Túlterheléses támadás érte Fónagy Jánost

Az MSZP még a múlt hetinél is jobban leszűkítette ellenzéki munkájának fókuszát: szinte minden felszólalása a trafikbotrányról szólt. A múlt héten óbégatás miatt lehordott Tóth Csaba már az első ellenzéki napirendelőttiben elkezdte a trafikozást, először azt mondta, már nem lepődik meg semmin, de azért kiderült, azon csak meglepődött, hogy országgyűlési képviselőként sem tudott betekinteni a 100 százalékig állami tulajdonú Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. által kezelt pályázati anyagokba. De hiába a titkolózás – figyelmeztette a kormányt –, mert valamikor úgyis felbukkan az olasz maffiafilmekből ismert „pentito”, a bűnbánó, aki mindent be fog vallani a nyilvánosság előtt.

Lukács Zoltán interpellációs fronton dobta be a trafikügyet, de az ő száraz adathalmazát elsöpörte a fiatal és érzelmes Nemény András, aki keményen odavágott a rokkantak, a kismamák és a fiatalok háta mögé bújó kormánynak. Tóbiás József volt az egyetlen, aki más üggyel verte a kormány fejét, de hát a vasúti jegyáremeléssel annyira ő sem lógott ki a szoci sablonok közül.

Pofán nyomták az utazóközönséget

Kiszúrtuk egyébként, hogy az összes szocialista felszólalásnak Fónagy János volt a célpontja. Az államtitkár kezdetben még igen jól állta a sarat, keményen odamondta Tóth Csabának, hogy „nem a dohánykoncesszió a botrány, hanem Önök a botrány″, Tóbiás Józsefet meg szembesítette azzal, hogy az MSZP-kormányok „pofán nyomták az utazóközönséget″ az áremelésekkel.

De Fónagy már nem mai gyerek, ezért hamar belefáradt a sablonok, „a fiatalok egészségének megőrzése″, a „törvényes eljárás″, az „egyenlő pályázati feltételek″, és a többi efféle érvbe. Az ülés végére így azután már elmaradtak a harcias frázisok, és maradt a meggyőződés nélküli mormogás.

Pedig szegény Fónagynak még Kövér László is a segítségére sietett a maga drákói eszközeivel: miután visszapattintott egy interpellációt, lazán helyre tette a „pofán nyomás” kifejezés miatt kiabáló Tóbiást. Miközben a szocialista megcsáklyázott halként tátogott, a mikrofonját kikapcsoló házelnök fagyosan figyelmeztette, hogy ehhez a stílushoz rendelhetne akár egy fröccsöt is, de még jobb lenne, ha emberhez méltóan viselkedne. Tóbiás József az ülés folyamán többet nem kiabált be.

Európában csak a Fidesz maradt európai

A szocialisták egyébként annyira rámásztak a trafikbotrányra, hogy még arra se vették a fáradságot, hogy az Európai Unió születésnapjáról megemlékezzenek – pedig ugye korábban az MSZP-elnökség testületileg repült ki Brüsszelbe, hogy ott demonstrálja, mekkora óriási európaiak is ők. Így azután a május 9-i Európa-napról egyedül Harrach Pétert hallottuk dörmögni, aki kijelentette, hogy a Fidesz minden képviselője „szereti Európát″, de nem szereti a drogliberalizációs és „alternatív családmodelleket″, melyeket pedig sokan képviselnek ám Brüsszelben. És ezek az elhajló eurokraták jobban tennék, ha visszatérnének az eredeti a Schuman-i elvekhez – értett egyet a KDNP-s képviselő és Németh Zsolt külügyi államtitkár. Azaz a kormány szerint kizárólag ők őrzik még a régi uniós lángot, és ezért is bántanak miket a többiek.

Ezt a valódi konzervatívhoz méltóan valamiféle tragikus végkifejletet sejtető szerepet érezhetően a Fidesz-frakció is magáévá tette, hiszen az ülésen ádáz hörgés és fújolás kísérte az olyan főgonoszok nevének említését, mint a kelta boszorkány Vivivane Reding, vagy a luzitán bérgyilkos Rui Tavares.

Az EU bürokratáinak szólt be keményen Rogán Antal is, aki szerint Magyarország kiválóan teljesít, csak Brüsszel a multik nyomására „rezsiháborút” folytat a kormány unortodox, de kirobbanóan sikeres politikája ellen. Közben úgy tűnik, kudarcot vallott a Fidesz azon taktikája, hogy a trafikbotrány hullámait a Portik-Laborc-ügy mobilgátjával csillapítsa. A hétfői ülésen már az érvek szintjen sem hozták szóba a lehallgatást, inkább Kósa Lajos megmikrózta kicsit a Hajdú-Bét-ügyet, és ennek apropóján bajnaizott egy ízeset.

Aki mellett Répássy is valódi jogásznak tűnik

A Jobbikról megint kiderült, hogy rettentő fura egy társaság. Mert míg földügyekben elég jól át szokták látni, ha a kormány nemzeti retorikája mögött pofonegyszerű maffiaérdekek húzódnak, addig az uniós témákban rendre elhiszik azt, hogy Brüsszelnek tényleg az a hobbija, hogy negyedévente jól megszorít bennünket. Így azután hétfőn Volner János tulajdonképpen a Fidesz helyett mondta el a napi szabadságharcos szónoklatot.

Nívóban Apáti István sem tett le sokkal többet az asztalra Volnernél, csak ő a büntetések szigorítását követelte, méghozzá úgy általában. A jobbikos képviselő elkezdte pedzegetni a halálbüntetés kérdését is, ritka alkalmat szolgáltatva Répássy Róbertnek, hogy végre valaki mellett ő is jogtudó értelmiséginek tűnjön. Zagyva György Gyula már értelmesebb témát választott, ő a parkolási anomáliákról és parkolómaffiákról beszélt, de interpellációja politikai tartalomban nem mutatott többet egy háborgó Facebook-kommentnél.

Kepli Lajos ellenben egészen interpellációszerű interpellációt nyújtott be. Ebben arra emlékeztette a kormányt, hogy a törvény szerint a szén-dioxid kvótából befolyó összeg felét a zöld gazdaságra és az éghajlatváltozás elleni küzdelemre kellett volna fordítani. Azonban hiába jelent meg erről egy 5,2 milliárd forintos tétel a 2013-as költségvetésben, ebből az összegből még május elején sem költöttek el egyetlen fillért sem.

Annak, aki végigkövette beszámolónkat, nem lehet meglepetés, hogy ennek az interpellációnak is Fónagy János volt a címzettje. Az ő megtört hangon felolvasott, meglehetősen irreleváns adatokat tartalmazó válaszából csak az derült ki, hogy a minisztérium vagy megfeledkezett a zöld feladatokra szánt pénzről, vagy elköltötte, vagy pedig egy brüsszeli családellenes multi-lobbista nyomására zároltatta.