Életveszélyes is lehet az ingyenes temetés

A parlament ma tárgyalja a szociális temetkezésről szóló törvényjavaslatot. Az újszabályozás lényege, hogy az állam csak akkor vállalja át a temetés költségeit, ha az elhunyt hozzátartozója is kiveszi a részét a munkából: átöltözteti a halottat, a temetőben a koporsóban odaviszi a sírhoz, amit előtte megásott, leengedi a koporsót, végül pedig betemeti azt.

Önkiszolgáló sírásás

A sírásás látszólag egyszerűnek tűnhet, de nem az. Ahogy az egy májusban készült videónkból kiderül, szabályos sírt ásni embert próbáló feladat (nekünk 3 óra kemény munkával sem sikerült), márpedig a temetőben nem lehetünk kreatívak: megfelelő méretű és mélységű gödröt kell ásnunk.

De ha ezzel meg is birkóznánk, ott van még a koporsó leengedése, ami egyáltalán nem veszélytelen: ezen a megrázó amatőr felvételen például egy tragédiába torkollt temetés látható, ahol a bajt az okozta, hogy az egyik résztvevő hibázott a koporsó leengedésekor. Nem ritka, hogy az elhunyt ember 140, a koporsó pedig 60 kiló, így összesen kétszáz kilót kell leengednie négy embernek – ez fejenként 50 kiló. Így már talán érthető, mi is az egyik nehézsége ennek. De előfordult már olyan eset is, hogy a leendő nyughely szélén álló sírásó esett bele a gödörbe, mert beszakadt alatta egy földdarab – mesélték az Indexnek gyakorlott sírásók.

Nemcsak a temetőben akadhatnak nehézségek, a halott öltöztetése sem egyszerű művelet. Az a hozzátartozó, aki még életében soha nem csinált ilyet, nem biztos, hogy tisztában van azzal, mivel jár egy öltöztetés. A halált követően az anyagcsere nem rögtön áll le, de az elhunyt sima izmai ekkor már elengednek. Így a mozgatással járó öltöztetés közben különféle nedvek hagyhatják el a testet, amire a hozzátartozók nem biztos, hogy fel vannak készülve.

Magát az öltöztetést egyébként a törvény tervezete szerint csak abban az esetben végezné a hozzátartozó, ha otthon hunyt el az illető. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a sírásást és az öltöztetést ne tudná elvégezni laikus: vidéken már most előfordul, hogy a hozzátartozók vállalják.

Az egyik temetkezési szolgáltatást nyújtó cég vezetője Domaházát és Sátát hozta fel példának: ezeken a településeken megesett, hogy mire kimentek az elhunythoz, a hozzátartozói már felöltöztették a testet. Ezt csak azért fontos megemlíteni, mert egyáltalán nem természetellenes, ha az öltöztetést vagy a sírásást hozzátartozó végzi. Mielőtt a negyvenes években intézményesült volna a temetkezés, ez a hozzátartozók dolga volt.

Lehet segíteni, de csak ingyen

A helyzetet bonyolítja, hogy az „önkiszolgáló temetkezéskor” hiába is kérnénk segítséget a szakemberektől, erre nem lenne lehetőségünk, a törvény szerint ugyanis ez csak akkor járna nekünk, ha senkinek nem fizetünk a temetkezési szolgáltatásért – ez a lényege a „csináld magad” végtisztességnek. Azaz ha segítenének is nekünk mások – például barátok, ismerősök, szomszédok –, azt csak szívességből tehetnék, kalákában.

Mindezért cserébe az állam is odateszi a magáét: elszállíttatja a halottat, állja a hűtés költségeit, odaadja a sírásáshoz szükséges eszközöket (például az ásót), továbbá a temetéshez nélkülözhetetlen kellékeket is, a koporsót, a koporsóbélést vagy éppen a sírjelet, más néven fejfát.

Az Index által megkérdezett temetkezési vállalkozók szerint azonban egyáltalán nem biztos, hogy a gyakorlatban sem fizet majd az, aki igénybe veszi a szociális temetkezést. „Előfordulhat például, hogy az utolsó pillanatban derül ki, hogy a ravatalozótól olyan messze van kijelölve az ingyenes sírhely, hogy mégsem tudjuk a vállunkon kivinni odáig a koporsót. Vagy annyira fagyott a föld, hogy nem sikerül saját kezűleg, határidőre kiásni a sírt. Ekkor a sírhely és a temetés teljes összegét meg kell majd fizetnünk, ami akár több százezer forint lehet” – mondta lapunknak Gőcze Edit kegyeleti szakértő.

Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha kudarcot vallunk, akkor a temető üzemeltetője a saját embereivel (pontosabban a vele szerződésben álló szolgáltató céggel) végezteti majd el a munkát, amit aztán kiszámláz. Ilyen esetekben pedig akár az is előfordulhat, hogy mindez többe kerül, mintha a piacon kiválasztottuk volna a legolcsóbb megoldást – állítja Gőcze.

Nem lesz verseny

Várjuk ki a végét! – ezt már Balogh Károly, a Magyar Temetkezési Kellékgyártók és Forgalmazók Egyesületének elnöke mondta az Indexnek. Szerinte korai még arról beszélni, hogy siker vagy bukás lesz-e a szociális temetkezés, hiszen számos részlet még nem tisztázott, a végrehajtási rendelet sem ismert. Balogh szerint ugyanakkor aggályos, hogy a tervek szerint a szociális temetkezéseken biztosított koporsókat az állami tulajdonban álló börtönökben gyártanák majd le, „fittyet hányva a versenyre”.

„A mi cégünk 17 ezer plusz áfáért állít elő szociális koporsót már tíz éve. Ez nagyon-nagyon olcsónak számít, rendkívül kicsi az árrés” – hangsúlyozta Balogh. Mint mondta, a nagyobb cégek termékeik 40-70 százalékát külföldre exportálják, de sok olyan magyar cég van, főként a kis családi cégek, amelyiknek létkérdés lesz, hogy ne szoruljanak ki erről a piacról. Márpedig ha az állam nem versenyeztet, könnyen ilyen helyzet állhat elő, attól függően, mennyire lesz sikeres a szociális temetkezés.

Jelenleg szerinte a piacon előállított koporsók 10-15 százalékát teszik ki a szociális koporsók, de ha beindul a szociális temetkezés, akkor ezekre nagyobb lehet az igény, így a hazai magántársaságok piacot veszthetnek, ez pedig szerinte különösen rossz üzenet gazdasági válság idején.

Sok a pluszköltség

A szociális temetkezés a temetkezési szolgáltatásokat végző cégeknek sem kedvez, ezeket a társaságokat a tervezet kiszorítaná – legalábbis ezt magyarázta az Indexnek Koncz Tamás. A Magyar Temetkezési Szolgáltatók Országos Szakegyesületének elnöke szerint azzal, hogy „önkiszolgálóvá” válik a temetés, olyan feladatokat látnak majd el a hozzátartozók, melyeket eddig a szolgáltatók végezhettek csak megfelelő feltételekkel.

Ráadásul ezekre a cégekre akaratlanul is pluszköltségek terhelődnek. A törvénytervezet szerint például az elhunyt hozzátartozója öt napon belül dönthetne, akar-e ingyenes temetést, márpedig addig a holttestet hűteni kell – kérdés, ennek a költsége végül megtérül-e a szolgáltatónak. Az sem világos, ha egy szociális temetkezéskor például a hozzátartozók képtelenek eljuttatni a koporsót ravatalozótól a sírig, lesz-e éppen szabad kapacitása a temetővel szerződésben álló szolgáltató cégnek, hogy a bajba került gyászolóknak segítsen.

„Gyakran neveznek minket a halál vámszedőinek, de az embereknek sokszor fogalmuk sincs, milyen kiadással jár egy temetkezési szolgáltatásokat végző cég működtetése. Aki azt hiszi, hogy ebben hatalmas pénz van, nagyot fog tévedni” – mondta Koncz, utalva arra, hogy a törvénytervezet jelenlegi formájában az állam az önkormányzati tulajdonban álló temetkezési szolgáltatókat hozná helyzetbe, átalakítva ezzel a piacot.

A piac már beletörődött

A magas sírhelyárak miatt egyre többen hozzák el a hamvakat a temetőből – állították temetkezési vállalkozók az Indexnek. Gőcze Edit azt javasolja, ha valaki temetői sírhely felszámolásán gondolkodik, lehetőség szerint még őszig tegye meg. „Exhumálást követően a hamvak szétszórhatóak akár temetőben, vagy akár egy annál jóval kedvezőbb árú, hajós temetés keretében is” – mondta.

A szociális temetkezésről szóló törvénytervezethez az ellenzék számos módosító indítványt nyújtott be. A temetkezési vállalkozókkal folytatott beszélgetésekből azonban azt szűrtük le, hogy a piaci szereplők már lemondtak arról, hogy jobb belátásra bírják a törvényalkotókat. Inkább alternatív megoldásokhoz folyamodtak. Az egyik vállalkozó például magánszemélyekkel karöltve egyesületet alapított, s azon keresztül akarja tájékoztatni a lakosságot arról, mire figyeljenek oda, ha temetkeznek, ha nem szeretnék, hogy valaki lehúzza őket, netán ráfizessenek az állam „ingyenes temetésére”.