Vaddisznóhajtás: kerüljék az erdőket!

2013.03.28. 14:25 Módosítva: 2013.03.28. 15:09

Ma reggel nyolc és délután négy óra között  tartott vaddisznóhajtást a Pilisi Parkerdő Zrt. Budapesti Erdészete, emiatt kértek fokozottabb figyelmet, írta a hegyvidek.hu. A felhívás az Irhás-árok, a Széchenyi-hegy, illetve Csillebérc erdőterületeire vonatkozik, ezeket az erdőket ma 8-16 óra között volt tilos látogatni.

Az önkormányzat táblákkal hívta fel a lakosság figyelmét a veszélyre, illetve a turistaútvonalakon az erdészet és az önkormányzat emberei fordították vissza az arra igyekvőket. Az erdőkben tereltek és vadásztak, a lakott területeken pedig, ahogy eddig is, befogókkal igyekeznek elcsípni a vaddisznókat.
 
Lomniczi Gergely, a Pilisi Parkerdő Zrt. szóvivőjétől megtudtuk két süldőt lőttek ki a mai vaddisznóhajtáson. Ezek egyenként 25-30 kilós, körülbelül két éves állatok voltak. Hogy lesz-e a következő napokban-hetekben további hajtás nem lehet biztosan tudni, mint mondta, az időjárás függő. Ha folytatódik a hideg havas idő sor kerülhet rá, de jó idő esetén, a lombosodás beindulásával erre minimális az esély.

Lomniczi a hajtás okainál a vaddisznó urbanizálódására fektette a hangsúlyt. Mint mondta, a vaddisznók lakott területeken való megjelenéséért nem elsősorban a túlszaporodás a felelős, sokkal inkább az, hogy az állat fokozatosan hozzászokik az emberek közelségéhez, a városi zajokhoz. Így ha az erdőben nem talál elegendő táplálékot, egyre bátrabban indul el lakóterületek felé. Sőt, mostanra a dolog kezd megfordulni. A lakott területen élő állatok járnak ki az erdőkbe táplálékért, mondta a szóvivő.
 
Az egyre sűrűsödő lakossági bejelentésekből pedig kiderül, az állatok a lakott területeken képesek gondot okozni, kerítéseket, kerteket tesznek tönkre, az utakra tévedve a közlekedés biztonságát veszélyeztetik. „Hajnalban igen ijesztő 5 röfögő vaddisznó a Rege úton” – írta Melinda kedden a hegyvidék Facebook-oldalán, Váczi János alpolgármester, és kerületi lakos blogbejegyzésében pedig azt írja: „A szokatlan tavaszi havazás a vaddisznókat is teljesen összezavarhatta, nálunk a kertben egy tizenkét fős konda garázdálkodott tegnap este. A Melinda úton pedig kutyákkal tűzött össze egy vadkan, ami szerencsére csak kisebb sérülésekkel végződött.” Tavaly pedig a Szilágyi Erzsébet fasorban ütöttek el egy eltévedt állatot.
 
Az, hogy a vaddisznók hozzászoknak a városi körülményekhez nem csak Magyarországon jellemző, derül ki a Pilisi Parkerdő Zrt. honlapjáról. Mint írják, Berlinben és Madridban is a Budapestihez hasonló problémát okoznak. Az oldalon további információkat találhatunk az állatokról, illetve arról, mi a teendőnk, ha lakott területen találkozunk az állattal.
 

A vaddisznók egyébként legtöbbször nem agresszívak, nem támadnak emberre. Vannak azonban időszakok, amikor veszélyesek lehetnek, ilyen például a tavaszi időszak, amikor a kocák a malacokat védve támadhatnak, illetve ha egy állat megsebesül. A kritikus időszakokban, mint amilyen a mostani is, a szakemberek felhívják a kutyások figyelmét: ne engedjék szabadon azokat az erdőkben, illetve közvetlen közelében.

Kollégánk találkozása az állatokkal

Az egyik budai kerületben lakunk, hozzánk először éjszaka jöttek. Éppen egyedül voltam a gyerekekkel, amikor halottam, hogy valaki kotorászik a teraszajtón. Aztán egyre többen kotorásztak, egyértelműen be akartak jönni, már teljes rettegésben voltam. Egyszer csak hatalmas visítás és röfögés. Kinéztem, és nem hittem a szememnek. Legalább 30 vaddisznó volt a kertben, kicsik, nagyok, szőrösek meg csíkos hátúak vegyesen. Kényelmesen lökdösték a székeket, meg a gyerekek labdáit, fellökték a csúszdát és kitúrtak mindent, amit csak lehetett. Ezen a történeten aztán mindenki jót röhögött, először mi is, csak a disznók egyre többször jöttek, a végén egyértelmű lett, hogy odaszoktak. Volt, hogy már bőgni tudtam volna, amikor megláttam reggel a kertet, teljesen feltúrva. Letarolták és megették az összes tulipánomat.

Először csak éjjel jöttek, aztán már előfordult, hogy arra léptünk ki délután háromkor az ajtón, hogy ott röfögnek. Olyankor mindig azonnal eldöcögtek, látszott rajtuk, hogy jobban félnek, mint mi tőlük. Egyszer még a kerületi fővadász is eljött, megnézte a terepet, de sokat ő sem tudott tenni. Azt mondta, azért jönnek, mert szárazság van, és kevés az erdőben a víz, de mi nem vettünk észre rendszert az érkezésükben. A csapdák felállítása a hegyi terep miatt nehéz, néha befognak egyet-egyet, de az semmi a több százhoz képest. Azt tanácsolta, hogy ne ültessek tulipánt, sőt inkább ne ültessek semmit, és csináltassuk meg a kerítést. Ami jó tanács, csak éppen egy társasházban kivitelezhetetlen, mert aki a másodikon lakik és nincs kertkapcsolata, az nem akar a kerítésre pénzt áldozni. Egy olcsóbb drótkerítést pedig egy vaddisznó még reggeli előtt röhögve feldönt. A vadász még azt az elméletet is előadta, hogy szerinte valaki direkt hordja ide a disznóknak a makkot, hogy ideszokjanak.

További tanácsként kaptam még, hogy tanuljunk meg velük együtt élni, hiszen mi költöztünk az ő helyükre, nem ők a miénkre. Ami szép gondolat, de hát a mi házunk például már 80 éve ott áll, nem állhatok neki lebontani, hogy visszaadjam a területet a természetnek. Az eddigi tapasztalataim alapján viszont a vaddisznókkal nem nagyon lehet együtt élni.