Erdőben kóborolt az eltűnt debreceni tanár

Megszólalt a hétfő reggel munkába menet eltűnt debreceni tanár. Mint a civishir.hu-n elmondta, felgyülemlett benne a keserűség, és hirtelen felindulásból elindult végiglátogatni gyermekkora helyszíneit, az erdőspusztai erdőket, tavakat, mezőket. Nem gondolta volna, hogy ekkora felhajtást okoz.

De lássuk, hogy mondja el ezt saját szavaival:

Az elmúlt hónapokban az anyagi nehézségek nem vagy csak részben enyhültek annak köszönhetően, hogy iskolán kívüli munkával tudtam kiegészíteni a család bevételét, ám, sajnos, most hétvégére eljutottam egy olyan pontjára a keserűségnek, ahol végképp igazságtalannak éreztem a társadalom olyan beállítottságát, ahol következetesen lelkiismeretes és tisztességes munkával nem, vagy csak nehezen lehet boldogulni, de például egy reality show celebjeként, valódi érték közvetítése nélkül aránytalanul jobban meg lehet élni.

Van egy remek film: Út a vadonba. “A főhős A 22 éves Christopher McCandless most diplomázott, ígéretes jövő előtt áll, de a biztos pálya helyett az ismeretlent választja, és kalandot keresve nekivág Amerikának. Ami ezen az úton történik az ifjú utazóval, az számtalan ember számára vált örök szimbólummá. Vajon McCandless hősies utazó volt vagy naiv idealista; thoreau-i lázadó az 1990-es években vagy egy újabb útját vesztett amerikai fiú? (port.hu) Véleményem szerint a főhős nem vesztette el az útját, pontosan megtalálta azt a látószöget, rálátást, ami kellett neki ahhoz, hogy a társadalmat a helyén kezelje. Nekem az elmúlt két napban pontosan arra a társadalommentes távolságra volt szükségem, amit McCandless teremtett egyetlen különbséggel: nekem egy sokkal jobban, őszintébben szerető családom van.

A „kivonulásom” mögött az az (utólag már naiv) gondolat állt, hogy nem hittem volna, hogy ekkora felhajtás lesz körülöttem. Nem gondolkoztam, nem terveztem semmit, csupán időre volt szükségem, mert a napi „rutinban” erre képtelen voltam. Nem tudtam, meddig fog tartani, de az eszembe sem jutott, hogy a rendőrség egy felnőtt esetében 48 órán belül bármit is tesz, arra pedig végképp nem gondoltam, hogy a feleségem annyira aggódik, hogy pár óra alatt országos szintű keresést indít utánam.

Általam jól ismert erdőspusztai erdőket, tavakat, mezőket, gyermekkorom helyszíneit jártam végig, és amikor letisztultak bennem a további lépések, hazajöttem - számomra - teljesen magától értetődő módon. De még ekkor sem sejtettem, hogy milyen mértékű az aggodalom, amit az eltűnésem kiváltott, csak fokozatosan, miután a feleségemmel találkoztunk, derült ki számomra az, hogy a családtagok, barátok, rokonok, ismerősök (és ismeretlenek), jelenlegi és volt kollégák és diákok számára mit okoztam akár csalódás, akár aggodalom formájában.