Szigorítanák a megelőző távoltartás szabályait

A családon belüli erőszakkal összefüggő úgynevezett megelőző távoltartás szabályainak szigorítását, az eljárások hatékonyabbá tételét javasolja az Országos Bírósági Hivatal (OBH), mondta Stummer Attila, a hivatal osztályvezetője.

A távoltartásnak két formája létezik, az egyiket már folyamatban lévő büntetőügyekben az áldozat védelmében kényszerintézkedésként rendelheti el a büntetőbíróság, a másik, megelőző távoltartásnak nevezett jogintézményt polgári nemperes eljárásban alkalmazhatják a családjogi bírák. Ez utóbbival kapcsolatban a napokban juttatta el javaslatait az OBH a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumhoz, amely majd benyújthatja a parlamentnek, mondta Stummer.

A megelőző távoltartás intézménye 2009 ősze óta létezik a magyar jogrendszerben, részben rendőrségi észlelés alapján, részben kérelemre indulhatnak ilyen eljárások. A rendőri kezdeményezések száma az elmúlt három év alatt évi több mint 400-ról 300 alá csökkent, a kérelemre indult eljárások száma viszont enyhén emelkedett, 1900-ról 2000 fölé. Ezeknek az ügyeknek Budapesten hozzávetőleg a felében a bírák el is rendelik a távoltartást, ahol nem, ott pedig sok esetben a volt élettárs a kérelmező, akire még nem terjed ki a törvényi védelem.

Az OBH megítélése szerint részben nemzetközi tapasztalatok, részben a hazai joggyakorlat tanulságai alapján indokolt a jogintézmény egyes szabályainak módosítása, hatékonyságának javítása.

A büntetőügyekben alkalmazott távoltartáshoz hasonlóan a megelőző távoltartásnál is indokolt a védett személyek körének kiterjesztése a volt élettársakra. Továbbá a hivatal javasolja a távoltartás időtartamának a nemzetközi sztenderdekhez igazítását, a mostani 30 napról 60, indokolt esetben – például ha súlyos, sűrűn ismétlődő bántalmazásról van szó – akár 90 napra emelését, valamint az eljárás gyorsításához néhány, a bírói gyakorlatban az elmúlt években kialakult és rögzült megoldás kodifikálását, ismertette Stummer Attila.

Megelőző távoltartás elrendelésére jobbára akkor van lehetőség, ha megalapozottan lehet tartani attól, hogy élet, testi-lelki egészség, emberi méltóság, szexuális önrendelkezés kerülhet veszélybe. A távoltartást elrendelő bírónak tehát tényállást kell megállapítania, amihez szükség lehet meghallgatásokra, okirati bizonyítékok – például látlelet, rendőri jelentés – beszerzésére, és meg kell kísérelnie meghallgatni a másik felet is. Ugyanakkor az eljárásnak minél gyorsabban eredményre kell vezetnie, hogy az ellehetetlenült élethelyzetekben legalább az átmeneti megoldás hamar megszülessen. Erre a jelenlegi bírósági ügymenet nem mindenben alkalmas, mondta.

Ennek jegyében a javaslat tartalmazza, hogy a rendőri kezdeményezésre indult ügyekben három nap, a kérelemre indult ügyekben három munkanap alatt meghozandó első fokú bírói döntés fellebbezésre tekintet nélkül, nem jogerősen is végrehajtható legyen. A rövid határidők betartása érdekében többek között szükség van a kézbesítés szabályainak módosítására, ezért a már kialakult gyakorlatnak megfelelően a szabályozási javaslatban szerepel, hogy rendőrjárőr adja át a feltételezett bántalmazó személyes meghallgatására vonatkozó idézést, majd pedig az első fokú határozatot az érintettnek, mondta az osztályvezető. Elmondta azt is, ezekben az ügyekben jó munkakapcsolat alakult ki a családjogi bírák és a rendőrség között, ami nagyban hozzájárul az eljárások eredményességéhez.

A rövid határidők az eljárás egészére jellemzőek lesznek, a fellebbezésre és a másodfokú eljárásra szintén három-három napot adna a javaslat. Elmondta az is, hogy távoltartás esetén a feltételezett bántalmazót akár saját tulajdonából is kitilthatja a bíró, ugyanakkor a nemzetközi gyakorlatban ilyenkor a távoltartásra kötelezett ideiglenes elhelyezését az állam segíti, erre azonban Magyarországon egyelőre kevéssé van lehetőség.