A gát önmagában kevés az árvíz ellen

Laikus ember az árvízről legfeljebb annyit tud, hogy ilyenkor erős és magas gátakra van szükség. Extrém árhullám esetén azonban lehet, hogy ez nem elég, mert a gátak magassága nem növelhető a végtelenségig. Az árvíz elleni védekezésnek azonban csak egy eleme a gát, számos más eszköz van az árhullámok kivédésre.

Ne a gátat fel, a vizet le!

A feladat elméleti szinten egyszerű: a gátak magasítása helyett a folyó vízszintjét kell csökkenteni. Ezt a nem túl bonyolult összefüggést mindenki megértheti, aki homokozott már életében, és megfigyelte a víz viselkedését a kivájt medrekben és kis tavakban.

A BM Országos Vízügyi Főigazgatóság honlapján olvasható ismertető szerint a folyók vízszintje megelőző jelleggel a meder vagy a mellékágak kotrásával és mélyítésével csökkenthető. Ugyanezt a hatást lehet elérni a hullámtér, azaz a meder széle és a gát közötti terület kiszélesítésével, azaz az árvízvédelmi töltések távolabbra helyezésével.

Túlfolyók

Az egyik legjobb megoldás azonban a víz elvezetése szükségtározókba. A vizet a gátak megnyitásával tudják a mélyebben fekvő területekre irányítani, és ezzel apasztani a folyókat. Ezek a kijelölt földek gyakran évekig szárazon állnak és meg is művelik őket. Ha azonban jön az ár, a gazdák tudják: át kell engedniük a területet a víz levezetésére, az elpusztult vetésért pedig kártérítést kapnak.

Egy munkagép vágja át a Hortobágy folyó védtöltését az ágotai árvízi vészelzáró mű közelében, Püspökladány térségében 2013. április 5-én. A Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság (Tivizig) szakemberei a nagyiváni, 40 millió köbméter belvíz befogadására képes vésztározóba vezetik a Hortobágy vizét.

Fotó: Czeglédi Zsolt

Ezeket a területeket is gátakkal határolják körül, hogy a leengedett víz ne öntsön el településeket vagy más értékesebb földeket. A szükségtározók és a vésztározók között a különbség az, hogy míg a szükségtározókat jogi úton jelölik ki, és azokon használati korlátozások is vannak, a vésztározók elárasztása mindig egyedi döntés eredménye.

Ha egy megáradt folyó a tetőzés közelébe ér, a megfelelően megválasztott időpontban viszonylag kevés víz tározóba engedésével is jelentősen csökkenteni lehet a vízszintet és a töltésekre nehezedő nyomást. A szükségtározó innentől már egyfajta túlfolyóként működik.

A Tiszán 1998 és 2001 között négy rendkívüli árhullám vonult le, amelyek esetenként egy méterrel is meghaladták az addig mért legmagasabb vízszintet. Ezután kezdték el kiépíteni a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése keretében az ottani szükségtározókat.

Pestet a magas partfal védi

Ilyen szükségtározásra azonban nincs, vagy csak nagyon korlátozottan van lehetőség a most áradó Dunán – mondta az Indexnek Szlávik Lajos, a bajai Eötvös József Főiskola Vízépítési és Vízgazdálkodási Intézetének vezetője. A Duna árhullámmal érintett szakaszán így most a különböző állapotban lévő árvízvédelmi töltések szolgálják a védelmet.

Ezek azonban nincsenek a legjobb állapotban. A Napi Gazdaság ismertette a Fővárosi Csatornázási Művek 2011-es jelentését, amely szerint a fővárosi védművek egy része nem elég magas vagy széles, illetve a koránál fogva teljes felújításra szorulna.

Szlávik Lajos szerint a mostani árvíz Budapest belső részén várhatóan nem okoz gondot. Ott ugyanis már a 19. században magas partfalat építettek ki. Budán azelőtt is nagyon szűk volt az ártér a Gellérthegy és a Várhegy miatt, Pest lapályos partját azonban sokszor elöntötte a víz, főként az 1838-as nagy árvíz idején. A 19. században aztán feltöltötték, megmagasították a Duna melletti területeket, és ezekhez építették ki a magas partfalakat. Ez ma is jól látszik például a Batthyány tér egyik régi épületén, ahol az épület földszintjére egy lefelé vezető lépcsőn lehet belépni.

Az alsó rakpartokat ma is gyakran elönti a víz, de Szlávik szerint a Dunának olyan magas vízállása nem lehet, ami a felső rakpartot is eléri. Ezt megerősítik a legutolsó előrejelzések is, amelyek 880 centiméteres maximális vízállást vetítenek előre. A kőből épített rakpartok megfelelő szilárdságúak, stabilak, így az sem várható, hogy az árhullám nyomása megrongálja azokat.

Van, ahol a mobilgát a jó megoldás

Egészen más a helyzet a külső területeken, különösen a lapályos Római-parton, amelyet nem véd gát. Szlávik városrendezési és környezetvédelmi kérdésekben nem kívánt állást foglalni, de mint mondta: erre a területre igenis jó megoldás lehet a mobilgát.

Szentendre

Fotó: Üveges Zsolt

Hagyományos gátat ugyanis nem lehet mindenhova építeni. Egy adott magasságú gátnak megfelelően szélesnek is kell lennie, hogy meg tudja tartani a vizet. Ha például egy 5 méter magas gátat akarunk építeni, annak a teteje (koronája) 5 méter széles, ami azt jelenti, hogy az alapjának 35 méter szélesnek kell lennie. Emiatt házakat és utcákat kellene lebontani, a telkek jelentős részét pedig ki kellene sajátítani.

A gátakba gigantikus mennyiségű földet kell beledolgozni, így Szlávik szerint sok esetben a mobilgátak árban is versenyképesek ezzel. A helytakarékosság mellett a mobilgátak mellett számos más érv szól. A várható vízállások ismeretében gyorsan felszerelhetők és megmagasíthatók.

A mostani árvíz Linzet is sújtja, ahol olyan mobilgátakat alkalmaznak, amelyeket hamarosan Szegeden is felszerelnek. Ebből a mobilgátból például egy 100 méter hosszú 2 méter magas védvonalat 5 ember 3 óra alatt készít el. Nemcsak fémelemekből készített, gyorsan bevethető mobilgátak vannak. Alkalmaznak vízzel feltöltött tömlőket és zsákokat is erre a célra.

Az erősebb mobilgátakhoz megfelelő alapozási munka is szükséges, ahogy ez Szentendrén is történt. Ha nincs szükség a gátra, az elemek leszerelhetők és raktározhatók, a gát így nyugodt időben nem zárja el az ott élők elől a folyót.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!