Megint lemaradtunk az EU-átlagtól

Különleges indexszel méri a nemek közti esélyegyenlőséget az EIGE: az európai intézet egy többdimenziós és felhasználóbarát mértékrendszerbe applikálta azokat a különböző tényezőket, amelyeknek jelentősége van ilyen szempontból. Ezek között van a munka, a pénz, a tudás, a befolyás, az egészség, de az erőszak, és jelentős egyenlőtlenségek, mint például az egyedülálló szülők vagy a fogyatékkal élők tényezői is. A felmérés minden EU-s tagállam 2010-es helyzetét rangsorolja és részletesen kiértékeli.

A mérőszám valójában a nemek közti szakadékra épít, a nemek eltérő eredményeiből indul ki, külön-külön minden indikátor esetében. A skála 1-től 100-ig terjed, ahol a 100 a legjobb eredmény, az abszolút egyenlőségi pont. A rendszer figyelembe veszi a nők és a férfiak különböző helyzetét az élet egyes területein, mondjuk a gazdasági vagy a társadalmi dimenzióban, olyan esetekben is, amikor a férfiak vannak hátrányban.

Az EU összesített átlaga 54 pont, ehhez képest Magyarország 41,4-et ért el. A svédek, a dánok, és a finnek 73 fölötti pontszámmal vezetnek, leghátul Románia kullog 35,3-as pontszámmal. A tanulmány Magyarországgal kapcsolatban megemlíti, hogy itt 2010-ben fogadták el az első akciótervet a nemek közti egyenlőség növelésére, és a kétéves terven túl egy hosszú távú, 2010-2020 között futó programot is elkészítettek. Az EIGE arról is ír, hogy tavaly áprilisban egy miniszteri biztost is kineveztek itt, aki azt az egy éves feladatot kapta, hogy mérje fel azokat a problémákat, amelyek a nők foglalkoztatását akadályozzák. Az ezzel kapcsolatos stratégiát most fogalmazzák. A Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlősége Tanács a Szociális és Munkaügyi Minisztérium alatt működik, de a kormány egy családi ügyekkel foglalkozó tanácsot is létrehozott.

Rosszul élünk, de legalább sokáig

A tanulmány Magyarországra vonatkozó részéből kiderül, hogy a nők itt általában 29,3 évesen szülnek, életük során összesen 1,3 gyereket - ezek valamivel alacsonyabb számok, mint az EU-átlagé. Az egy főre jutó GDP nálunk PPS-ben megadva 15,900, az EU-ban átlagban 24,500. Ennek 23,1 százalékát fordítjuk szociális védelmünkre, 7,8 százalékát egészségünkre, 5,1 százalékát oktatásra. A kutatás számol azokkal, akik idő előtt kilépnek az oktatási rendszerből, és a munkanélküliekkel is. Előbbiek aránya 10,5, utóbbiaké 11,2. Az EU-átlag számai ebben a két esetben 14,1, illetve 9,7.

Munka viszonylatában, legalábbis ami a szegregációt és a minőséget illeti, 45,7 százalékot értünk el, jócskán lemaradva a többi országtól. A nők között nagyobb a munkanélküliek aránya. Pénzügyi forrásaink is a nemzetközi átlag felénél kullognak pontszámokban mérve. Az összebevétel a magyar férfiak és nők között egyenlő, de a férfiak munkahelyi keresete egyértelműen több. Talán nem is csoda, ha ezek után a szociális életünk is csak 19,7 pontot ért a többiek 33 pontjához képest, habár a felmérésből az is kiderült, hogy szabadidőnket nem az életen át tartó tanulásra áldozzuk.

Az egyik legelszomorítóbb adat talán a politikai erőt mérő pontszám: csupán 15,1 a százhoz képest. Ráadásul a nők alig képviseltetik magukat a döntéshozásban. A gazdasági erőnk összességében átlagon felüli, de itt is csak a férfiak játszanak szerepet. Aminek magyarként örülhetünk, az, hogy legalább egészségben és életkorban nem maradunk le túlságosan másoktól, átlagos EU-s államokban csak 4 évvel élnek tovább az emberek, mint nálunk.