Tas, Anasztázia
2 °C
7 °C

335 ezer magyar él tartósan külföldön

2013.07.11. 18:26

Az állandó magyar lakhellyel rendelkező 18-49 éves magyar állampolgárok 7,4 százaléka tartózkodott 2012 és 2013 fordulóján tartósan külföldön, ami 335 ezer főt jelent. Ez a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének szakértői a csütörtökön bemutatott új, költséges, de az előzőekhez képest sokkal pontosabb felmérés alapján közölték.

A statisztikai hivatal a tartósan külföldön élők, illetve a kivándorlók arányát eddig több, nem igazán hatékony módszerrel mérte, a mostani módszerrel viszont pontosabban megállapítható,hogy hány magyar lakhellyel rendelkező állampolgár él tartósan külföldön, mondta Kapitány Balázs, a KSH tudományos titkára és Spéder Zsolt, az intézet igazgatója.

Az új módszertanra alapuló mérés kapcsán elmondták ugyanakkor azt is, hogy ez a 335 ezer ember nem egyenlő a kivándorlók teljes számával. A felmérés ugyanis egyrészt korcsoportosan korlátozott − bár épp a vizsgált korosztály a legaktívabb ebből a szempontból −, illetve a vizsgálat csak azokra vonatkozott, akiknek van bejelentett magyarországi állandó lakcímük.

Az új módszerrel majdnem tízezer emberhez jutottak el, és vizsgálták azt, hogy a bejelentett lakcímükhöz képest hol laknak, élnek most. Az eredmények azt mutatták, hogy a 18-49 évesek közel 80 százaléka a bejelentett lakcímén tartózkodik, 10,6 százalék az, aki más belföldi lakcímen, közel 4 százalék ismeretlen helyen, míg 6 százalék külföldön él.

Az ismeretlen helyen tartózkodók arányát a többi csoport egymáshoz viszonyított aránya alapján becsülték. Végeredményben így kapták azt, hogy a külföldön tartózkodók aránya 7,4 százalék, ami a 18-49 évesek közül 335 ezer főt jelenthet. A valóság ettől valamennyivel eltérhet, a kutatók 6,8 és 8 százalék közé teszik.

A külföldön tartózkodók 86 százalékáról az is kiderült, hogy milyen országban élnek. Eszerint a legnépszerűbb helyek Németország (25,8 százalék), Nagy Britannia (25,6 százalék), Ausztria (12,7 százalék), Észak-Amerika (8,7 százalék) illetve a Benelux államok (5,8százalék).

A tájékoztatón Spéder Zsolt arról is beszélt, hogy Magyarországé az egyik legkisebb európai termékenységi arány (1,3). Spéder szerint ennek csak részben az az oka, hogy az országban látható egyfajta átmenet egy korai termékenységből, egy kései termékenységbe. A másik nagyon fontos ok egy ország termékenységi mutatóinak változásában az ország család− és népessedéspolitikája.

Egy másik a népesedéspolitikához köthető mutatóban is rosszul áll Magyarország a nyugati államokhoz képest: azoknak az aránya, akik két éven belül gyermeket terveztek és meg is valósították Magyarországon a megérdezettek 40 százaléka, ami közel azonos Bulgária 38 százalékával. Ehhez képest Svájcban 55, Hollandiában pedig 75 százalék. Spéder szerint több akadálya is van annak, ha egy népesedéspolitika nem tudja elősegíteni ezen mutatók javulását.

Ilyen ok például a családpolitika rugalmatlatlansága és kiszámíthatatlansága. Ha a családpolitika nem alkalmazkodik például a munkaerőpiaci folyamatokhoz, akkor megnehezíti a nők szülés utáni munkábaállását, ami pedig a gyermekvállalást nehezíti meg. Erre példaként említette Spéder a rugalmas gyed intézményét, amely lehetővé teszi például ugyanannak az összegnek a felvételét akkor is, ha csak egy, és akkor is, ha három évre marad otthon az anya a gyermekkel.

Másrészt egyszerűbbé és elérhetőbbé kell tenni az információkat: „Nehéz úgy bármilyen szolgáltatással tervezni, ha nem is ismerjük, nem tudunk róla" − mondta Spéder, és hozzátette a folyton változó szabályozás miatti kiszámíthatatlanság is a gyermekvállalás ellen fejti ki hatását. El kell érnie a családpolitikának, hogy az emberek bízzanak abban, hogy nem fog gyökeresen megváltozni. „De természetesen a szolgáltatások szintje is nagyon fontos".