A Parlament mindenkié

Az ország hol sebesen, hol lomhán dobogó szíve – a Parlament – éppen koszorúérműtéten esik át. Mindent feltúrt az ipari vakond és úgy száll a por a Kossuth téren, mintha egy óriási homokozóban ugrálóvár durrant volna.

Aki még nem járt a Parlamentben, mindenképpen pótolja a lemaradást. Lehet jegyet venni, meg persze ingyen is be lehet jutni. Például, ha megnyerünk egy Parlamentről szóló rajzpályázatot. Így is úgy is, muszáj felkészülni arra, hogy turista-csoportosulások tetején kell tömegszörfözni és limbózni éppen portrét készítő fényképezőgépek alatt, csak azért, hogy a lánccal elzárt parkoló előtt két huszárnak öltözött biztonsági őr egy másik kapuhoz küldjön. Ezen nem kell bosszankodni, még ötszáz méter "porszívózás" után ismét két huszár már meg fogja mondani, hogyan tovább.

Belépve az ország szívének negyedik számú kapuján, már csónakázhatunk is a piros szőnyegekkel borított képzeletbeli véráramon. Csak a táskát kell lepasszintani gyorsan egy futószalagra. Ebben a kis helyiségben látszódik meg a különbség fiú és férfi között, ugyanis a tejfeles szájú övnek, a tiszteletre méltó urak pedig derékszíjnak nevezik azt a kiegészítőt, ami a nadrágot a pocakhoz rögzíti. Előbbi örömmel lekapja, utóbbi méltósággal vállalja a biztonsági kapu pittyegését.

Rajzverseny

A családok az Így látom a Parlament épületét című rajzpályázat eredményhirdetésére gyülekeztek. A Melocco Miklós, Kossuth-díjas szobrász által vezetett hat tagú zsűri közel 1400 beküldött munkából választotta ki a győzteseket. Elsősöktől a nyolcadikosokig, nyolc korcsoport első öt helyezettjét jutalmazták. Az ország minden megyéjéből érkező gyerekek és családjaik teljesen megtöltötték a volt főrendiházi üléstermet.

A rendezvényt az MDF-alapító, jelenleg az Országgyűlés fideszes alelnökeként tevékenykedő Lezsák Sándor nyitotta. Üdvözölt mindenkit és a pályázatról, majd túl nagy meglepetést nem okozva a Parlamentről beszélt. Utána a szépséges hangú, bácskertesi Csizmadia Anna énekelt. Ő nyerte a Duna TV Fölszállott a páva című tehetségkutatóját énekes és szólista kategóriában. A népdalénekesnő egy kifejezetten vidám dalcsokorral készült.

Kövér László vakuvillanások záporában, rutinosan beszélt az Országház szépségéről és jelentőségéről. Említette, hogy a napokban tűnnek el az épület faláról az utolsó háborús golyónyomok, majd a Kossuth tér megújulásáról is beszélt, illetve hangsúlyozta, a Parlament minden magyar ember számára egyaránt nyitva áll. Megemlékezett Steindl Imréről, majd megköszönte a szülőknek, hogy foglalkoznak gyermekeikkel.

Ha a beszédekben jó zsaru-rossz zsaru allegóriát keresnénk, akkor enyhe különbséggel, Melocco Miklós szobrászművész és zsűrivezér beszéde volt a rossz zsaru, de csak könnyed igazoltatásig jutott az ügy. A művész külföldön tartózkodott a díjátadó alatt, ezért beszédét umpalumpája mondta el. Avatatlan szem és fül legalábbis ezt gondolhatta volna, de valójában Laczkó-Pető Bálint beszélt, aki korántsem umpalumpa; építészmérnök hallgató, a Steindl Imre Parlamenti Kollégium tagja. Melocco beszéde egy Marc Twain idézettel kezdődött, majd a kisiskoláskori rajzolást helyezte el a képzőművésszé fejlődés idővonalán. "Képzőművész csodagyerek nincsen. A művésszé váláshoz sok évre, kitartásra és jó mesterekre van szükség" - hangzott a beszéd. A Kossuth-díjas szobrász pozíciója a képek zsűrizésében kicsit olyan, mintha Hajós Alfrédot vizespóló versenyre küldenénk, de jóindulatú beszédében ennek nyoma sem volt.

Rövidesen megkezdődött a tényleges díjátadás, aminek során a Házelnök úr több gyerek kezét fogta meg, mint egy óvónéni, vagy egy tenyérjós, akit felelőtlenül beengedtek egy általános iskolába. Az aranyosság a korral arányosan csökkent, egyvalaki tudott ugyanolyan aranyos maradni egész végig. Kövér László.

Önök tudták?

A díjátadás után a szervezők megkísérelték ledobni az unalombombát egy Parlamentről szóló prezentáció formájában. Az előadás egészen érdekesre sikerült, így sokkal inkább beszélhetünk türelembombáról, amit tiszteletreméltóan hatástalanított az előadó, miközben a zsenge átlagéletkorú hallgatóság is csendben figyelt.

Tudták, hogy az Országház kizárólag magyar alapanyagokból készült? Más kérdés, hogy eltartott egy ideig, amíg befejezték és bár a mai napig foltozgatják, ez mit sem von le értékéből. Az egyetlen "külföldi" elem a Parlamentben az a nyolc vörösgránit oszlop, amit a svéd uralkodótól kaptunk. Adná magát az olcsó IKEÁ-s tréfa, hogy már száz éve is csak az alkatrészeket küldték meg, a lényeget nekünk kellett összerakni, de ezt inkább hagyjuk meg a kényszeres poénkodóknak.

Szintén kevesen tudják, hogy a Kupolacsarnokban, a Szent Korona felett található rekordméretű csillár mennyi gondot is jelent a villanyszerelőknek. Huszonhat méteres földtől számított távolsága miatt lehetetlen létrával megközelíteni, pedig ha a több száz égő közül egy is kiég, bizony rendet kell tenni. A megoldás nem kifejezetten egyszerű, de a kupolaszerkezet lehetővé teszi, hogy a bátor alpinisták kívülről bemásszanak az épület tetején, és egy köztes, fém tartókereten keresztül a két méter mély csillárban landoljanak.

Legalább ennyire emberfeletti teljesítményről tanúskodik a Főrendiház teremhez vezető hall burkolata. A padlót kézi csomózású szőnyegek fedik, amiken éjt nappallá téve dolgozott tizennégy békésszentandrási asszony, kilenc hónapon át. Egyetlen négyzetméterén nagyjából százezer csomó található, és mivel a több mint 140 négyzetméteres szőnyegből egy kék és egy piros verzió is készült, nyugodtan állíthatjuk, hogy a mesterasszonyok "csomót dolgoztak vele".

A közönségdíjas fun fact díját pedig a jól ismert anekdota részletes verziója kapta, miszerint Deák Ferenc államférfi és országgyűlési képviselő mindig első osztályú szivarokat szívott, amit gyakran megirigyeltek tőle füstölgő kollégái. Annak idején, az előadóterembe érkező politikusok lerakhatták szivarjaikat a mára már legendás, réz szivartartókra, amíg belehallgattak az aktuális beszédbe, és eldöntötték érdemes-e azt végigülni. Történt viszont, hogy Deák minőségi szivarjait rendszeresen elcsenték. A haza bölcse, megelégelve a valóban bosszantó helyzetet, magnéziumport rejtett a dohánytermékbe, így hamar - szó szerint - fény derült a tolvajra, aki a szivarra rágyújtva, a kémiai reakcióból kifolyólag, elbúcsúzhatott arca minden szőrszálától. Így csinált flambét a szivartolvaj képviselőből Deák Ferenc.

Viszlát

A díjazottakra és családjaikra már csak egy gyors büfézés várt. A sorban állást elkerülve, inkább a díjazott munkákkal teli terembe mentem szétnézni, majd konstatáltam, hogy igen, lehetséges 1300-féleképpen lerajzolni a Parlamentet. Lehet ötletesen, sablonosan, aprólékosan, maszatolva, szépen, színesen, feketén-fehéren, az Országházat bele lehet rajzolni egy nagyon nagy lány kezébe, vagy a száz évvel ezelőtti Magyarország térképére helyezni, de már azt is díjazta zsűri, ha valaki az épület belsejére koncentrált és asztal körül vitatkozó politikusokat rajzolt.

Egy darabig Kövér László után kutattam a kietlen folyosókon, de csak pincérekkel és szendvicset majszoló apukákkal találkoztam. Mire észbe kaphattam volna, a Házelnök úr kóbor angyalként továbbállt.

Kifelé menet a Kupolateremben, egy ázsiai üzletemberekből álló csoport mellett elmormoltam egy imát az országért, rákacsintottam a Szent Koronára, majd eljöttem.