Árvíz a Rómain: költözzünk vagy sem?

2013.06.05. 19:31 Módosítva: 2013.06.05. 19:34
Végigjártuk a Római partot az újpesti vasúti hídtól addig, amíg gumicsizmában tudtuk, és megnéztük, hogyan készülnek az árra. Pánikhangulat nincs: a büfések kipakoltak, a lakóépületeknél rakják a homokzsákokat, néhány hotel építi a saját mobilgátját. Hétfőn rendelték el a Nánási utca, a Királyok útja és a Duna közé eső rész lezárását. Bár hivatalosan ma déltől már nincs áram és vízszolgáltatás, két nem közvetlenül a parton lévő kávézó is üzemelt.

Hét-nyolc ember pakolja a homokzsákokat egy kávézó teraszán, velük találkozunk először. A hely tulajdonosa elmondta, hogy ők a Facebook-oldalukon osztották meg a felhívást a vendégeik között, hogy aki tud, és van kedve, jöjjön segíteni. Volt kedvük, tudtak, eljöttek sokan, segítenek.

Közben a közvagyont is védik, kemény, szorgos, szigorúan szemmel tartott kezekkel. Vasárnaptól rabok építették a gátat a Csatornázási Művek nyaralójánál, „ami évek óta csak a vezérigazgató nyaralója” − ahogy többen is megjegyezték, bár ezt a társaság részéről cáfolták, közölve, hogy a cég vendégeit szokták ott elszállásolni. A panaszok azonban nem is erről szóltak igazán.

Hanem arról, hogy katasztrofális a tájékoztatás, vagyis az, hogy nincs tájékoztatás, hogy semmiről nem tudnak, mindig mindenhonnan más információt kapnak. „A lakópark kapott 1500 zsákot, de azt senki nem mondta meg, hogy hogyan kell használni, hogyan kell szakszerűen homokzsákból gátat építeni” − mondták.

Miért nem jönnek a munkanélküliek?

Egy asszony azt nem értette, miért nem jönnek munkanélküliek zsákot pakolni, „tele van velük a Népsziget”. Egy másik lakó pedig Szabó Zoltán kollégánk szellemi örökségét vitte tovább azzal az ötletével, hogy ilyenkor „az egyik nem annyira nézett tévécsatornát, például a közszolgálatit” rá kellene állítani, hogy csak erről közvetítsenek és sugározzanak információkat.

„Valószínűleg soha nem látott nézettséget produkálhatna végre az m1” − mondta, talán nem tudta, hogy annak idején ötmillióan is nézték rajta a Szomszédokat.

A közös garázsnak túros a háta, ez is kiderült hamarosan. A garázsokból ki kell állni, mert az a legutóbbi nagy árvíznél is elúszott. Csakhogy nem tudják lezárni az összes garázst, mert nem mindenki hajlandó kiállni. Ők azt mondják majd, ha már látják, hogy komoly a baj, akkor állnak ki autójukkal, és költöznek ki a lakásból. Erre többen is azt mondták, ez nem így működik, a víz ennél sokkal gyorsabban jön.

Kell-e mobilgát?

És persze a sokkal nagyobb vitatéma a garázsnál: a gát.

„Láttam a tüntetőket, kábé ugyanannyian voltak, mint akik mellette tüntettek" − mondta egy férfi amikor erről kérdeztem. „Egyértelmű, hogy kell. Akik csak turistáskodnak itt nyáron néhány hetet, nehogy azok mondják már meg, miközben valaki itt él” − mondta. A férfi szerint az a kérdés, hogy esztétikus lesz-e és hogy ki építi, „mert ha valami szar magyar termék lesz ez is, akkor inkább ne csinálják”.

Egy másik férfi szerint nevetséges, hogy „sírnak a fák miatt, mikor azok betelepült gyomfák. Ezeknek van egy életkora, ami után veszélyessé válnak” − mondta és elmesélte, hogy néhány héttel azelőtt egy kisgyereknek betört a feje, amikor a szélben egy hatalmas ág leszakadt egy ilyen fáról.

A Pünkösdfürdő utcához közel eső hotelek tulajdonosait meg sem kellett kérdeznünk, tudjuk, hogy ők támogatják leginkább a mobilgát megépítését. Legalábbis azoknál a szállodáknál, amelyek úgy épültek, hogy egy ilyen áradásnál biztosan víz alá kerülnek a földszinti helyiségek. Az egyik ilyen szállónál saját mobilgátat építettek épp, amelynek költségeit nem kellene vállalniuk, ha megépülne a mobilgát.

Ugrott a Saint Tropez-i utazás

„Pánikhangulat van, de minek?” − mondta egy nő egy másik lakóparknál, egy cukrászdában. Szerinte az a probléma, hogy folyton új információk jönnek, ezek ráadásul sokszor ellentmondanak egymásnak, ami nagyon zavaró.

És tényleg. Miközben arról beszéltünk, hogy ki kell költözniük, beszaladt valaki, hogy őt most hívták telefonon, hogy mindjárt kijön a rendőrség, a katasztrófavédelem, és majd kitalálják tényleg ki kell-e költözniük. „Itt a várható tetőzésnél még éppen nem úszik a földszint” − mondta egy férfi, aki mérőszalaggal mutatta a 2010-es tetőzést és a most várható vízszintet. „Jó is hogy megmutattam, kiderült, hogy hiányzik még egy sor homokzsák” − mondta, és hozzátette: ők a ház közös költségéből fizetik a homokzsákokat pakolókat.

A Piroska utcában egy családi háznál is folyt a homokzsákozás. A tulajdonos elmondta, hogy hétfőn kaptak egy szórólap, hogy kedden délig ki kell költözni. „Picit szűkös volt a határidő, de kiköltöztünk”. Két éve vették a házat, azért, mert akkor döntött a fővárosi közgyűlés a mobilgát megépítéséről. A legutóbbi nagy árvíznél épp nem folyt be a víz a lakásba, de most, mivel magasabb tetőzésről beszélnek homokzsákozni kezdtek. „Egy Saint Tropes-i konferenciát mondtam le emiatt” − mondta a tulajdonos.

Fönt a Királyok útján a nyúlgát elé egy fél útpálya szélességben, a tervek szerint hatvan centiméter magasságban agyagos homokot tettek le markolókkal. Ezzel támasztják meg a kis gátat, hogy az a víz nyomására ne csússzon ki az útra. „Ettől függetlenül még így is lesz buzgár az agyag szélén” − mondta a gát megerősítésén dolgozó férfi.

Nem kell túlreagálni

A Losonc utca végét teljesen lezárták egy 910 centiméter magasra épített homokzsákfallal. A gát építését levezénylő férfi elmondta, hogy az utca legvégén építettek egy 60 centis homokfalat, az az első „védvonal”. Azt a víz körülbelül egy-másfél nap alatt lépi át, aztán jön a fő védvonal. A gát Duna felőli oldalán egy fóliával védett előgát van, ami azt akadályozza meg, hogy a víztől csúszóssá váló zsákok nehogy elcsússzanak egymáson. A fal másik oldalán pedig az utógát, ami azt a célt szolgálja, hogy nehogy a víz eltolj a gátat.

A férfi nem igazán értette a pánikkeltést. Amikor őt kérdezik, hogy miért építkezett ártérre mindig elmondja, hogy azért mert szereti a víz közelségét. Az hogy 4-5 évente jön az ár, szerinte nem probléma. „Ilyenkor kicsit összejövünk, jót szórakozunk a zsákokkal, aztán mikor lemegy a víz megiszunk egy két sört. Nem kell túlreagálni.”