Sztálin ZISZ-én írta alá a lemondását

„A Nagy Magyar Alföldet vastag hó borította. Békesség és nyugalom ömlött el az egész vidéken. Az út mentén nyulak szaladgáltak és fácánok röpködtek. Mosolyogva fogtuk meg egymás kezét [Kovács Bélával], s azután mind a ketten kinyitottuk a robogó gépkocsi ablakát. Az utánunk haladó gépkocsi rendőr kísérője alig győzte fölszedni a lelőtt vadakat.”

Ha azt hiszik, hogy két tőről metszett kommunista vadászatáról szól a leírás, nagyot tévednek. Nagy Ferenc, Magyarország kisgazda miniszterelnöke örökítette meg egy 1947-es vadászatát elválaszthatatlannak hitt barátjával, Kovács Bélával, a kisgazdák főtitkárával. A téli vadászat után pár héttel Kovácsot a Gulágra hurcolták, Nagy pedig néhány hónap múlva a svájci–osztrák határon egy ZISZ 110-es sárhányóján írja alá lemondását. Kovács 1955-ben jön haza Magyarországra, miniszteri tárcát kap a forradalom napjaiban, majd Kádár megengedi, hogy 1958-ban országgyűlési képviselő legyen. Egy év múlva meghal. Nagy Ferenc az USA-ba emigrál, a forradalom napjaiban felbukkan Bécsben, de a frissen semlegessé vált Ausztriának kellemetlen az emigráns miniszterelnök jelenléte, ezért nyomást gyakorol Nagyra, hogy távozzon. Évtizedekkel később kis híján megint hazajön, akkor már Kádár Magyarországára, de erről majd később.

„Mindenki szerette, nem volt haragosa, dolgozott a földeken, szántott-vetett, lovakat hajtott, olvasott” – meséli az emigrációba kényszerített miniszterelnök földije és rokona, az 1934-ben született bissei Vajda Ernőné. Nagy Ferenc autodidakta volt, hat elemit végzett mindössze. Alacsony iskolázottsággal magasra jutni nem példa nélküli a legújabbkori európai politikában sem; John Major, Nagy-Britannia 1990 és 1997 közötti miniszterelnöke 16 évesen fejezte be tanulmányait.

Bisse egy 240 fős kis református falu Pécstől délre, a villányi borvidék szélén. Harminc-negyven közmunkást foglalkoztatnak, a többiek jórészt nyugdíjasok. A kétszáz éves templomába a lelkész máshonnan jár, a vasárnapi istentiszteleteken jó, ha hárman, négyen megjelennek. Kocsma, nemzeti dohánybolt nincs, egy héten egyszer vásárol be az önkormányzat egyik dolgozója cigarettából valamelyik szomszédos faluban, ilyenkor két nagy szatyorral jön ki a trafikból.

A falu főterén első világháborús emlékmű őrzi a két huszadik századi nagy háború bissei halottainak nevét. Itt, ennek az emlékműnek az 1923-as felavatásánál kezdődött el a paraszt Nagy Ferenc politikai karrierje. A falu ifjúsági életét szervező fiatalembert kérték fel, hogy beszédet mondjon.

„Az emlékmű leleplezése nagy ünnepélyességgel történt. Eljött a faluba Horthy kormányzó képviselője, ott volt a katonazenekar, kivezényeltek egy díszszázadot, s ott volt a környék egész lakossága” – írta emlékirataiban. A beszédre itt figyelt fel egy pécsi újságíró, aki megkérte, hogy írjon a lapjába.

Politizálását egy évvel később a kormánypárti Egységes Pártban kezdte, 1930-ban pedig Tildy Zoltán későbbi köztársasági elnökkel megszervezte az ellenzéki Független Kisgazdapártot. 1939-től tagja volt a parlamentnek, háborúellenes beszédei miatt a Gestapo a német megszállás után letartóztatta. A nyilaspuccs előtt szabadlábra került, majd bujkálnia kellett.

A háború után újjászervezte a kisgazdapártot, újjáépítési miniszterként bekerült a kormányba, majd a Nemzetgyűlésnek lett az elnöke. Magyarország egyik legjelentősebb politikusává nőtte ki magát a magyar történelem egyik legizgalmasabb korszakában.

Az 1945 utáni években a szinte rögtön kommunistává lett Jugoszláviával, Romániával vagy Bulgáriával ellentétben Magyarország sorsa még nem dőlt el. Számos jel mutatott arra, hogy egy nyugati értelemben vett demokratikus országgá válhatunk: szabad választásokat tartottak, ahol a kisgazdák 57 százalékos eredménnyel győztek, a kommunisták csak harmadikok lettek 17 százalékkal, működtek kormánytól független intézmények.

A megszálló oroszok viszont mindenbe beleszóltak, így a kormányzatba muszáj volt bevonni a kommunistákat, az egyre inkább kommunista befolyás alá kerülő szociáldemokratákat és a kriptokommunistákkal teli Nemzeti Parasztpártot. A kommunisták nyomultak, övék volt a rendőrség, és ha valamit végképp nem tudtak elintézni, hát szóltak Moszkva budapesti helytartójának.

A miniszterelnökké lett Nagy Ferenc tisztában volt azzal, milyen lehetetlen helyzetbe került, de egy történelmi tévedésnek bizonyult idea tartotta benne a lelket: Magyarországot el kell vezetni valahogy a békeszerződés megkötéséig. Szerinte és a korabeli demokratikus közvélemény túlnyomó része szerint ekkor majd kitakarodnak a szovjet csapatok, és kezdődhet a valódi demokrácia korszaka. Ennek érdekében egy sor rossz kompromisszumot kötött, hozzájárult kisgazda képviselők kizárásához, ellenzéki párt betiltásához, sőt barátja, Kovács Béla letartóztatása után is a helyén maradt. Pedig ekkor már az egyszerű kisgazda parasztok is tisztában voltak vele: vége a demokráciának.

A szovjet megszállókkal való viszonyát csak még bonyolultabbá tette, hogy édesanyját szovjet katonák ölték meg. Bissén az öregek még ma is úgy beszélik, hogy Nagy Ferenc édesanyja a kocsisukkal jött haza Pécsről, a piacról. Útközben gyalogos orosz katonák el akarták venni a lovaikat, de a kocsis nem engedte, elhajtottak. Azt hitték, megúszták, amikor egyszer csak egy orosz tank dübörgését hallották maguk mögött. Az oroszok a tankcsövet kettejük közé dugták, így söpörték le őket a kocsiról, a lánctalppal átmentek a földre zuhanó anya fején, majd megállás nélkül visszafordultak Pécsre. „Apám hozta haza szekéren a fej nélküli testet” – mesélte Vajda Ernőné.

A tragédia után maga Sztálin üzent Nagy Ferencnek: kérhet tőle bármit. Nagy azt kérte, hogy hozzák haza Bissére a Gulágról azt a két bissei fiatalembert, akik nem sokkal korábban agyonvertek és elástak két erőszakoskodó vörös katonát. Pár hét múlva haza is jöttek.

Nagy Ferenc politikai végzetét az első magyarországi kommunista koncepciós per okozta. A Magyar Közösséghez, egy szabadkőműves-mintára működő titkos szervezethez való tartozás ürügyén tartóztatták le sorra a kisgazdákhoz köthető közéleti szereplőket, köztük olyanokat is, akik még csak nem is hallottak erről a szervezetről. A kommunisták ezzel az akcióval fogtak hozzá egészpályás letámadásukhoz, a hatalom megkaparintásához. Nagy Ferenc embereit, köztük a már említett Kovács Bélát, sorra lőtték ki mellőle, idegei pattanásig feszültek.

És ekkor, kissé váratlanul, három hét munkaszabadságra Svájcba utazott, hogy közelről szemlélje az ország példaértékű mezőgazdaságát. Mennyire volt okos dolog elutazni? Ma már tudjuk, semennyire. Bár az ország szempontjából alighanem mindegy volt, hiszen a kommunisták nyomulását itthon sem lehetett volna feltartóztatni; kizárt, hogy elkerülte volna a letartóztatást.

Nagy Ferenc már éppen két hete tanulmányozta a svájci mezőgazdaságot. Arra gondolt, hogy pár napra lemennek Olaszországba, mivel felesége még soha nem látott tengert. A miniszterelnöki Packarddal vidáman indultak meg északról Locarno felé, hogy útközben megaludjanak a meleg égövi városban. Este volt, amikor a szállodai szobájában csörgött a telefon, ami aztán felborított mindent.

Nagy Ferenc titkára és egyik minisztere jelentkezett, akik egymás kezéből kapkodták ki a telefont. Kiderült, hogy Kovács Béla – nyilván erőszak hatására – azt vallotta a szovjetek fogságában, hogy a Magyar Közösség állítólagos összeesküvéséről maga a miniszterelnök is tudott. Azt kérték tőle, hogy jöjjön haza tisztázni magát.

Másnap letartóztatták titkárát is, akinek szintén nem volt köze az összeesküvéshez. Őrült telefonálgatás kezdődött Budapest és Locarno között, Nagy a helyettesével, Rákosi Mátyással is beszélt, aki aziránt érdeklődött, milyen úton tér haza. Ez ebben a helyzetben eléggé fenyegetően hangzott. Az autó már útra készen volt, amikor befutott egy újabb hívás, a külügyminiszter üzent a berni magyar követtel: semmi körülmények között ne hagyja el Svájc területét! Attól lehetett tartani, hogy útközben véletlen baleset éri, vagy ha haza is ér, bebörtönözik, a Szovjetunióba hurcolják.

Ez viszont egyet jelentett a magyaron kívül semmilyen nyelvet nem beszélő Nagy Ferenc emigrálásával. De ez még a kisebbik baj volt, mivel kisfia, az ötéves Lacika Magyarországon maradt.

Nagy Ferenc feltételekhez kötötte lemondását: 1. Küldjék utána Svájcba a kisfiát. 2. Titkárát bocsássák szabadon, és küldjék utána Svájcba. 3. Titkársága hazatérő vezetőjének ne essen baja. 4. A közvélemény előtt becsületébe ne gázoljanak. 5. A washingtoni magyar követségen szolgálatot teljesítő nagyobb fiát küldjék azonnal hathavi szabadságra. 6. Hazai csekély javait ne sajátítsák ki.

A kommunista propaganda később ezeket a feltételeket már így tárta a közvélemény felé: 1. Adják vissza neki a Sztálintól ajándékba kapott ZISZ-t. (Tényleg visszaadták neki.) 2. Adják vissza a Sztálintól ajándékba kapott vadászpuskát. (Vadászszenvedélye közismert volt.) 3. Küldjék utána a kisfiát. (Figyelem! A gyerek csak a harmadik pont.)

Állampolgárságától még abban az évben, vagyonától a következőben fosztották meg.

Eredetileg úgy volt, hogy a gyereket repülővel küldik ki Svájcba, végül a ZISZ-szel utaztatták ki a svájci–osztrák határhoz. Itt derült ki, hogy a gyerek ugyan ott van, a titkára viszont nincs. Többórás huzavona után egy jegyzőkönyvet írtak arról, hogy nem teljesült a miniszterelnök minden feltétele, amit a lemondó nyilatkozattal együtt a ZISZ sárhányóján alá is írt. Nagy Ferenc a ZISZ-szel (az egyetlen ilyen autó volt Svájcban) folytatta útját Svájc belseje felé, a gyerekkel érkezett kommunista külügyi tisztviselő pedig hazavitte Magyarországra a miniszterelnöki Packardot. (A ZISZ-ről annyit lehet tudni, hogy júniusban Nagy Ferenc állítólagos titkára – valódi titkára börtönben volt Magyarországon – karambolozott vele és megszökött. Az autót a hatóságok zár alá helyezték egy svájci garázsban, és majd a magyar állam váltja ki onnan két év múlva. Itthon majd Révai József népművelési miniszter használja.)

Ugyancsak közkeletű – különös módon az amerikai magyar emigránsok körében gyökeret vert hazugság –, hogy Nagy Ferenc a Svájcban 1944-ben, Kállay Miklós miniszterelnöksége idején létrehozott alapot csapolta meg. Ezt állítja  David Irving brit történész 1981-ben a magyar forradalomról megjelent könyvében is. (Irving különben a kétezres években holokauszttagadásért börtönben is ült Ausztriában, 2007-ben pedig felszólalt a MIÉP egyik nagygyűlésén.)

A magyar kormány 1947 áprilisában kapta meg a rendelkezési jogot az alap fölött, így Nagy Ferenc valóban rendelkezhetett vele lemondásáig. Csakhogy nem rendelkezett. Ezt egy, az alapot kezelő pénzintézettől Nagy Ferenc lemondása után két héttel származó levél bizonyítja. A pletykák táptalaja viszont az a valós kérdés, hogy miből élt a nyelveket nem beszélő, száműzött miniszterelnök?

Nagy Ferenc Svájcból szinte rögtön az USA-ba repült, ahol várta őt addigra disszidenssé lett nagyobbik fia. Válogathatott a lapok ajánlatai közül: egy lassan kommunistává váló ország miniszterelnökének emigrálása jó sztori volt. Végül a Saturday Evening Post írta meg jó pénzért, és összefoglalót közölt a Reader's Digest is. A sorozatot több nyelvre lefordították, és a világ sok országában lehetett olvasni.

A honoráriumból földet vásárolt Virginiában, és gazdálkodni kezdett. Közben újabb felkérést kapott, ezúttal az emlékiratai megírására. (Ezt magyarul is olvasni lehet Küzdelem a vasfüggöny mögött címmel.) A következő években kénytelen volt felhagyni a gazdálkodással, mert Amerikából és a világ minden részéből kapott felkéréseket beszédek megtartására. Elnöke lett a Nemzetközi Parasztuniónak, aktív tagja volt a magyar emigrációnak.

1977-ben döntő szava volt abban, hogy az amerikai kongresszus illetékes bizottsága úgy döntött: Magyarország visszakaphatja az 1945-ben Augsburgban az amerikaiakhoz került Szent Koronát, ami 1951 és 1977 között ládában hevert egy amerikai támaszponton.

Az amerikai emigrációt megosztotta a korona visszaadásának gondolata, sokan ugyanis a Kádár-rendszer legitimálását látták benne. Még inkább vita tárgyává vált Nagy Ferencnek az a terve, hogy hazalátogat az országba. Voltak ugyan kikötései, például állami vezetőkkel egyáltalán nem akart találkozni, de mégis sokakban ott volt a kétség: nem használja-e fel Kádár János és sleppje saját politikája érdekében az öreg miniszterelnök hazatérését, és nem hozzák-e nehezen védhető helyzetbe.

Úgy volt, hogy 1979 augusztusának utolsó hetében érkezik a gépe Ferihegyre. A látogatás elmaradt. Nagy Ferenc 1979. június 11-éről 12-ére virradó éjszaka meghalt. Június 16-án temették el lakóhelyén, Herndonban.