Rezsicsökkentést a trafikoknak!

A parlament hétfői ülésén a legnagyobb izgalmakat Kövér László ülésvezetése gerjesztette. A házelnök előbb a nem neki kijelölt időben zúgolódó Tóth Csabára förmedt rá, hogy "Ne óbégasson!", utána Gőgös Zoltánt tette helyre. És mintha ez nem lenne elég, az interpellációk kezdeténél, "sértő hangneme miatt",  visszadobta a jobbikos Lenhadt Balázs és a szocialista Szanyi Tibor beadványát is.

Még jó, hogy nem zavarta le a karzatról a nőjogi aktivistákat, akik azért demonstráltak, hogy Magyarország is csatlakozzon az Európa Tanács 2011-es, a nők elleni és a családon belüli erőszak elleni egyezményéhez. Nem csoda, hogy megkönnyebbült sóhaj futott végig a szocialista frakción, amikor végre leváltotta őt az ülés vezetésében Balczó Zoltán.

A Jobbiknak nincs baja a zsidókkal, csak...

Kövér szigorán kívül túl sok érdekességről nem tudunk beszámolni a hétfői napon. Mi már kezdjük unni a trafikbotránnyal kapcsolatos szocialista monomániát, főleg amikor már ott tartunk, hogy a jogállami normákat már egyedül a Jobbik kéri számon Orbán Viktoron.

Pedig tényleg ez van, Balczó Zoltán először a különböző ügyekre ad hoc módon meghozott törvényeket kifogásolta az Andrássy úti, portugál tulajdonú épület példáján keresztül, majd pedig saját pártja tüntetésének betiltását sérelmezte. Az Országgyűlés alelnökeként a pontos szabálykövetéséről híres Balczó különösen sokat élcelődött azon, hogy Orbán még azt is elfelejtette, hogy ő nevezte át a Legfelsőbb Bíróságot Kúriára.

Egyébként amilyen vehemensen készült a "cionizmus" elleni tüntetésre, a Jobbik olyan gyorsan el is engedte a Zsidó Világkongresszus témáját. Balczó is csak azt sérelmezte, hogy Orbán a beszédében befeketítette őket, pedig nekik nincs is bajuk a magyar zsidókkal, nekik csak a gázai kegyetlenkedések fájnak nagyon, na meg persze az, ha simonpereszi módon fel akarják vásárolni az országot.

Abban biztosak vagyunk, hogy Gyöngyösi Mártonnal új életre kelne az elszámoltatási kormánybiztos elsorvadt intézménye. A jobbikos képviselő ugyanis tíz Papcsáknál és húsz Budainál is nagyobb elánnal purgálná ki az állami szolgálatban maradt egykori szocialistákat és liberálisokat. Gyöngyösi még a ljubjanai, szkopjei és bukaresti nagyköveti pozíciót is megvonná az elmúlt három évben meglehetősen lenullázódott ballib klientúrától, de Navracsics Tibor derekasan kiállt diplomatái mellett, és - a fideszes retorikában szokatlan módon - azt állította, hogy ők elsősorban a nemzet érdekeit nézik. Arra mondjuk már a miniszter sem tudott mit válaszolni, hogy milyen nemzeti érdek fűződhet Medgyessy Péter TVK-igazgatótanácsi tagságához.

"Menjen, álljon sorba két trafikért!"

Az MSZP már száz százalékig átállt kampányüzemmódra, ami azt jelenti, hogy a trafikbotrány mellett csak olyan Z-kategóriás témák kerülhettek napirendre, mint hogy miért magas a szombathelyi vonatjegy ára. A szocialisták annyira rákattantak a trafikozásra, hogy Gúr Nándor még a nevelőszülők ellátásával kapcsolatos interpellációja viszontválaszában is azt bírta Soltész Miklós fejéhez vágni, hogy "menjen, álljon sorba két trafikért".

Sok újdonságot nem hallottunk trafikügyben, a napi vezérszónoklatot elővezető szocialista Tóth Csaba csak annyit tudott újítani, hogy egy mozgássérült család kisemmizésén keresztül ecsetelte a kormány trafikbotrányban tanúsított kegyetlenségét. "A kormány nem a megváltozott munkaképességű emberek barátja" - foglalta össze a nagy tanulságot.

A trafikügyben a Fidesz részéről rendszeresen Fónagy Jánosnak kell védekeznie - nem tudjuk, mit véthetett szegény ember, de az ülésnap végére már rettentően kimerült. Az államtitkár a múlt héthez képest stratégiát váltott, és már nem az emberek egészségével próbál érvelni a pályázatok mellett, hanem inkább megpróbálja a jog labirintusába veszejteni kérdezőjét. Csak úgy röpködtek a "taxatív paraméterek", meg az ehhez hasonló, szakszerűséget imitáló varázs szavak.

A kung-fus Simicskó és az örök rezsicsökkentés

Ami a szocialistáknak a trafikbotrány, az a Fidesznek a Portik–Laborc találkozó - gondolhatnánk, de ezt a vonalat nem vitte tovább a kormánypárt, ehelyett a kungfus Simicskó a sport napjáról, az egykori mentőhelikpoteres Puskás Tivadar pedig  mentők napjáról szónokolt.

A limonádé témák sorát csak Rogán Antal törte meg, aki a Bajnai-arcú nagyvállalati lobbiérdekekről szónokolt, meg arról, ezek hogyan marasztalják Magyarországot a túlzottdeficit-eljárás szégyenpadjában. Valahogy azt kifelejtette, a fanfárharsogással felsorolt deficit-adatokhoz azért kellett a 3000 milliárdos magánnyugdíjpénztári vagyon is.

Az ülésnapon azért előkerült egy-két értelmes kérdés is. A jobbikos Vágó Sebestyén a különböző fogyatékossági jogosultságokra vonatkozó felülvizsgálatok során tapasztalt megalázó procedúrák miatt interpellálta Soltész Miklóst, majd pedig gúnyosan megköszönte az államtitkár válaszát, ami tényleg nem állt másból, mint a kérdés szempontjából tök irreleváns adatok sorolásából.

Elsőre Gúr Nándor felvetése is jogosnak tűnt, mert a szocialista képviselő azt kérte számon a kormányon, miért bünteti a kormány a nevelőszülőket, miért nem vonatkoznak rájuk a nagycsaládosok menza- és tankönyvkedvezményei. De Gúr hiába zárta felszólalását vagy harminc másodpercnyi Miért-tel, az államtitkári válaszból számunkra is hamar kiderült, hogy interpellációja hemzseg a tárgyi tévedésektől.

De Soltész Miklós nem csak hogy meggyőzően cáfolta Gúr kritikáját, de terapeuta-hanghordozást elővéve arról is biztosította a nevelőszülőket, hogy a rezsicsökkentés pozitív hatásait ők is élvezhetik. Úgy tűnik, a Fidesznek addig nincs igazán nagy szüksége se Portikra, se Laborcra, amíg a számlákon  ott virít az a tíz százalék.