Mi lesz így a lacházi óriáscsúszdával?

„Ha nem állnak elő teljesíthető feltételekkel, akkor nem tudunk fizetni” – mondta a polgármester, aki szerint a település méltányos ajánlatot tett: három és fél év alatt kifizetné a tartozást. Idén húszmillió, majd 2016-ig évi negyvenmilliót utalna át Cser Kálmánnak és három üzlettársának. „Ezt az ajánlatot július 18-án küldtük el, a felperesek elutasították. Négy nappal később azt javasolták, hogy fizessük ki a tartozás mintegy 75 százalékát a július végéig, a többit pedig december 31-ig. Később az előbbi határidőt kitolták augusztus közepére, de ez csak játék a számokkal, hiszen világos, hogy ha július végére nincsen száztíz milliónk, úgy két héttel később sem lesz” – mondta Répás József, elismerve, hogy a tartozást jogerős bírósági ítélet támasztja alá.

Kiskunlacháza vezetője szerint a település tenne a megállapodásért, de felperesek valójában nem akartak megegyezni, ezért is kérték a bíróságtól augusztus 5-én az önkormányzat számláinak zárolását, néhány nappal később pedig kérték a végrehajtási jog bejegyzését a település strandjára, óriáscsúszdájára, repülőterére és a peregi vásártérre.

„Már voltak is nálunk a bírósági végrehajtók. Az inkasszó következménye az lesz, hogy szeptemberben nem tudunk bért fizetni 140 alkalmazottunknak, nem fogjuk tudni működtetni a 350 gyermeket ellátó óvodát, leáll a közétkeztetés, a szociális segélyezési rendszer. Mindez közvetve hétszáz embert is érint, akiknek az egzisztenciájuk napok alatt összeomolhat. Valóban kenyérre kell nekik a pénz” – mondta Répás.

Szántó, építési telek, szántó

A történet, mint írtuk, 1999-re nyúlik vissza, amikor a helyi vállalkozó, Cser Kálmán és három üzlettársa megvették a település északi bejáratánál fekvő földdarabot, amelyet nem sokkal korábban – tehát még az előző tulajdonosok alatt – szántóföldből beépíthető telekké minősített át az önkormányzat. 2005-ben azonban a testület ismét MA1-es, mezőgazdasági besorolásba tette a földet. Cser bírósághoz fordult az átminősítés következtében elszenvedett értékcsökkenés miatt, amit a bíróság másodfokon elismert, kártalanítást ítélve meg a tulajdonosoknak.

A probléma tehát nem most szakadt az önkormányzat nyakába: a kúria tavaly júliusban hozta meg végső döntését, amely alapján a jár a kártérítés Cser Kálmánéknak. (Eszerint 92 millió forint jár nekik és a kamatok, 2005-től számítva. Így az összeg ma 170 millió forint körül jár. Ez a tétel végzetes terhet jelent az amúgy sem kiegyensúlyozott költségvetésű településnek.) Az önkormányzatnak tehát több mint egy éve volt arra, hogy megállapodjon a felperesekkel. „Az ügyvédünk már 2011-ben is jelezte, hogy ez lehet az ügy kimenetele, megállapodás helyett azonban viszontperekkel próbálkoztunk” – mondta az önkormányzat egyik tagja.

Foki Vilmos szerint ő és két képviselőtársa kidolgozott ugyan egy megállapodást tavaly nyáron, ám arról nem tudtak szavazni sem, mert a polgármester nem hívta össze a rendkívüli testületi ülést. „Inkább benyújtottunk egy 217 millió forintról szóló keresetet, mondván, hogy Cser tüzéptelepe jogtalanul használta a vállalkozása melletti területet, amire öt évre visszamenőleg bérleti díjat követeltünk. A bíróság azonban lepattintotta az ügyet, irreálisnak tartva a követelést, ami legjobb esetben sem lehetett volna több néhány százezer forintnál. Cser egyébként el is ismerte, hogy néha az áruk lerakásához használta a területet. Azt hiszem, ez volt a fordulópont, ami után lehetetlenné vált a konstruktív megállapodás” – vélte Foki, aki szerint céltartalékot kellett volna képezni már a tavalyi költségvetésben is, a 2011 őszén született – igaz, megtámadott – másodfokú döntés ismeretében.

Nyerő pozícióból vereség

Répás azonban úgy véli sokáig semmi okuk nem volt keresni az egyezséget, hiszen 2012-ig „nyerő pozícióban” voltak: 2005 decemberében elutasították Cserék benyújtott kárigényét, és a beadványt egy évvel később elutasította a Pest megyei Közigazgatási Hivatal is. 2007-ben hiába fordultak a felperesek a Pest megyei bírósághoz, 2010 novemberében az itt született másodfokú döntés is a településnek kedvezett.

A polgármester szerint ráadásul a felperesek sosem jelezték írásban, hogy a visszaminősítés feloldása után elállnának a pertől. „2010 december 20-án az ügyvédünktől elment a polgármester nevére címezve az ajánlatunk: ha visszaminősítik a telket, akkor nincs szükség a perre. A polgármester átvette a levelet” – mondta ugyanakkor Cser.

Az önkormányzat ezt válasz nélkül hagyta. Tehette, hiszen ekkor „nyerő pozícióban” volt a felperesekkel szemben, mivel alig egy hónappal előtte másodfokon az önkormányzatnak adott a bíróság igazat, nem állapítva meg értékcsökkenést.

Cserék válasz híján továbbvitték az ügyet 2011 januárjában, és már az év nyarán pert nyertek: a Legfelsőbb Bíróság elismerte a jogalapot az értékcsökkenésre, majd visszautalta az ügyet, hogy a bíróság állapítsa meg a kártalanítás mértékét. 2012 tavaszán ez megtörtént, amit az önkormányzat megfellebbezett. A Kúria azonban 2012 júliusában kimondta, hogy a legutóbbi megállapítás érvényes, az önkormányzatnak fizetnie kell: 92 millió forintot a 2005-ig visszamenő kamatokkal.

Mindent egy lapra

Az önkormányzat szerint azonban olyan új információk merültek fel, amelyek alapján indokolt volna a per újratárgyalása. Kiderült ugyanis, hogy a harminc telekre felparcellázott területen három telek alatt középnyomású gázvezeték fut. A polgármester szerint ennek tudatában visszavonta korábbi értékbecslését a feladatra kirendelt személy, aki 2012-ben 92 millió forintra becsülte a 2005-ben keletkezett értékveszteséget.

„Mostani állítása szerint így csak 47 millió forinttal csökkent a telek értéke” – monda Répás, aki szerint a polgári perek esetében példátlan, hogy a szakértő ilyen mértékben kénytelen módosítani korábbi értékelését. (Az értékbecslő az eredeti árat tíz százalékkal alacsonyabban húzta meg már arra is, hogy 2001-ig tehenésztelep működött a telek mellett. A hír és az elvi lehetőség, hogy a telep újra indulhat, szerinte ennyivel csökkenti az árat, amelyből ki kell számítani a kártalanítás mértékét. Lefelé módosított a szakértő azért is, mert az önkormányzat most arról tájékoztatta, hogy a területen az út és a közművek kiépítését a felperesnek kellett volna kialakítania, nem pedig a településnek, ahogyan az értékbecslő korábban gondolta.) Egyebek mellett ez az alapja annak, hogy új eljárást kezdeményezne az önkormányzat. A perújítási kérvényről a bíróság augusztus 29-én fog dönteni.

Állításuk szerint Cser a gázcsövekről már 2002-ben tudott, tehát a per idején is. A vállalkozó szerint azonban csak 2009-ben értesült minderről, addig ugyanis nem volt a telekkönyben feltüntetve a vezetékek léte. Emiatt perben is áll a Magáz Kft-vel. A dátum jelentősége abban áll, hogy a kárigényre az értesüléstől számított öt éven belül jogosult, tehát ha 2002-ben szerzett tudomást róla, úgy 2007-ig kellett volna ezt jelezni.

„Biztosan tudott róla, hiszen az ivóvíz gerincvezetékének kialakításához a közműegyeztetéskor megkapta a gázvezetékkel kapcsolatos papírokat, még 2002-ben. Ebben az is benne van, hogy a vízvezetéknek védőcsőben a gázcső alatt kell mennie 20 centiméterrel” – mondta ugyanakkor Szabó Attila. Az önkormányzati képviselő elismerte, hogy a tulajdoni lapon ez nem volt feltüntetve, de ez szerinte az idézett dokumentum fényében mellékes.

Szabó korábban egyértelműen a Cserrel való kiegyezés híve volt, ám saját bevallása szerint megvezették. „Erre nyomatékkal és többek között épp a gázvezeték kapcsán jöttem rá"

Szabó kifogásolja azt is, hogy 1999 és 2005 között érdemi ingatlanfejlesztés nem történt. „Eltúrták a termőföldet, odatettek pár téglát, ami már szétporladt, elhelyeztek egy transzformátort, és részben kialakították az ivóvízvezetékek hálózatát. Öt év alatt ez nem sok” – mondta a Cserrel szemben csalódást érző városatya, azt is kifogásolva, hogy az 1999-es ár százszorosát kéri kamatokkal együtt kártérítésként a vállalkozó a gázvezetéktől érintett három, egyenként ezer négyzetméteres telek esetében: a 80 ezer helyet négymilliót az önkormányzattól és ugyanennyit a Magáztól. Szerinte nyilvánvaló, hogy még a tulajdonos szerint sem építhetők be a telkek, hiszen az ivóvíz-csonkokat már nem is építették ki ezekre a telkekre.

Az 1993 óta meglévő gázcső valójában az alapkonfliktus kulcsa is: Szabó szerint az ötévente elkészítendő rendezési tervbe tévedésből nem vették figyelembe annak meglétét, így került ki a korábbi minősítési kategóriából a földdarab. Csak a 2005-ös új rendezési terv vette számításba a vezetéket, az ehhez szükséges védősávot, valamint azt a kilenc telket érintő erdősávot, amely a szomszédban lévő szarvasmarhatelep miatt volna telepítendő. „Ezek miatt került vissza a korábbi besorolásba a vitát képező terület, melynek értéke emiatt nem csökkent és amit összekevertünk a remélt haszon mértékével" – mondta Szabó Attila.

Ki mit visz?

Cser szerint azonban sok időt vett igénybe az engedélyek megszerzése, a parcellázás, így valójában sok munka eredménye az, ami öt év alatt a területen történt. A további építkezést munkát a visszaminősítés akadályozta meg. A polgármester viszont tagadja, hogy emiatt ne tudott volna építkezni a vállalkozó: csupán egy új szabályozási tervet kellett volna készítenie és minden további nélkül építkezés kezdődhetett volna az MA1-es besorolású telken.

„Jeleztük 2012 nyarán, hogy hajlandók vagyunk olyan besorolást adni, amilyet Cser szeretne” – mondta a polgármester, igaz, erre a Kúria döntése után már késő volt.

Cser visszautasítja, hogy az önkormányzat vagyonát akarnák megszerezni. „A zárolással épp az a célunk, hogy ne értékesítse az önkormányzat a telkeket” – mondta Cser, megjegyezve, hogy a telekadó miatt nem is kellene neki, így is évi ötmilliót fizet ezen a címen a városnak. (Bár a faluban „Cser adónak" is becézik ezt az adónemet, a polgármester szerint ez túlzás: összesen 26 millió forint folyik be ebből a kasszába, igaz, Cser 20 százalékos részesedése mellett a fennmaradó 80 százalék 400 adóalany befizetéséből tevődik össze.)

A vállalkozó elismerte, hogy az önkormányzat valóban jelezte, hogy kész lenne szűk négy év alatt kifizetni a tartozást, ám ezt egyelőre azért nem fogadhatta el, mert hiányzik rá a fedezet. „Biztosítékként felkínáltak egy hatmillió forintot érő telket, ami az ő értékbecslőjük szerint 146 millió forint” – jelezte bizalmatlanságának okát a vállalkozó, megjegyezve, hogy a Peregi Vásártérként ismert terület nem is azon a helyrajzi számon van, mint ami az értékbecslésben áll.

Gazos tízmilliók

A Peregi Várástér 146 millió forintos értéke azért is meglepő, mert a település a terület eladását tavaly 60 millió forinttal tervezte be a költségvetésbe, ám nem talált vevőre. Idén pedig úgy lett nullszaldós a költségvetés, hogy ismét a terület eladásával számoltak, ezúttal már 120 millió forintért. A területet járva nehéz megérteni, mi kerülhet a gazos, betonrudakkal szegélyezett földön súlyos tízmilliókba.

Más kérdés, hogy kívülállóként ugyanilyen érthetetlennek tűnik a per tárgyát képező bő három hektáros telek eredeti értéke is, amely alapján a bíróság megállapította a kártalanítás összegét. A 30, 1000-1500 négyzetméteres telkek átlagosan ötmilliós ára – de legyen csak hárommillió, a 2005-ben megvalósult 92 milliós értékcsökkenésből kiindulva – még akkor is soknak tűnne Kiskunlacháza határában, ha minden elkészülhetett volna a terveknek megfelelően.

Répás azt állítja, hogy bagóért szerzik meg a vagyont a vállalkozók. Igaz, az óriáscsúszdára már van 108 millió forint hitel bejegyezve. A repülőtér és a strand azonban már megfelelő fedezet lehet, ám Cser szerint valóban csak biztosítékként kell arra, hogy az önkormányzat valóban kifizesse a tartozását.

Mégis tárgyalni kéne

Az önkormányzat csütörtökön nyílt testületi ülést tartott, amelyre nem jöttek el a felperesek, mivel korábban a tárgyalás feltételéül a polgármester azt szabta, hogy vonják vissza az inkasszót és a végrehajtási kérelmet. „Csak így lehetett volna korrekt módon tárgyalni” – indokolta döntését a polgármester. Olyan megállapodást vár, amely mellett a település tovább működhet, kötelező feladatai mellett megőrizve minden vívmányát, a művelődési háztól a termőföldek védelmére hivatott mezőőrségen át a vérvizsgálatot ellátó laborig és a központi orvosi ügyeletig.

(A labor fenntartásának fontosságát többen megkérdőjelezik, azzal, hogy elég lenne a vérvételt biztosítani helyben, a mintákat el lehetne vinni Ráckevére is.)

A csütörtöki ülésen a testületi többség felszólította Foki Vilmost és Balogh Zoltánt, hogy mondjanak le képviselői mandátumukról, mivel többször is beszéltek Cserrel és vélhetően sokkal inkább a vállalkozó, semmint a település érdekeit szolgálják. (A két képviselő szerint azonban a megegyezés mellett épp azért álltak ki – ahogyan korábban Szabó Attila is –, hogy elkerüljék a mostani helyzetet.) „A lemondásra való felszólítást nagy tapssal honorálta a lakosság, de egyelőre nem tudok róla, hogy az érintettek ennek eleget tettek volna” – mondta Répás, aki augusztus 27-re újabb tárgyalást ajánlott a felpereseknek.

Budai nem avatkozik be

A város önkormányzati testületében 2006-tól 2010-ig tevékenykedő – rövid ideig a település polgármester-helyettesi posztját is betöltő – Budai Gyula az Indexnek elmondta: nem kíván beleavatkozni az ügybe, hiszen ez államtitkárként nem is lehet feladata. „Nem is kaptam ilyen megkeresést" – jegyezte meg. Az állam minden tőle telhetőt megtett az önkormányzatok adóssága bizonyos hányadának átvállalásával. Kiskunlacháza esetében ez 45 százalék volt.

A helyzet azonban szerinte egyszerű: van egy jogerős ítélet, amely mögött azonban egy egyszerű ingatlanpanama áll. A vállalkozó akar kis befektetésből nagy haszonra szert tenni. „A pernyertes Cser miatt jöhetnek az elárverezések, hogy vihesse a jussát" – mondta Budai megjegyezve, hogy Cser a korábbi polgármesterrel, a szocialista Kocsis Mihállyal volt jóban, akivel megállapodtak a telkek átminősítésében. (Jóllehet ez nem a felvásárlás után, hanem előtt történt.)

„A szocialista Kocsis egymillió dolláros kárt okozott a településnek a meg nem valósított csatornázási beruházással. 2009-ben fizettük ki az utolsó részletet” – idézett fel egy 15 évvel korábbi csődhelyzetet az államtitkár. Emiatt 2006 és 2010 között „feszes volt a gazdálkodás", igaz, épp ebben az időszakban épült fel a sportcsarnok, amely 240 millió forintnyi EU-s támogatás mellett 370 milliót igényelt a a településtől.

Budai úgy vélte, a mostani helyzet valójában nem más, mint egy előrehozott választási kampány, amelyben a baloldallal összejátszó vállalkozó célja, hogy a maga számára megfelelő ember kerüljön a város élére. „Gyűjti a muníciót a választásokra, ezért sem akart megállapodni” – vont mérleget az államtitkár.