeményezés”.

A török történelmi emlékezet számára nem az 1541-ben elfoglalt Buda, hanem a kétszer is sikertelenül ostromolt Bécs jelentette a fő hadszínteret. Az 1529-es, majd az 1683-as bécsi vereségek meghatározták az Oszmán Birodalom nyugati irányú terjeszkedésének határait. Ellenben a magyarországi hódításokra többnyire úgy tekintenek, mint a terjeszkedés természetes velejárójára, a török hódoltság időszakát pedig a viszonylag békés együttélés és a vallási tolerancia időszakának tartják. A magyar területekhez fűződő viszonyukat jól jelzi az a török rigmus, amely a következőképpen emlékezik meg Buda visszafoglalásáról: „elvette tőlünk az osztrák a mi kedves Budánkat”.

Az Oszmán Birodalom ugyanis számukra elsősorban a szultán személye által összefogott politikai egységként értelmezhető, a meghódított területek közötti nemzeti, etnikai, vallási különbségek a birodalom fennállása szempontjából lényegtelenek voltak. Éppen ezért hosszú távon a magyar néphez fűződő barátság sem csorbult.

A Budapesten tanuló török diáklány szerint „egy átlagos töröknek nincs igazán fogalma arról, hogy az oszmánok 150 évig itt voltak. Törökországban köztudott, hogy a Balkán sokáig oszmán uralom alatt állt, szintén köztudott, hogy az oszmánok kétszer is ostromolták Bécset, és egyik alkalommal sem tudták meghódítani, de a mai Magyarország feletti török uralom részletei távolról sem közismertek”.

Érdekbarátok

A török kereskedők és vendéglátósok régóta tartó szeretete mellett úgy látszik, a rendszerváltás óta a magyar fél is ráérzett, hogy ezt a barátságot helyre kell hozni. Ha másért nem, legalább azért, hogy Törökországból is jöjjenek a turisták, például Szigetvárra, amelynek műemléki rekonstrukciójára a közelmúltban a török állam kétmillió eurót ajánlott fel. Itt esett el ugyanis Nagy Szulejmán szultán 1566-ban, ahogyan azt Zrínyi Miklós is megverselte iskolarendszerünk egyik legnehezebben befogadható kötelező olvasmányában, a Szigeti veszedelemben.

A szultán állítólag aranyedénybe temetett szíve azonban az elmúlt csaknem fél évezredben nem került elő, – a kutatásokat vezető Hancz Erika szerint vélhetőleg nem is fog – ellenben arra van esély, hogy a sírhelyét hozzávetőlegesen meghatározzák. A török állam a régészeti kutatásokat is bőkezűen, 50 ezer euróval támogatta, a szigetvári polgármester, Kolovics János pedig bízik abban, hogy a település ezáltal több török turistát és befektetőt fog vonzani. „A világ hatalmasat fordult, Törökország ma feltörekvő ország hatalmas gazdasági potenciállal, és láthatóan nagyon izgatja őket, amit mi elkezdtünk. A kultúra és a gazdaság pedig egymástól elválaszthatatlan” – fejtette ki nézeteit a városvezető.

A vallási tolerancia viszont csak a feltétlenül szükséges mértékben része az üzletnek, ugyanis az újra felépíteni tervezett mecset nem működhetne mecsetként: „Mi csak a mecset felépítéséről beszéltünk, de Magyarország keresztény ország, nem iszlám, és mi sem akarunk keresztény templomokat építeni Törökországban” – nyilatkozta a polgármester az Origónak.

A városban egyébként nem ez az első kezdeményezés a török-magyar kapcsolatok újraértelmezésére: 1994-ben, a szultán halálának 500. évfordulóján szintén a törökök költségén megépült a Magyar-Török Barátság Parkja, ahol a két „jó barát”, Zrínyi Miklós és Nagy Szulejmán szobra is megtalálható.