TASZ: Az örökbeadást könnyítik, az abortuszt nehezítik

A gyermekvédelmi törvény március 18-án elfogadott módosítása olyan helyzetet teremt, amelyben  a kiskorú várandósok esetében a gyermek megszülése kevesebb akadályba ütközik, mint a terhesség megszakítása, közölte a Társaság a Szabadságjogokért. A TASZ szerint a módosítás a nők önrendelkezési jogát sértő módon az örökbe adást támogatja az abortusz helyett. A gyermekvédelmi törvényt a Magyary Egyszerűsítési Program keretében módosították. A TASZ szerint üdvözlendő az örökbefogadás adminisztrációs terheinek csökkentése, ám ennek nem szabad azt a célt szolgálnia, hogy a várandós nőkre nyomásgyakorlásként használják.

A TASZ már a javaslat véleményezésekor felhívta a figyelmet arra, hogy a gyermekvédelmi törvény módosítása a várandós nő válsághelyzetét másképp határozza meg, mint ahogyan arról a magzatvédelmi törvény rendelkezik.

A magzatvédelmi törvény szerint "súlyos válsághelyzet az, amely testi vagy lelki megrendülést, illetve társadalmi ellehetetlenülést okoz.” Ugyanezt a módosított gyermekvédelmi törvény sokkal részletesebben határozza meg:

Várandós anya válsághelyzete: olyan családi, környezeti, szociális, társadalmi helyzet vagy ezek következtében kialakult állapot, amely a várandós anya testi vagy lelki megrendülését, társadalmi ellehetetlenülését okozza, és ezáltal veszélyezteti a gyermek egészséges megszületését; ezen belül terhességét eltitkoló válsághelyzetben lévő várandós anya az a válsághelyzetben lévő várandós anya, aki nyilatkozata szerint állapotát környezete és hozzátartozói előtt titokban szándékozik tartani.

A TASZ szerint sérti a jogbiztonságot, hogy ugyanazt a fogalmat két külön törvény eltérően határozza meg. A válsághelyzet fennállását a magzatvédelmi törvényben meghatározottakon túl ráadásul ahhoz kívánják kötni, hogy az a gyermek egészséges megszületését veszélyezteti.

A TASZ álláspontja szerint viszont ez a szempontrendszer nem elfogatható, mivel nincs olyan objektív mérce, mellyel „mérni” lehetne, hogy a várandós nő helyzete veszélyezteti-e később születendő gyermekét. E helyzet mérlegelése kizárólag a várandós nő magánügye, ő tudja eldönteni saját belátása szerint, hogy a válsághelyzet fennáll-e.

A két törvényben egymásnak ellentmond a „terhességét eltitkoló válsághelyzetben lévő várandós anya” meghatározása is. A rendelkezéseket összevetve látható, hogy a módosítás a törvényes képviselő megkerülésének lehetőségét rejti magában. Ha ugyanis a korlátozottan cselekvőképes (14-18 éves), illetve a cselekvőképtelen kiskorú azt a megoldást választja, hogy „titokban” megszüli, majd örökbe adja a gyermeket, akkor nem szükséges a törvényes képviselő hozzájárulása.

Ugyanakkor terhességmegszakítás esetén mindenképp a törvényes képviselő tudomására kell jusson a várandósság ténye. A gyakorlatban ez tulajdonképpen a törvényes képviselő „kiiktatását” szolgálhatja, és nem a várandósság eltitkolásához nyújt segítséget, hiszen nehéz elképzelni, hogy szülőjével egy háztartásban élő kiskorú a várandósságát végig leplezni tudja, majd „titokban” világra hoz egy gyermeket, akit örökbe ad.

Ezen a ponton ismételten ellentmondásosnak látszik a szabályozás, hiszen a kiskorút elég érettnek tekinti ahhoz, hogy kihordjon egy gyermeket, megszülje, majd örökbe adja, ám az abortuszhoz szülői beleegyezés szükséges. A TASZ szerint ebből is az vezethető le, hogy a várandós kiskorú döntési szabadságát nagyban befolyásolja, hogy a jogalkotó olyan környezetet kíván alkotni, melyben a terhesség kihordása és a gyermekszülés kevesebb akadályba ütközik.