A tanú szerint eltúlozzák Prisztás vagyonát

A kilences számú tanú elmondása szerint az 1996-ban meggyilkolt Prisztás József a legközelebbi barátja és esetenként üzlettársa volt. Közös üzleti ügyekről nem sokat beszélt, ingatlanokkal és autókkal kapcsolatos ügyleteket említett, valamint azt, hogy az áldozat vendéglátóhelyeket üzemeltetett és pénzkölcsönzéssel, illetve behajtással foglalkozott. Ezt nem részletezte, mondván, hogy "halottakról jót vagy semmit".

Az alvilág bankáraként emlegetett Lakatos Andrással, becenevén Kisbandival kapcsolatban a tanú elmondta, hogy nagy kártyás, biliárdos volt, Prisztással együtt adtak neki kölcsön sok tízmillió forintot, de összességében nem kapták vissza, és Prisztás haragudott Kisbandira. A kölcsönügyletekről többnyire nem írtak szerződést.

150-200 millió

Az egyik korábbi tárgyaláson már P. Tamás elsőrendű vádlott és az egyik - korábban a kecskeméti maffiaperben elítélt - védett tanú közti szóváltásból kiderült, hogy az ügy egyes szereplői szerint 1996-os eltűnésével "elég nagy káoszt" előidéző Lakatos Andrást néhány hónapja igazoltatták a rendőrök. Ez utóbbit megerősítette az ügyész a hétfői tárgyaláson. Elmondta, hogy tavaly ősszel igazoltatták Kisbandit. A magyar és a román hatóságok által kiadott nemzetközi körözések azonban későbbiek, azokat idén adták ki a hatóságok.

A tanú Prisztás vagyonáról többször elmondta, hogy a "városi legendákkal" és egyes tanúvallomásokkal ellentétben az nem volt egymilliárd forint, hiszen az akkoriban tízmillió dollárt jelentett, és "annyi pénze Magyarországon senkinek nem volt".

A tanú az áldozat ingatlanvagyonát 150-200 millióra becsülte, és elmondta, hogy a harmadrendű vádlott - aki az ügyészség szerint a gyilkosság helyszínére csalta az áldozatot - egy ingatlanügylet kapcsán 2-4 millió forinttal tartozott Prisztásnak.

A harmadrendű vádlott többször elsírta magát a tárgyaláson, miközben a tanúkat kérdezte.

Teljesen kész volt

A tanú elmondta, a harmadrendű vádlott tudta, hova ment a halála napján Prisztás, a vádbeli cselekmény után pedig a harmadrendű vádlott hívta őt telefonon, és "teljesen kész volt", zavartan, szinte érthetetlenül "visítva" hívta a gyilkosság helyszínére, ismételgette, hogy "nagy baj van a Józsival". A tanúnak úgy tűnt, utasításra cselekedett a harmadrendű vádlott.

Amikor Prisztás halála kapcsán elsírta magát a harmadrendű vádlott, a tanú célzásokat tett neki arra, hogy köze volt a gyilkossághoz, és úgy fogalmazott: "Tudod, mikor kellett volna összezuhannod!?" Mire a tanú annyit mondott: "tudom". Erre rákérdezett az ügyész, mire a tanú még annyit mondott: a harmadrendű vádlott mellett "esett össze Józsi".

A tanú szóvá tette azt is, hogy a vádlott sok évvel később sem mondott neki semmit, mikor összefutottak és Prisztás megöléséről kérdezte.

Arra a bírói kérdésre, hogy az áldozat félt-e a halála előtti időszakban, kapott-e fenyegetéseket, annyit mondott: konkrétan nem, de azt mondogatta, hogy "az ember jobban figyeljen oda, maradjunk együtt", ám akkoriban szinte hetente robbantottak, lövöldöztek a fővárosban.

Robbantás

Az ügyész szóba hozta, hogy Prisztás halála után, 1997-ben a tanút is megpróbálták megölni. Erre a tanú csak annyit mondott, egy parkolóban robbantottak, nem is biztos, hogy ő volt a célpont.

Egy korábbi tárgyaláson az egyik védett tanú - aki szerint P. Tamás elsőrendű vádlottnak voltak rendőri kapcsolatai és rendőrspicli is volt - beszélt arról, hogy a Prisztás-gyilkosság utáni időszakban megpróbálták felrobbantani, súlyosan megsérült, de a rendőrség 30 nap elteltével lezárta a nyomozást. A tanú csak később kapott információkat arról, hogy P. Tamás elsőrendű vádlott állhatott a merénylet hátterében.

Amikor az áldozat lányának jogi képviselője azt kérdezte, hogy a tanú Prisztás testőre volt-e, a tanú úgy reagált: az áldozatnak nem volt szüksége testőrre.

A tanú a tárgyaláson egy ízben azt vetette oda az elsőrendű vádlottnak: "nekem nincsenek rendőrségi kapcsolataim", mire P. Tamás úgy reagált, biztos helyről tudja, hogy a tanúnál jártak a Nemzeti Nyomozó Iroda munkatársai az elmúlt két hónapban. Az elsőrendű vádlott szerint "irányított vallomások" születtek ellene ebben az eljárásban.

A lányát kiforgatták az örökségből

Az áldozat lánya, aki a hallgatóság soraiban figyelte a tárgyalást, mert korábban már tanúként kihallgatták, szót kapott a bírótól, és felindultan azt szegezte a kilences tanúnak: "visszük a nőt és a vagyont". A lány szavaiból kiderült, hogy arra célzott: a gyilkosság után Prisztás élettársa a tanú felesége lett, őt pedig szerinte kiforgatták apja jelentős örökségéből. A lány megjegyezte azt is, hogy apja ingatlanai közül az egyiket azért nem kaphatta meg, mert tartozás volt rajta, a másikat azért nem, mert megölhették volna érte.

Az áldozat idős édesanyja a tárgyaláson tanúként arról beszélt: fia a meggyilkolása előtti napon elmondta neki, hogy egy ingatlanügy kapcsán találkozik a harmadrendű vádlottal.

Az ügy

A vádirat szerint P. Tamás 1994 és 2000 között az Energol Rt. vezérigazgatója volt, a cég tevékenysége révén jelentős vagyont szerzett, és egyre nagyobb befolyásra tett szert az alvilágban.

P. Tamás 1996-ban ingatlanokkal összefüggő kölcsönügyletek folytán elszámolási vitába keveredett a budapesti éjszakai élet másik meghatározó alakjával Prisztás Józseffel, és elhatározta, hogy megöleti.

P. Tamás ismerőse csalta a III. kerület Ladik utcai tetthelyre 1996. november 1-jén az áldozatot, ott P. Tamás testőre pisztollyal fejbe lőtte Prisztást. Mindhárom vádlott tagadja bűnösségét.

A büntetőper szeptemberben tanúk meghallgatásával folytatódik a Fővárosi Törvényszéken. A tárgyalásokat tucatnyi géppisztolyos álarcos kommandós biztosította, a tárgyalóterembe csak többszörös ellenőrzés után lehetett belépni.