Jól fogyott a dögcédula a Jobbik majálisán

A nemzeti radikalizmus legnagyobb ellenfele nem az EU, nem Izrael, nem a cigányok és nem a civil társadalom, hanem a hőség. Ezt már akkor megfigyeltem, amikor tavaly nyáron egy Hősök terén tartott gárdaavatáson mellettem kapott hőgutát egy katonai gyakorlóba és bakancsba öltözött lány.

A harmincfokos meleg az óbudai Hajógyári szigeten tartott Nemzeti majálist is bágyadt családi nappá változtatta. Az emberek árnyékba húzódtak, a földbe tűzték a horgászbotra akasztott Jobbik-zászlót, ledobták a rovásírásos pólót és mutogatták egymásnak a tetkóikat.

Ott volt a szigeten a Jobbik megbízható, maximálisan elkötelezett és igencsak népes tábora. Több ezren lehettek csecsemők, gyerekek, fiatalok, középkorúak, aggastyánok, de voltak kutyák és két ló is. A többiek valószínűleg otthonról drukkoltak, mert ugye az emberek kétharmada Jobbikos, csak ezt még nem mindenki tudja magáról.

Hotdog helyett lángos

És ott volt a szigeten a Jobbik megbízható, maximálisan elkötelezett és igencsak kiterjedt üzleti hálózata is. A Nemzeti majálisra összehívott tömeg szorgalmasan vásárolt fára vésett székely himnuszt, Nagy-Magyarország térképet, karikásostort, visszacsapó íjat, nemzeti pólót, gyurcsányos lábtörlőt és ki tudja miért, de jól fogyott a dögcédula is. A nap üzleti melléfogása viszont egyértelműen az amerikai hot dogosé volt. Árván ücsörgött az amerikai zászlói alatt a nemzeti majális közepén, és láthatóan nem értette, miért mindenki erdélyi lángosért áll sorba.

A nemzeti majális egyben könyvpiaci célokat is szolgált. A fő attrakció ugyanis a Vona Gábor nevű híres író Fekete bárány, fehér holló című könyvének bemutatója volt. A hatalmas sátorban a Jobbik elnökét olyan ütemes taps fogadta, ami után Rákosi Mátyás is megnyalta volna mind a tíz ujját. A könyvről a Barikád főszerkesztője, Balczó Mátyás kérdezgette a Jobbik elnökét, de ez csak ürügy volt arra, hogy Vona megmutassa emberi arcát, és oldottabb formában hirdesse a jobbikos igét.

Így kell megszüntetni a Jobbikot

Vona tippet adott például arra, hogyan lehetne megszüntetni a Jobbikot és a Magyar Gárdát, ha már ez eddig rendőrségi, politikai és titkosszolgálati eszközökkel nem sikerült. A dolog egyszerű: szüntessék meg azokat a problémákat, amik miatt a párt és a gárda létrejött, javasolta. Szerinte ehhez három dolog kell, adjanak munkát az embereknek, teremtsenek biztonságot és adják vissza a nemzet büszkeségét. „Ha ez sikerül, megszabadulnak tőlünk, ha nem, akkor el kell viselniük azt is, hogy megnyerjük a választásokat.”

Jól látható, hogy Vona a választások közeledtével azon dolgozik, hogy a Jobbikot a Nemzeti majális résztvevőinél szélesebb közönség számára is elfogadhatóvá tegye. A beszélgetés nagy részében ezért a párt békés arculatát igyekezett felfesteni. Arról beszélt, hogy a Jobbik összetartó ereje a szeretet és a nemzet iránt érzett felelősség, és megható történetet hallhattunk a gáton egymás mellett homozsákokat pakoló gárdistákról és cigányokról.

Ez nem szabadságharc

Vona lerántotta a leplet Orbán Viktor szabadságharcáról is. Szerinte a miniszterelnök jól érzett rá arra, hogy a magyar szabadságharcos nép, csakhogy az ő szabadságharca nem a nemzet érdekében zajlik, hanem saját hatalma megtartásáért, és miközben a Békemenet a Nem leszünk gyarmat feliratú transzparens mögött vonul, Orbán szép sorban aláírja a brüsszeli paktumokat.

A cigányok és Orbán után még egy témát nem pipáltak ki, Izraelt, de ez is elkövetkezett. Vona szerint ezt a témát egyáltalán nem ők tartják napirenden, például biztos nem ők hívták ide az izraeli kémrepülőt és a Kolosszeum világítását sem ők kapcsolták le.

A beszélgetés végén Balczó Mátyás egy kvízzel lepte meg Vona Gábort. Szavakat sorolt fel, amelyekre Vonának az első eszébe jutó szót kellett rávágnia. A cionizmus szóra azonnal rávágta, hogy Simon Peresz, a Kalapács Józsira, hogy Pokolgép, a zombira pedig azt, hogy én, mert a könyvében is szerepel, hogy szereti a zombifilmeket.

Csak két feladvány fogott ki rajta: Orbán Viktor és a demokrácia. Ezekről egyáltalán nem jutott eszébe semmi.