Bulcsú
11 °C
26 °C
Index - In English In English Eng

Kell-e beszélni a pornóról az iskolában?

2013.05.24. 07:06 Módosítva: 2013.06.22. 15:28
Egy friss angliai felmérés szerint a megkérdezett szülők jelentős része jónak tartaná, ha az internetes pornográfia veszélyeivel való foglalkozás része lenne az iskolai szexuális oktatásnak. Bár Magyarországon ilyen felmérés még nem készült, azért megkérdeztük mit gondolnak erről a szakemberek tanárok, hiszen a pornóval a legtöbb gyerek így is-úgy is találkozik.

Több nemzetközi kutatás is rámutatott arra, hogy a gyermekek már akár tízéves koruk előtt is találkoznak pornográf tartalommal az interneten. Egy amerikai felmérés szerint a pornóval online találkozó gyermekek átlagéletkora 11 év, míg egy angol kutatás azt állítja, a 9-19 éves gyermekek több mint fele heti rendszerességgel néznek pornográf tartalmakat az interneten. Hétfőn az Index is beszámolt egy, az angol szülők körében végzett felmérésről: tízből nyolc szülő szerint amint a gyerekek használni kezdik az internetet, az iskolában már el kell kezdeni beszélgetni a pornónézés kockázatairól.

A nemzetközi kutatásokat és az azokból levonható következtetések tükrében igen meglepő válaszokat kaptunk itthon. A Köznevelésért Felelős Államtitkárságot hívtuk először, ahol rögtön a sajtós munkatárs tömör véleményével találkoztunk. Szerinte nevetséges az angliai felmérés, erről a témáról leginkább otthon kellene beszélni, nem pedig az iskolában. Arra a felvetésre, hogy mi van azokkal a családokkal, ahol tabunak számít a pornográfia, illetve azokkal a gyerekekkel, akik nem családban élnek azt válaszolta: olyan gyerek már nem nagyon van.

Érdekes felvetés

Az államtitkárság sajtósa szerint a nemzeti alaptanterv (NAT) részletesen foglalkozik ezzel a kérdéssel. Kérdésünkre, hogy az iskolában a biológia órán, az erkölcstanon vagy osztályfőnöki órán kellene foglalkozni a gyermekek által is könnyen hozzáférhető pornóval, azt mondta inkább informatika órán. Ott kell egyértelművé tenni, hogy melyek a felnőtt tartalmak és melyek nem.

A sajtóirodán végül a NAT kidolgozásáért felelős Oktatáskutató és Fejlesztő Intézethez irányítottak, ahol az intézet tudományos munkatársa, Horváth Zsuzsanna “érdekes felvetés”-nek nevezte az angliai felmérést. Elmondta, hogy a NAT nem említi a pornográfiát sehol, de az alaptanterv egyébként sem ilyen részletes dokumentum, nem is kell annak lennie. Ez már leginkább tankönyvi szint, ott is szerinte az etika tárgykörbe tartozik. Hogy a szexuális felvilágosítást egy iskola saját tanárokkal, a tananyag részeként oldja meg, vagy külső szakembert bíznak meg ezzel, abban szabad kezet hagy a NAT.

Ne ezt vegyék alapul

Egy vidéki gimnázium biológia szakos igazgató helyettese elmondta: 7-12 osztályos tanulóknak, minden évben tartanak szexuális felvilágosítást, leginkább osztályfőnöki órán, de évente három nagyobb előadást is szerveznek, ahol egy szülész-nőgyógyász beszél a nemi úton történő betegségekről, a fogamzásgátlásról, illetve abortuszról. A biológia szakos tanár szerint a nemzeti alaptanterv 7. és 11. osztályban írja elő, hogy a  biológia óra keretein belül térjenek ki szexuális felvilágosításra, de szerinte sok tanár ezt nem vállalja, meg akarja úszni a kellemetlen helyzetet.

A tanár szerint nem probléma, ha külső emberrel csináltatják az ilyen felvilágosító órákat, mert azokban megbíznak, jó szakemberek, akik beváltak: orvosok védőnők. Bár az előadásokon nem kerül elő a pornó, de ő biológia órán mindig elmondja a diákoknak: ne gondolják, hogy “ez a valóság, ne ezt vegyék alapul”, de volt már többször, hogy feladatként adta a diákoknak, hogy erről írjanak, vagy tartsanak előadást. Hozzátette: az, hogy ezzel foglalkoznak-e egyáltalán, nemhogy iskola-, de tanárfüggő, így óriási különbségek vannak iskola és iskola között a felvilágosítás mértékét tekintve.

Az is csoda, ha száz szülő ugyanazt gondolja

Keszei Sándor, a Magyarországi Szülők Országos Egyesületének elnöke szerint a szülői társadalom megosztott a dologgal kapcsolatban. Egyik fele azt gondolja, hogy a szexuális felvilágosítás és főleg annak korhoz kötése szigorúan családi feladat, és károsnak tartja, ha ebbe az iskola önkényesen beleszól. Másik része pedig az iskolától várja, hogy ezt a kérdést megoldja. Keszei szerint nehéz úgy képviselni a szülők érdekeit, hogy “már az is csoda, ha száz szülő ugyanazt gondolja”.

Keszeiék azt az álláspontot képviselik, hogy ezt a feladatot nem bízhatják az iskolák külső szakemberre, olyanra, akinek nincs pedagógiai végzettsége vagy gyakorlata. A NAT pontosan leírja, hogy melyik korosztálynak mit kell elmondani, csak azt kell betartani, de a tanárok nagy része prűd, és nem tud vagy nem hajlandó erről beszélni.

Mint mondta, a NAT a pornóról konkrétan nem tesz említést, a téma a Médiatanács internet-szabályozó terveiben szerepel, mint olyan oldalak, amiket tiltani kell, illetve meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy egy szülő bizonyos oldalakat le tudjon tiltani az otthoni számítógépen. Keszei hozzátette: „Nehéz lehet a pornó káros hatásairól beszélni, ha a tanárok maguk is pornót néznek.”

Felvilágosító film?

Kovács “Kovi” István pornófilmrendező szerint alapvetően szülői feladat a szexuális felvilágosítás, de elmondta: ő már régóta hangsúlyozza, hogy korosztálynak megfelelően az iskolában is kellene tartani ezzel kapcsolatos felkészítő, tájékoztató oktatást, akár külön tantárgy formájában, akár az osztályfőnöki óra részeként. A rendező szerint viszont fontos, hogy ne a tanár tartsa – hiszen az nagyon változó, hogy ki mit gondol a témáról – hanem egy szakember, a tanár jelenlétében.

Kovi elmondta: hogy nem helyesli, ha gyermekek nézik a felnőtt filmeket, hiszen azokban sokszor olyan viselkedésminták fordulnak elő, amik csak a film kedvéért vannak, és káros lenne, ha azokat természetesnek vagy követendőnek tekintenék. A rendező nem tud felvilágosító filmről itthon, ahogy arról sem, hogy külföldön ez mennyire bevett szokás. Hozzátette, neki már korábban is volt ilyen ötlete: egy szexuálpszichológussal gondolkodtak egy felvilágosító film leforgatásán, ami végül elmaradt. Viszont bármikor szívesen csinálna egy ilyet, ha felkérnék rá.

Megértés és megnyugtatás

Vekerdy Tamás gyermekpszichológus szerint a témát nem lehet leszűkíteni arra a kérdésre, hogy mit kezdjünk a pornóval, illetve annak hozzáférhetőségével. Szerinte a család, illetve a szűkebb környezet atmoszférája a meghatározó, de ugyanannyira meghatározó a kultúra, amiben a gyermek felnő. Ezek együtt alakítják ki egy gyermek szexualitását. Elmondta, hogy a direkt nevelés nem működik, tehát nem lehet leültetni a gyereket azzal a szándékkal, hogy most akkor felvilágosítjuk. Ennek egy folyamatosan egymásra reflektáló természetes folyamatnak kell lennie.

Azokban az esetekben, amikor a család nem alkalmas erre, illetve azoknál a gyermekeknél akik nem családban nőnek fel, ott persze az intézmény feladata a felvilágosítás. Vekerdy azt nem tartja jó ötletnek, hogy az osztályfőnök, vagy a biológia tanár beszéljen erről a témáról, sokkal szerencsésebb szerinte, ha egy külső szakember, lehetőleg a tanár jelenléte nélkül foglalkozik a gyerekekkel. Mint mondta, csak így tud kialakulni egy olyan légkör, amiben fogékonyak lesznek a gyerekek.

Péley Bernadett, a Pécsi Tudományegyetem pszichológia professzora szerint a gyerekek túl könnyen férnek hozzá az erotikus és pornográf tartalmakhoz. Nem tesz nekik jót, hogy úton-útfélen a felnőtt örömök hajszolásának kellékei virítanak rájuk, ami számukra sokszor értelmezhetetlen és riasztó. A gyerekek ugyanis alapvetően nagyon konzervatívok, és a biztonságot, a megnyugtató dolgokat szeretik.

A pornóban viszont sok mindent agresszióként értelmeznek, és még serdülőkorban is jellemző, hogy a kíváncsiság és a riadalom egyszerre van jelen a pornó nézése közben. Ezekről az érzésekről akkor lehet beszélni velük, ha sikerül egy olyan személyes kapcsolatot kialakítani, amiben megnyílnak. "Így elindulhatnak közösen a megnyugtatás és megértés irányába” − fogalmazott a fejlődéspszichológus.

Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.

Indamedia Csoport