Körültekintéssel végigjárta Csepel kocsmáit

„Csepelre a belvárosban úgy tekintenek, mintha már a vidék része lenne” – panaszkodott nekünk az egyik vendég a könyvbemutató után. Ezt illusztrálta az is, hogy odafele még a rutinosnak tűnő taxisunk is eltévedt, végül némi késéssel sikerült csak beesnünk a rendezvényre. Szerencsére pont akkor, amikor Pálffy a tételmondatához ért. „Egyetlen település sem adott annyi vért, verítéket, lendületet, életet az országnak, mint Csepel” – idézte fel a könyv fülszövegét is indító mondatát a képviselő, akinek az volt a célja, hogy ismertebbé tegye ezt a városrészt.

Nem vörös, hanem sokszínű

Pálffy további beszámolójából pedig kiderült, igencsak megkedvelte a kerületet. Például azért, mert könyve készítésekor bárkivel is beszélt, mindenki nagyon barátságos volt. Mind a cekkerében almát hazacipelő idős néni, mind a divatos étterem előtt terepjárójában parkoló férfi, szemléltette Csepel sokszínűségét Pálffy.  „Ezek nem az udvariasság szavai” – sietett hangsúlyozni az udvarias szavak után. Hiszen ez már a tizenegyedik kötete belföldi útikönyv-sorozatának, sok helyen volt már lehetősége szétnézni, Csepelre mégis különösen szeretett visszajárni.

A képviselőnek az volt a célja, hogy olyan részét is megmutassa a városrésznek, amit a csepeliek sem feltétlenül ismernek. Ehhez a fényképeket is maga készítette, a kötetbe pedig a látnivalók, az éttermek és kocsmák leírásai mellé igyekezett kevésbé ismert városi legendákat és történeteket is összegyűjteni. Sőt, a történeti áttekintésben még arra is vállalkozott, hogy a vörös Csepel mítosza mögé nézzen. A rendezvény után Pálffy az Indexnek elmondta, hogy miközben a város történetét kutatta, a vörös helyett ő egy sokszínű Csepelt fedezett fel. Régen a kommunisták ugyan próbálták a vörös Csepel képét kialakítani, de a mögött sosem volt igazi tartalom. És bár a proletár öntudat mindig erősen jelen volt, éppen a csepeli munkások szólították fel egy gyűlésen Rákosit a lemondásra. Erejüket pedig az jelzi, hogy senkinek nem esett bántódása emiatt.

Pálffy egy év alatt készült el a vékony kötettel, nem is csinált titkot abból, hogy a parlamenti munka lassította. „Ma közös dolgaink vannak, melyeket önökért végzünk, kevesebb idő jut erre” – fordult a nagyjából ötven fős közönségéhez. Egy ilyen könyvet pedig csak úgy lehet elkészíteni, ha sok időt tölt a helyszínen. „Az a lényeg, hogy folyamatosan ízlelni, tesztelni, érzékelni, tapasztalni kell” – foglalta össze munkamódszerét a politikus. A képviselő persze nem állta meg, hogy kicsit ne tekintsen ki belpolitikai kérdésekre is. Mint mondta, a 25-ik órában vagyunk, hogy megmentsük azt a Csepelt, amit ismerünk. De a jelenleg zajló folyamatok, azaz a magyar ipar visszaépítése és a munkahelyek teremtése mind sokat segíthet Csepelnek.

Poci büfé

Pálffy rövid felvezetője után Csurka László színművész próbálta bemutatni a kötetet a közönségnek. Ehhez azt a módszert választotta, hogy véletlenszerűen fellapozva innen-onnan kisebb részleteket olvasott fel, ezeket néha kommentálta, sokszor pedig inkább egy mondat közepén döntött úgy, hogy mégis inkább máshonnan olvasna fel tovább. Ennek eredménye egy teljesen követhetetlen, de nagyon szórakoztató produkció lett, mely során a zengő orgánumú színművész gyakorlatilag lóugrásban végigszaladt a könyvön.

Mielőtt mindezt elkezdte volna, még köszöntötte a politikust. Mint mondta, “körültekintéssel és ízlésvilággal járta körül Pista Csepel kocsmáit, le a kalappal előtte”, majd pedig elkezdett felolvasni egy szakaszt, ahol Pálffy Csepel öt történeti korszakáról írt. Ezután Csurka közölte, hogy a gasztronómiai részekre szeretne áttérni, ezért az étteremajánlók irányába kezdett el lapozni. Ahogy pörgette a könyvet, több szöveghelyről is megjegyezte, hogy azt bizony nagyon szereti. De még mielőtt kiderülhetett volna, mit látott, már lapozott is tovább. Egy ponton közölte, hogy épp egy gyönyörű szakaszt talált Mansfeld Péterről, de inkább nem olvasná fel, hanem visszatérne a gasztronómiai részhez.

További kanyarok után "Kövér Lacinak" a csepeli zászlóavató ünnepségen elmondott beszédéből következett egy rövid idézet, utána viszont tényleg átlapozott az éttermeket bemutató fejezethez. Itt több étterem kritikájából is kiemelt mondatokat, néha csak egy egy szót, de volt olyan is, amikor csak a kritikáról mondott véleményt. “Poci büfé, igen, nagyszerű dolgokat kap a Poci büfé is a szerzőtől” –  lelkendezett végig Csurka. Akinek ráadásul alighanem a félhomály miatt nem is volt könnyű dolga, többször is félreolvasott szavakat, még nehezebbé téve a felolvasás követését. .

Alternatív progresszió

Csurka blokkja után lehetett volna kérdezni Pálffytól, de a közönség soraiból senki nem jelentkezett, ezért elkezdték felszolgálni a böjti falatokat, ami mellé mindenkinek járt egy ajándék példány is a könyvből. A kötetet átpörgetve pedig kiderült, hogy Pálffy alapos munkát végzett, látszik, hogy régóta foglalkozik útikönyvek szerkesztésével. Helytörténeti nevezetességek mellett ismert csepeliek és ismeretlen anekdoták bemutatására is jutott hely. Az mondjuk érződött, hogy nem minden kocsmát sikerült ugyanolyan alaposan megnéznie Pálffynak, a részletes leírások mellett van három hely is, aminek összes ismérve annyi, hogy csapolnak benne Ászokat.

A legváratlanabb fordulat mégis akkor jön szembe a könyvben, amikor Pálffy a blogkedvenc, de azért nem túl ismert Wormkids zenekart hozza szóba. Ráadásul dicsérve: mint írja, alternatív progresszióként ez folyik Csepelen, majd pedig hosszan idézi a quart.hu egy korábbi kritikáját.

A bemutató legvégére befutott még Németh Szilárd polgármester is, aki már a tányércsörgések közepette kezdte el ismertetni a Fővárosi Közgyűlés szerdai ülésének Csepelt érintő döntéseit, de ez annyira lelombozónak tűnt az addigi eseményekhez képest, hogy inkább hazaindultunk. Pálffy István következő állomása Komárom lesz, elmondása szerint idén szeretne elkészülni a várost bemutató kötettel.