További Belföld cikkek
- Feljelentik Gulyás Gergelyt és Lánszki Regő államtitkárt
- Szájer József: A politika bizalmi műfaj, és ezt a bizalmat én eljátszottam
- Tarjányi Péter: Nem gondolnám, hogy Oroszország a békére törekedne
- Milliárdokat érő luxusrepülő jelent meg Ferihegyen, elindultak a találgatások
- Egy testvérpár különös közéleti összefonódásai – Kicsoda Magyar Péter öccse?
A minden idők legtöbb nemzetközi csapatát felvonultató idei Repülőnap rekordszámú látogatót vonzott: szombaton hatvanezren látogattak ki a kecskeméti reptérre, vasárnap pedig ennél hagyományosan kicsivel kisebb volt az érdeklődés, hat óráig körülbelül negyvenezer ember érkezett a légibemutatókra.
A hétvégén azonban nemcsak a látogatók és a külföldi közreműködők száma döntögette a rekordokat, hanem a hőség is. Bár előre lehetett sejteni, hogy egy teljesen árnyékmentes repülőtéren a nyár egyik legmelegebbnek ígérkező hétvégéjén nem lesz túl barátságos a klíma, erre olvasóink beszámolói szerint sem a szervezők, sem a látogatók többsége nem volt felkészülve. Porban araszolás, heringelés és hajsza az árnyékért meg a vízért – sokaknak ez volt a szombat és a vasárnap legfőbb programja.
2 vagy 45 párakapu
„Ilyen jellegű eseményeknél a szervező kötelessége az alapvető higiénés feltételek biztosítása. Ezek közé tartozik a megfelelő számú illemhely, illetve az ivóvíz minőségű kézmosási lehetőség megteremtése. Minden további – például ivóvíz vagy párakapu – lehetőség nem előírás, hanem pluszszolgáltatás” – közölte az Indexszel a repülőnapot szervező Honvédelmi Minisztérium (HM).
Arról, hogy a HM mennyire jeleskedett az ilyen alap- és pluszszolgáltatások biztosításában, meglehetősen eltérő információk keringenek. „Ez volt eddig a negyedik repülőnap amin kint voltam, de bizton állíthatom, szervezés tekintetében ez volt az eddigi legrosszabb. Komoly kihívás lesz a jövőben ennél rosszabbat összehozni” – írja egy olvasónk, aki a forgalom koordinálásának kellemetlen hiányosságai mellett főként arra panaszkodott, hogy a lajtkocsikból szombaton már 10 órára elfogyott a víz, és amikor egyszer-egyszer újratöltötték őket, egy órán belül ismét kiürültek. Ezt egyébként több olvasónk is nehezményezte.
A szombati nap tanulságaiból okulva, a HM vasárnapra jelentősen megnövelte a Repülőnap vízellátását. Szombatra 20 ezer zacskózott vízzel készültek, de vasárnap már 25 ezer zacskót szállítottak a helyszínre. A zacskókon kívül hat, egy köbméter vizet tároló vízszállító utánfutó - lajtkocsi - működött szombaton folyamatosan a reggeli óráktól kezdve. Vasárnap öttel több lajtkocsit állítottak csatasorba. A Repülőnap érdekességei lehettek az ún. "vízufók" (kérjük, ha ilyet látott, küldjön róla nekünk fényképet) amelyeket a HM tájékoztatása szerint szintén folyamatosan újratöltöttek. Vízhez lehetett jutni az árusok standjai mögött található csapoknál is - írja a HM, hozzátéve, hogy sokan pazarlóan nemcsak ivásra, hanem hűsítésre, mosakodásra is használták.
A hőség enyhítésére a repülőtér területén a szervezők 23–45 párakaput is elhelyeztek. A párakapuk pontos számát azért nehéz megítélni, mert bár a HM közleménye szerint szombaton 23, vasárnap pedig 45 ilyen hűsítő pontot állítottak fel, sok olvasó arról számolt be, hogy csak 1-2 párakaput látott, vagy ha ennél többet, akkor mindenütt 15 méteres sorok kígyóztak.
Az ÁNTSZ mindkét napon végzett ellenőrzést a rendezvényen, és sem a vízellátást, sem a mobil WC-k számát nem kifogásolták – korábban erről is panaszkodtak olvasóink – sőt, megdicsérte a szervezőket, amiért az árusoknak zuhanyzósátrakat biztosítottak, noha ez nem lett volna kötelességük.
Birka módra
A vízhiánynál több olvasó szerint is nagyobb probléma volt, „hogy a kilátogató emberek elég nagy része felkészületlen, felelőtlen, és nem nézi a másik embert. Birka mód viselkednek, előrefurakodnak a tömegben, eltapossák a másikat. Ezért hiányzott a felügyelő szerv, aki irányította volna a tömeget, és az előrefurakodókat a sor végére helyezte volna”. „Ha valaki rendesen tájékozódott, figyelembe vette a hőségriasztást, vitt elegendő vizet, napernyőt vagy sátrat, naptejet, akkor nem érte váratlanul semmi” – írta egy másik olvasó, szintén a többi látogató felelőtlenségére panaszkodva.
„A vízhiányról csak annyit, hogy szerintem elsősorban nem a szervezők feladata gondoskodni a saját szükségleteinkről. Ami ingyen van, annak először örülünk, másodjára pedig már elvárjuk” – hangzik egy másik vélemény, egy, a szervezéssel alapvetően teljesen elégedett olvasónktól. „Egy ilyen rendezvényen való részvételre nemcsak a rendezőknek, de a résztvevőknek is készülniük
kell megfelelő ruházattal, és felszereléssel. Aki nem burokban él, az tudhatta, hogy várhatóan nem fog fázni, és nem lesz egyedül” – írja egy másik olvasó, aki szerint egyébként szintén kiválóan teljesítettek a szervezők.
A HM szerint azok, akik számoltak az időjárási körülményekkel nemcsak vízzel készültek, de árnyékot is biztosítottak magunknak. „A látogatók többsége saját maga gondoskodott napernyőkről, sátrakról, amelyeket a nézőszektorokban fel is állítottak. Egy légibemutatón kifejezetten csak árnyékot adó sátrakat nem célszerű felállítani. A kifutó melletti hektáros kiterjedésű nézőterületen a bemutató látványának rovására nem is lehetett volna biztosítani árnyékolókat” – mondta a HM sajtósa az árnyék hiányáról, amelyet szintén több látogató kifogásolt.
Mint az oroszok
Ami még a legelégedettebb látogatókat is egy kis morgásra kényszerítette, az a rendezvény végén a résztvevők kiterelése volt. A szombati nap főszáma, az igazi különlegességnek számító orosz Ruszkije Vityazi repülése után – amely egyes olvasóink szerint gyengécskére sikerült – 40-50 ezer ember próbált egyszerre kifurakodni kapukon, amelyekről ráadásul azt sem feltétlenül tudták, hová vezetnek.
„Olyan sor alakult ki, hogy több mint 30 perc volt, mire a kaotikus „buszmegállóhoz" értünk” – meséli egy olvasónk, aki pedig rutinos versenyzőként még meg is várta a nagy tömeg levonulását az orosz kűr után. „A reptér bejáratánál rengeteg ember várta a buszokat, hogy visszajussanak a városba (buszhoz, vonathoz vagy csak egyszerűen haza Kecskemétre), azonban ez első ránézésre reménytelennek tűnt. 10-15 percig olyan buszt sem láttunk, mely az utasokat vitte volna vissza a városba, csupán olyanokat, melyek a kijelölt parkolók irányába közlekedtek és nem a belvárosba" - egészítette ki a beszámolót egy mások olvasó.
„Számunkra a legnagyobb problémát a kijutás okozta. Kb. egy kilométer hosszan állt a tömeg és ezt a tömeget kb. 10-12 busz próbálta elszállítani egyszerre 3-4-5 busszal. Amikor mi felkerültünk a buszra, épp lement a nap a maradék több ezer ember meg állhatott a rácsok között a tök sötétben” – szól egy harmadik olvasó beszámolója a távozásról.
A kijutás nem csak a buszra váróknak volt nehéz: egy olvasó levél szerint azoknak, akik el tudtak jutni gyalog is autójukhoz, a porral kellett megküzdeniük a szántón kinevezett parkolóban: „annyira felkavarodott a por, hogy csak az első 3-4 sor autó látszott.”