Magyar szánkópályák TOP10 listája

1. Losi számára nem kérdés: a pécsi a legjobb pálya. mint írja, a régi vidámpark kerítése mellől indul és a Tettyéig (ideális körülmények közt a Széchenyi térig) tart, igazi őrült száguldás. "A feleségem 12 és 13 évesen ott lett úttörő olimpiai bajnok, majd Galyatetőn ismeretlen pályán is megvédte a címét. Mai napig meggyőződése, hogy ez csakis azért történhetett, mert a pécsi pálya a legnehezebb és ő ahhoz volt szokva."

2. László szerint ha egy kicsit le van taposva, akkor a Dobogókő – Pilisszentkereszt közötti 5 kilométeres szakasz a legjobb,  és óránként jár a busz, ami visszavisz az elejére. Már ment sötétben is rajta. (Nem azonos a Dobogókőn kijelölt szánkópályával.)

3. Péter budapesti kedvence a hármashatárhegyi reptéren levő Vörös-kő, ahol nyáron a siklóernyősök szoktak gyakorolni. Nagyobb hóban még a Hármashatár-hegyről is le lehet ide csúszni, teszi hozzá.

4. És egy másik szupermeredek pálya Péter szerint a Nagy-kevély oldalában a kék csík jelzés.

5. György elmondása szerint a hűvösvölgyi vitorlázó repülőtér oldalában 2-3 hosszú, gyors, persze kiépítetlen pálya van. Ideális gyerekekkel, kutyával.

6. Kicsit kilóg a sorból a mátrafüredi Hegyi Sportok Bázisának 7 km-es, 700 méter szintkülönbségű downhill-pályája, amit télen szánkópályává alakítanak, ha van elég hó. A pálya ugyanis fizetős. A lecsúszáshoz Volkswagen szánkók bérelhetők.

7. Gábor a budai Kamaraerdőre esküszik: "tök üres, hosszú, közepesen nehéz pálya".

8. Andrea szerint a börzsönyi Nagy hideg-hegyen akár szánkóparadicsom is lehetne, ha jobban kihasználnák a Nagy hideg-hegyi turistaház és a Cseresznyés parkoló között húzódó 7 kilométeres erdészeti utat.

9. Dani Zebegénynél törte össze magát majdnem egy meredek pályán, aminek hirtelen van vége, és tele van fával. (Nem a sípálya melletti kijelölt pályáról van szó.)

10. A legérdekesebb pályáról Julianna számolt be: "Az általam javasolt szánkópálya sem a legjobb, sem a leghosszabb címre nem pályázhat, de hogy kuriózum, az biztos. Van ugyanis egy szabolcsi kisváros tanyavilágában egy legalább 40 éves, épített szánkópálya, amihez még lesikló is tartozik. A hely Balkány, a Béke-telepi Általános Iskola mögötti rét. Generációk nőttek fel itt úgy, hogy már 6 éves korukban megtanulták a szabályos, profi szánkólesiklás művészetét. Én is itt tanultam hajdanán."

Julianna szerint a különlegessége abból ered, hogy az iskolának soha nem volt tornaterme. Ezért úgy oldották meg a tornaórákat, hogy nyáron az udvaron, és az iskola mögötti réten (mezei futás) voltak az órák, télen pedig kiterelték a gyerekeket a szánkópályára. Már ha volt hó. De sokszor volt. Az iskolának komoly szánkókészlete volt. A szertár itt szánkókkal volt tele.

"Na de a lényeg a pálya. Egy kisebb, jelentéktelen kis dombocska az egyik fele (itt a kisebbek, és a félős lányok szánkóztak), a másik fele viszont egy épített lesiklópálya, ami egy kb. 3 méter magas, fából épült emelvénnyel indul (kb. egy hósánc mini változata), majd egy bobpálya szerű pályával folytatódik, a közepén egy kanyarral. Mivel itt komyolyan vették a szánkósportot, ezért osztályzatot is kaptunk rá. Az emelvényről kellett lesiklani, a klasszikus háton fekvő, fejet előre hajtó pozícióban. A tanár a pálya végében állt stopperral a kezében, és figyelte nemcsak az időt, hanem a technikát is. Ötöst csak az kaphatott, aki az előírt időintervallumon belül teljesítette a távot borulás nélkül. A pálya egyébként nem elzárt terület, hétvégenként a családok számára is elérhető volt, amivel éltek is a környékbeliek."