Nyomul az orosz atom

Bár a tender kiírása több mint egy éve húzódik, a paksi atomerőmű bővítésére pályázók lehetséges köre így is ismert, hiszen anyagilag és technikailag nem sok vállalat képes egy ilyen objektum felépítésére. Várhatóan öt cég indul az 1000-1600 megawattos blokkok építési megbízásának elnyeréséért: a francia Areva és a japán Mitsubushi közös vállalata, az Atmea, a többségében a Toshiba tulajdonában álló amerikai Westinghouse, az önállóan is pályázó, többségében francia állami kézben lévő Areva, a dél-koreai állam többségi tulajdonban álló KEPCO, és az orosz állami Roszatom atomenergetikai konszern érdekeltségében lévő Atomsztrojexport.

Továbbra sem egyértelmű azonban, hogy gazdaságilag indokolt-e a bővítés. Az Energiaklub szerint ráadásul számtalan olyan járulékos beruházást tesz szükségessé az egyébként sem olcsó projekt, amelyről alig esik szó.

Leváltható-e a nukleáris energia?

„Egyik energiaforrás sem válik dominánssá a jövőben sem” – mondta a Roszatom projektigazgatója. Szergej Bojarkin szerint a következő fél évszázadban sem lesz 25 százalék alatt az atomenergia részaránya a Föld teljes energiaigényéből, hasonlóan a szénhez, míg a megújuló energia 20, a földgáz 30 százalékot fog képviselni. „Hiába van 200 évre elegendő széntartaléka Kínának, a növekvő energiaigény szénnel való kielégítésének egyszerűen logisztikai korlátai vannak, nem is beszélve a szén-dioxid-kibocsátás növekedéséről” – érvelt Bojarkin.

A környezetvédelmi szempont érvényes a földgázra is, bár ennek további térhódítására sokan számítanak a cseppfolyósított földgáz (LNG) révén. „Az LNG szállítására, tárolására nagyon komoly biztonsági előírások vonatkoznak. Ne legyen igazam, de ha egyszer baleset történik valamelyik LNG-állomáson, akkor már kevesebb lesz az optimista felhang ezzel kapcsolatban" – mondta Bojarkin. Az atomenergetikai szakember a szél- és napenergiától sem vár ugrásszerű fejlődést. „Sok helyen ehhez egyszerűen nincs elég napsütés, a szélenergia pedig szintén drága, ráadásul az utóbbi szintén terhelést jelent az ökoszisztémára”.

A szélenergia helyigénye ráadásul óriási: szerinte egy egységnyi energia megtermelése ötezerszer akkora területet igényel, mint egy atomerőműé. Példaként Ausztriát és Svájcot hozta fel: előbbiben hiába épült szélerőmű, jelentős energiamennyiséget importálnak a szlovákiai és csehországi atomerőművekből, míg javarészt vízenergiára építő Svájc öt atomerőművet működtet.

Az atommítosz a fő akadály

Az atomenergia viszont sokkal tőkeigényesebb: alacsony költséggel működtethető ugyan, ám egy atomerőmű felépítése dollármilliárdokat igényel. Állami részvétel nélkül erre egyetlen cég sem képes. „A legnagyobb korlátot azonban az atomenergiát körbelengő mítosz jelenti. Ezt sokáig nem fog sikerülni eloszlatni” – mondta Bojarkin, aki szerint Csernobil és Fukusima példája alapján sem indokolt a félelem.

„Huszonnyolc ember vesztette életét a csernobili tragédiában, bárkit kérdeznek, százezreket és egymilliót mondana“ – jelentette ki a projektigazgató, bár az ő száma csupán azokat tartalmazza, akik közvetlenül kaptak halálos sugárdózist az 1986-os balesetben és mentési munkálatokban. (A rákos megbetegedésekről csak becslések vannak, és nem feltétlenül egyértelmű a kapcsolat, a daganatos esetek és a baleset között, ám ez nem jelenti, hogy alaptalan összefüggést keresni.)

„Fukusimában pedig senki sem kapott halálos dózist” – mondta Bojarkin, megjegyezve, hogy az atomenergetika hetven éve alatt összesen nem halt meg annyi ember, mint amennyi halálos baleset történik évente a világ szénbányáiban.

„Az atomerőművek közelében nincs nagyobb arányú rákos megbetegedés, míg a szénerőművek közelében ez az átlag négyszeresét is eléri. Az emberek mégis az atomtól félnek, nem pedig a széntől. Pedig az sokkal több életet követel, igaz, olcsóbb is" – vont mérleget az atomenergetikai szakember.

Fukusimában sok volt a bénázás

A japán földrengés utáni cunamiban megrongálódott erőmű az orosz vezető szerint számos tervezési hibától szenvedett. Az első, hogy a hűtést biztosító generátorok pincehelyiségben voltak, így a szökőárnak tíz perc elég volt hozzá, hogy kivonja őket a forgalomból. „Oroszországban ezek 20 méter magasan vannak, tűztől, víztől védett, hermetikusan elzárható helyiségekben. Ehhez képest Fukusimában egy szobaajtón keresztül lehetett lejutni a generátorokhoz.

A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség egy évvel a baleset előtt Fukusimában járva kötelezte a fenntartót az előírások betartására, egy magasabb helyen felhúzott generátor elhelyezésére, de ezt a japánok figyelmen kívül hagyták. Az egész beruházás nem lett volna több egymillió dollárnál" – mondta Bojarkin, aki szerint ráadásul hiányzott a balesetkor alkalmazandó vészforgatókönyv, és a stáb sem volt kiképezve a vészhelyzetre, pedig a hidrogénrobbanás elkerülhető lett volna még a baleset után is.

„A robbanás után öt kilométer kábelt kellett lefektetni a pótlólagos áramellátás biztosítására a szivattyúkhoz. Ez a kétórás munka ott hat napig tartott, ugyanis ahelyett, hogy csak lecsévézték volna a vezetéket, elkezdtek oszlopokat állítgatni" – idézett fel egy kevéssé operatív példát Bojarkin. „Mi a tanulságokat már Csernobil után levontuk, változtattunk a konstrukción, a jogi előírásokon és a személyzet kiképzésén is."

Atomcsapda a végső esetre

Éppen ezért az orosz projektek már olyan védelmet is tartalmaznak, amelyre akkor van szükség, amikor már minden biztonsági rendszer felmondta a szolgálatot. Ha áramhiány miatt felmondanak az aktív rendszerek, és a mechanikus, passzív rendszerek sem tudják megakadályozni a bajt, ezért hűtés hiányában megolvadna a reaktortartály fala, még mindig rendelkezésre áll az az atomcsapdának nevezett tartály, amely képes a kifolyó fűtőanyagot úgy magába zárni, hogy ne kerüljön sugárzó anyag a légkörbe.

„Ha lett volna ilyen Fukusimában, az is kiküszöbölhette volna a bajt. A tervezők azonban biztosak voltak abban, hogy a reaktorfal nem fog kilyukadni, de mint látjuk, megtörtént" – mondta Bojarkin. Ilyen csapdával felszerelt erőművet már Kínában is épített az orosz állami cég, és egyelőre ez kapta a NAÜ-től a legmagasabb biztonsági minősítést.

Versenyelőny atomenergiával

Szlovákia 60 százalékra, Csehország 80 százalékra szeretné növelni az atomenergia arányát az ország energiafelhasználásában, miközben tovább kívánja erősíteni energiaexportőri pozícióját. Erre lehetőséget nyújt az is, hogy Németország továbbra is a nukleáris energiáról való leállást szorgalmazza.

„Az atomenergiát pótló drágább források miatt tíz év alatt 11 milliárd eurós többletkiadással számolhatnak majd a német háztartások, és további 26 milliárd pluszköltséggel az ország ipara. Ez csökkenti az ország versenyképességét, így exportját is, végül a külföldi piacokon helyüket amerikai és japán cégek veszik át" – mondta Bojarkin, aki kételkedik a német atomellenes hangulat véglegességében. "Nem világos, hogy miből lenne pénz ezeknek pótlására. A balti tengerbe tervezett 25 gigawattos, 30 turbinából álló szélerőműkomplexum egyelőre csupán 400 megawatt teljesítménynél jár" – mutatott rá a tervek és a valóság közötti szakadékra Bojarkin.

A jelenlegi magyar energiaigény 3000 megawatt alatt van, ám a paksi bővítés révén – a négy jelenleg működő, 2000 megawatt összteljesítményű reaktorok 2037-ben esedékes leállításáig – az erőmű kapacitása 4500 megawattra nőne – hívta fel a figyelmet Perger András. Az Energiaklub Szakpolitikai Intézet és Módszertani Központ projektvezetője szerint a kitermelés gazdaságosságáról szóló érv csak akkor állja meg a helyét, ha a többlettermelés exportpiacra kerül. Németországi exporttal nem lehet számolni, hiszen a szlovák és a bővítést tervező temelíni cseh erőmű mellett a magyar atomenergiának már ott sem jut hely. Inkább Szerbia jöhetne szóba, feltéve, ha valóban lesz ott erre igény és fizetőképes kereslet. (Főleg, ha eközben megépül a Szerbiába is földgázt juttató orosz Déli Áramlat.)

Nem termelni luxus volna

Az atomerőmű áramtermelése ugyanis kevéssé szabályozható, és a csökkentés meg is drágítja az ott termelt energiát. "Nem fog tudni annyi energiát termelni a bővített erőmű, hogy 25 kilowattóra alá menjen a termelés. Pakson jelenleg 17 forint az egységár" – adta meg az arányokat Perger.

"Lehetséges, hogy 2030 után tényleg nőni fog az energiaigény Magyarországon is, és az atomenergia lesz az egyetlen lehetséges megoldás annak fedezésére, ezt nem tudjuk". A szakember szerint erre sem a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM), sem a Magyar Villamosművek Zrt. (MVM) nem tud megbízható választ adni.

Technikai nehézséget jelent az is, hogy az atomerőmű rugalmatlan áramtermelése – amely a csúcskapacitáshoz közeli értéken lehet kifizetődő – nem alkalmas arra, hogy kiváltsa az úgynevezett menetrendtartó kapacitásokat, tehát azokat a termelési forrásokat, amelyek az alkalmanként megugró áramigény kielégítésére szolgálnak.

Ha lesz tender, indulnak

Bojarkin nem gondolja, hogy a Fukusima keltette félelmek miatt tolódna a paksi atomerőmű bővítésére vonatkozó tender kiírása. Az ok a pénzügyi válságban keresendő, ezért a gazdasági válság elmúlásával és a korábbi energiaigény visszaállásával hamarosan meghirdetik a pályázatot. „Ha lesz, akkor indulunk és tudom, hogy rengeteg előnyünk van a többiekkel szemben” – jelentette ki Bojarkin, kiemelve, hogy a cég az egyetlen, amely sorozatban gyárt erőműveket belföldön és külföldön is: az elmúlt tíz évben nyolc blokkot adott át Kínában, Indiában, Iránban és Oroszországban, minden esetben tartva a vállalt határidőket és a költségkeretet.

„Finnországban 3,7 milliárd dollárt ajánlottunk, az Areva nyert 3,2-vel. Most 7,5 milliárd dollárnál járnak, és most sem készült el, pedig már 2009-re be kellett volna fejezniük" – hozott példát Bojarkin, megjegyezve, hogy az újabb finn tenderre az Arevát már nem hívták meg, ellenben a Roszatom jelen van.

Orosz gyártó, magyar cég

A vállalat azt ígéri, hogy győzelme esetén a beruházás értékének harmadáért magyar beszállítókat vonnak be a projektbe. A csehországi Temelínben lévő atomerőmű bővítésére kiírt pályázaton hasonló ígéretet tett a cseh cégeknek, hatmilliárd dolláros megrendeléssel kecsegtetve a helyi cégeket. (Az ottani erőműért az orosz-cseh Mir-1200 konzorcium és a Westinghouse van versenyben, győztest ősszel hirdetnek.) „A helyi cégekkel a berendezések gyártásában is hajlandók vagyunk együttműködni, míg a Westinghouse kizárólag kínai gyártásra épít" – jegyezte meg az orosz szakember.

A Roszatom tisztában van vele, hogy egyik ország sem tart a mellényzsebében tízmilliárd dollárt atomerőművek építésére. „Számos sémára létezik példa: Ukrajnában bankgaranciát adunk, így jut a megrendelő az építéshez szükséges pénzhez, Vietnamban kormányközi megállapodás nyomán adtunk hitelt harminc évre, Törökországban pedig önerőből építjük fel az erőművet, amelynek többségi tulajdona 20 év múlva megy át Törökország kezébe, cserébe addig garanciát vállalt egy meghatározott mennyiségű áram vásárlására“ – hozott példát Bojarkin, aki szerint Paks kapcsán részükről bármelyik konstrukció elképzelhető. Szerinte ráadásul az orosz ajánlat lehet a legolcsóbb is, bár ez a kiíró igényeitől függ: egy kilowattóra teljesítményre 2-5 ezer dolláros költséggel lehet számolni.

További lehetőségként felvetette, hogy a megbízás elnyerésével szóba jöhet az a terv, amely szerint a cég Magyarországon hozná létre a konzorciumhoz tartozó TVEL leányvállalatát, nukleáris fűtőanyaggyártásra. "Mindez a tender kiírásával lesz aktuális, akkor látjuk, hogy mit kell kínálnunk" – mondta a projektigazgató.

Mennyi az annyi?

Az Energiaklub projektigazgatója azonban kételkedik abban, hogy a 3000 milliárd forintra becsült beruházás a teljes cechet fedezi. Már csak azért is, mert még mindig nem tudni, hogy egy vagy két blokkra írnák-e ki a tendert. A környezeti engedélyezésre – előzetes konztulációs eljárás keretében – beadott dokumentáció alapján két darab, egyenként 1000-1600 MW-os (nettó villamos teljesítmény) blokkot építenének. (Mivel az Areva egy blokkja 1600 MW, és nem valószínű, hogy két ekkora teljesítményű blokk épülne, az igény inkább az oroszok által kínált paraméterekhez állnak közelebb.) A hatóság engedélye alapján 2 év van a környezeti hatásvizsgálati dokumentáció benyújtására.

"Láttunk már olyat, hogy egy beruházás csúszik és végül jóval drágábban valósul meg, mint ahogy tervezték" – utalt Perger példaként a 4-es metróra. Ez azonban csak az egyik lehetséges buktató. "A magyar villamosenergia-rendszerbe nem lehet csak úgy belefolyatni egy 1200 MW-os blokk áramtermelését. Ehhez a hálózatot is fejeszteniük kell az áramszolgáltatóknak" – jegyezte meg Perger, hozzátéve, hogy ezt a szükséges fejlesztést – amelynek forrásait a cégektől a rezsicsökkentés is elvonhatja – sosem hangoztatja az MVM.

Emellett Magyarországnak nemzetközi kötelezettsége van az UCTE-hálózat tagjaként arra is, hogy akkora tartalékkapacitással kell rendelkeznie, mint amekkora a legnagyobb áramtermelési egysége. "Ez jelenleg 500 MW, így, ha megépül az 1200 MW-os blokk, úgy további 700 MW tartalékkapacitást kell biztosítani. Vagy szivattyútárolós erőművet kell építeni, vagy lekötni ekkora kapacitási igényt Szlovákiában, esetleg Romániában. Mindkét lehetőség további pénzt igényel" – hívta fel a figyelmet az Energiaklub projektvezetője.

Dunai duzzasztó a bővítéshez?

Az atomerőmű bővítése esetén mindenképp szükség lesz a fajszi duzzasztóra – jelentette ki korábban az Indexnek Mészáros Csaba. A Budapesti Műszaki Egyetem Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszékének címzetes egyetemi docense elmondta: már most is előfordul, hogy a hűtőrendszerhez szivattyúval kell átemelni a vizet a folyóból az alacsony vízállás miatt. A duzzasztót, erőművet és hajózsilipet tartalmazó vízlépcsőre így ott lehet a legelőbb szükség.

A paksi atomerőmű bővítésére tavaly létrehozott MVM Paks II. Atomerőmű Fejlesztő Zrt. szerint a kérdés még nyitva áll. „A tervezett új blokk, blokkok hűtésére többféle koncepció is létezik, de döntés még nem született." A cég szóvivője, Mittler István szerint a vállalat „minden előkészületet megtesz annak érdekében, hogy az év végéig kiírható legyen az új atomerőművi blokk(ok)ra vonatkozó nemzetközi szállítói pályázat.” (A válasz azt is sejteti, hogy egyelőre az sem egyértelmű, hogy egy vagy két blokkal bővülne az erőmű.)

Perger szerint egyébként a környezeti engedélyezésre benyújtott dokumentumokban a két új blokknál is a jelenegihez hasonló, frissvizes hűtést tervezik, ennek ellenére úgy tudja, hogy a dokumentumokban nincsen szó tervezett duzzasztóról, noha a kérdés indokolt. A másik lehertőség a hűtőtornyos megoldás volna, ám ez drágább, így Pakson ezt nem szívesen választanák.

Ha végül mégis sor kerülne a fajszi duzzasztó építésére, úgy az további olyan költséget jelent, amellyel jelenleg nem számol a kormány.

Atomtemető létesülhet Nyugat-Mecsekben

A 2025-re elkészítendő új paksi blokkokkal több elhasznált fűtőanyag elhelyezéséről kell gondoskodni. Ezt minden országnak a maga területén kell megoldania.

A nagy aktivitású radioaktív hulladékok – amennyiben feldolgozásukat nem tervezik, akkor a kiégett fűtőelemek – végleges elhelyezésére a mélygeológiai elhelyezés a megfelelő megoldás. Egy ilyen tároló kialakítása néhány évtizedet vesz igénybe – közölte a Radioaktív Hulladékokat Kezelő Nonprofit Kft-től Honti Gabriella. Az állami cég megbízott kommunikációs vezetője szerint a kiégett fűtőelemek végleges elhelyezése előtt technológiai okokból amúgy is szükséges egy több évtizedig tartó átmeneti tárolási időszak. Ezt Pakson, a Kiégett Kazetták Átmeneti Tárolója biztonsággal megoldja. Az átmeneti tárolás ideje alatt kerül sor mélygeológiai tároló telephelyének kijelölésére, majd a tároló létesítésére.

Az idén kutatómunka indul a Nyugat-Mecsekben, azzal a céllal, hogy pontosan meghatározzák azt a területet, amely alkalmas lehet a mélygeológiai tároló befogadására. A terepi kutatómunka után a felszín alatt is folytatódnak majd a vizsgálatok, mely során igazolni lehet, hogy a terület alkalmas egy ilyen létesítmény kialakítására – jelentette ki a cég képviselője.

Honti szerint a tároló nem csak a most működő négy, de a tervezett két új blokk kiégett fűtőelemek végleges tárolására is alkalmas lesz.

Végleges tároló jelenleg a paksi atomerőmű kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékainak számára működik Bátaapátiban. A tároló tervezett kapacitása 40 ezer köbméter, mely nem csak az atomerőmű üzemeltetési, hanem a leszerelési hulladékainak is biztonságos elhelyezésére is elég.

Az oroszokhoz jutnak a sérült fűtőelemek

2003-ban egy rosszul tervezett tisztítótartályban összetört harminc fűtőelem-kazetta. A baleset nyomán sugárzó anyaggal telített gázok is kijutottak a szabadba. A sérült fűtőelemeket jelenleg az úgynevezett pihentető medencében őrzik, hasonlóan a rendeltetésszerűen kiégett kazettákhoz, amelyek öt évet töltenek el a medencében. A tárolás a „hatósági engedélyeknek megfelelően történik, teljesen biztonságos, akár hosszabb ideig is fenntartható. A szállítás szigorú nemzetközi előírások szerint történhet, az ehhez szükséges technológiai felkészülés és az engedélyek beszerzése folyamatban van” – közölte az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. szóvivője, az olimpiai aranyérmes Kovács Antal, hozzátéve, hogy a kiszállítás pontos időpontjáról még nincs döntés, csak a kiszárítást követően születik meg.

Kiégett fűtőelemeket egyébként Oroszország a kilencvenes évek közepe óta már nem fogad be saját területére, a sérült kazetták azonban kivételt jelentenek, hiszen megfelelő javítás után újra hasznosíthatók.