Internetes hajsza elveszett tabletem után

2013.11.24. 12:51
Olyan kütyüt elhagyni, amin személyes adatok, képek, levelek, dokumentumok vannak, nagy méreg. Úgy meg pláne, hogy az ember annyira hülye, hogy nem állít be semmiféle jelszót vagy egyéb védelmi rendszert (képernyőre rajzolt, egyedi minta a felnyitáshoz, stb.), és még azt a funkciót sem engedélyezte a készüléken, hogy távolról le lehessen törölni róla mindent. Egy hosszú, katartikus véget érő éjszaka története következik.

20:18 Debrecen

Befut a Rétköz IC a Hajdúság fővárosába. Hazamegyünk a csajomékhoz, az apósék vacsorával várnak, isten tartsa meg a jó szokásukat. A tablettel nem foglalkozom, a kaja jóval fontosabb. Kávé, mit lopott már megint Lajos, hogy áll a kettes villamos, satöbbi. Nyugalom, mosoly, pulzus rendben.

20: 59 Debrecen

Kipakolás a csajom szobájában, tölteni kéne a tabletet, mert már a vonaton merülőben volt, 20 százalékon állt az aksi, pedig csak olvastam rajta. Nexus 7, ha már itt tartunk, 4G-s, androidos táblagép. Ami nincs meg. Sem a táskában, sem a kabátzsebben, sehol. Bassza meg, ez a vonaton maradt, ugrik be, mellé pedig egy kristálytiszta kép: a fekete tablet az előttem levő ülés hátuljára applikált (fekete) hálós újságtartóban. Artikulálatlan káromkodás, az enyészeté lett a gép, az már biztos.

21:03 Debrecen

Hálistennek ebben a mai világban a kütyügyártók nem bíznak az emberben, és mindenféle eszközzel igyekeznek megakadályozni, hogy megszabadulhassunk a termékeiktől. Ilyen például az iOS-en a Find My Phone alkalmazás, amit ha bekapcsol az embert, akkor az interneten láthatja, hogy hol van éppen a készülék. Vagy két éve SzabóZ kollégától elloptak egy iPadet, emlékszem, ahogy a laptopja mellett állt a fél szerkesztőség, és figyelte, ahogy a táblagépet jelző kis kék pötty mozog Munkács utcáin, valaki még a sarki kocsmát is felismerte, jó a kaja, mondta. Nos, az Android operációs rendszerű cuccoknak is van ilyen funkciója, a megfelelő oldalra felmenve láttam, ahogy a Nexus a szerelvényen robog Záhony felé. Ennek nagyon megörültem, gondoltam a MÁV-ot felhívva pikkpakk meglesz a cucc, hiszen 8 méteres pontossággal oda tudok kalauzolni valakit hozzá.

21:15 Debrecen

Felhívom a MÁV ügyfélszolgálatot, idétlen voltam, elhagytam, tessék segíteni. A Rétköz IC-n van, száma 1626, másodosztály, 22-es kocsi, 37-es ülés. A versmondó lány végighallgatta, majd közölte, hogy a vonatot, kalauzt, masinisztát nem lehet felhívni. Ez kicsit fura volt, bár az eszembe sem jutott, hogy a mozdonyvezetőt zaklassam egy ilyen triviális üggyel, viszont a kalauzt simán megkértem volna, hogy ugyan, nézze már meg az ülés hátulján azt a hálós izét. Nem, ez 2013-ban nem megy. Mondom, jóember, látom real time, ahogy a vonat egyre távolodik tőlem, nem azt akarom, hogy megállítsák és visszafordítsák a kedvemért, csak annyit, hogy a kalauz vegye magához a tabletet. Hiszen Nyíregyháza után már nem nagyon marad utas a szerelvényen, csak belefér az a tíz perc a munkaidőbe. Nem lehet, értsem meg, meg kell várni, amíg a szerelvény befut Záhonyba, a vagyonőr majd végigjárja, és meglesz a cucc. Vagy nem. Tessék visszaszólni 10 körül.

21:25 Debrecen

A Facebookon kezdem krónikálni az eseményeket, a posztokat a tablet helyzetét illusztráló képernyőfotókkal színesítem.

20 41.png

21:41 Záhony

Felhívom az ügyfélszolgálatot, a válasz az előző, pedig másik hanggal beszélek: meg kell várni, míg a vagyonőr visszaér. Bírjam ki. A vagyonőrnél sincs rádió vagy mobiltelefon, nem lehet kapcsolatba lépni vele. Kérem a záhonyi állomás telefonszámát, nem kapom meg.

22:05 Záhony

A Nexus megmozdul. Hívom a MÁV-ot, hogy jelezzem, mozog a tablet, talán a vagyonőr? Őrjítő liftzene a másik oldalról, ön az első várakozó, mindjárt kapcsoljuk. Öt perc telik el elviselhetetlen feszültségben, közben másodpercenként frissítek rá az eszköz pozíciójára, és látom, ahogy a sínektől távolodik, de nem az állomás felé, bassza meg, hanem egy bank irányába. Végre kapcsolnak. Egy harmadik hanggal beszélek, akinek megint el kell mondanom mindent, elölről, közben a tablet egyre közelebb ér a Vasút úthoz, izzad a tenyeremben az egér, a csajom masszírozza a vállam, én láncdohányzom. A tablet és bennem az ütő megáll: az eszköz nem érhető el. Közben a fülemben liftzene, az ujjam már remeg az állandó frissítéstől, és frankón lemaradok arról, ahogy Biga a Sztárban sztárban D. Nagy Lajost énekel. Jelentkezett a vagyonőr az állomáson, közli a hang a fülemben végre: a szerelvényen egy újság nem volt, nemhogy tablet.

22 05.png

22:13 Debrecen

Letargia.

22:14 Debrecen

Hívom a 107-et, elmondom a történetet a rendőröknek, hátha ők tudnak segíteni. Végighallgatnak, gyors, szakszerű kérdések, majd türelemre intés: átadják a bűnügyeseknek, akik mindjárt hívnak. A Nexus továbbra is egy helyben, és nem hajlandó kommunikálni velem. Sértettség? 

22:23 Záhony

Felhív a járőr Záhonyból, és információkat kér. Mondom, amit látok, meghallgatja, nyugtázza, kéri, hogy maradjak vonalban. Kiérnek a terepre, és a tablet utolsó ismert helyén kezdenek nézelődni. A Google térképen nem látszik, legalábbis az eszköz helyét mutatón nem, hogy a sínek mellett lakóépületek is vannak.

22:24 Záhony

Megmozdul a Nexus. A rendőröknek jelzem, hogy a térkép szerint a Tiszamenti Vízművek RT. Felsőszabolcsi üzemigazgatása mögötti, nekem üresnek jelzett területen van. Ott vannak a lakóházak. A járőr arra tart, a telefonban hallom, ahogy a két rendőr egymással beszél. Meglátnak egy hátizsákos alakot, elindulnak utána. Miközben frissítek, és a Nexus aprókat halad, a rendőrök a hátizsákost kérdezik, talált-e egy tabletet. “Csak egy mobiltelefon van nálam.” Mennek tovább.

Screen Shot 2013-11-24 at 10.59.50.png

22:31 Záhony

Egy lépcsőházban fényt látnak a rendőrök. Felmennek, arra kérnek, jelezzem, ha megmozdul az eszköz, sőt, ha szólnak, csörgessem meg. Mert van ám ilyen funkció is, az interneten keresztül lehet ugráltatni a tabletet. Lehet, az ilyesmi tette be a kaput a számítógépeknél a Terminátorban. Csörgetném én, de a tablet jele megint elmegy. Mikor máskor, ha nem abban a pillanatban, amikor úgy érzi az ember, hogy már csak karnyújtásnyira van a győzelem? 

22:47 Debrecen

Üveges szemekkel bámulom a liláskék kört, ami a tabletet jelzi. Mármint azt, ahol volt, húsz perce, amikor még mozgott, amikor még nem kapcsolták ki/vették ki ki belőle a SIM-kártyát. A rendőrök tanácstalanok, de óvatos duhajként bizakodók, visszamennek az állomásra, beszélnek a vagyonőrrel és a vonatot takarító brigád tagjaival. Letesszük a telefont, ha lesz valami szólnak, illetve megkérnek, ha csak megmozdul a cucc, szóljak. 

22 37.png

22:50-23:20 Debrecen, Záhony

Semmi.

23:23 Záhony

Csörög a telefon. A rendőrök azok, a takarítók és a vagyonőr semmit nem láttak, a szerelvényen nem volt a készülék. Ott állnak egykori ülésem mellett, csak a hűlt helye van. Milyen színű a tablet, kérdezi a rendőr, akinek a nevét sajnos nem írhatom le. Fekete, mondom. Elég nehéz lehetett észrevenni, mondja, ebben egyetértünk, véletlenül nem viszik el “összefogtam a Blikkel” jelleggel. Én feladom, a rendőrök nem. A biztonság kedvéért megadják a reggeli ügyelet számát, de jelzik, hogy van még hol körbenézni. 

23:40 Debrecen

Eszembe jut, hogy ha a screenshotokat átküldöm, talán jobban be lehet azonosítani a helyet, ahol eltűnt a készülék. Felhívom Záhonyt, az ötlet tetszik mindenkinek, elküldöm a képeket.

23:45 Debrecen

Semmi.

Screen Shot 2013-11-24 at 11.04.16.png

23:56 Debrecen

Semmi. A feszült várakozás perceiben már a másnapot látom magam előtt, és a délelőttöt, amit az eszközkezelő frissítgetésével töltök.

00:01 Záhony

Megcsörren a telefon, a rendőrök azok. MEGVAN A NEXUS! Egy kukában volt egy parkolóban, attól a területtől nem messze, ahol a lilás kör jelezte. Sértetlen, csak a SIM-kártyát rángatták ki belőle. Iszonyúan meghatódom, és perceken át hálálkodom a telefonban, biztos nagyon kellemetlen lehet a járőrnek azt hallgatni, ahogy egy 43 éves férfi kvázi szerelmet vall neki. A tabletet másnap a záhonyi rendőrkapitányságon átvehetem, örülnek, hogy segíthettek, jóccakát. 

Screen Shot 2013-11-24 at 11.06.09.png

A történet tanulsága elsősorban az, hogy ne hagyd a cuccaidat a vonaton, de az is, hogy ha mégis, akkor ne a MÁV-ra, hanem a rendőrökre támaszkodj. A záhonyi rendőrkapitányság munkatársai, és most minden seggnyalás nélkül mondom, erőn és kötelességükön felül teljesítettek, hiszen nem lett volna kötelességük a tablet után menni. Bűncselekmény nem történt - azt, hogy egy talált tárgyat valaki visszaszolgáltat-e vagy sem, leginkább az erkölcs diktálja, nem a törvény. A két záhonyi rendőr viszont olyan lelkesedéssel ment a táblagép után, mintha a sittről kiszabadult Magda Marinkót keresték volna, és ezért a jófejségért nagyon hálás vagyok.

Egy kis kiegészítés: mint ahogy sokan felhívták a figyelmemet, rosszul tudtam, a talált tárgyakat igenis vissza kell szolgáltatni. Hiszen:

Jogtalan elsajátítás

378. §  (1) Aki

a) a talált idegen dolgot eltulajdonítja, vagy nyolc napon belül a hatóságnak vagy annak, aki elvesztette, nem adja át, illetve

b) a véletlenül vagy tévedésből hozzá került idegen dolgot eltulajdonítja, vagy nyolc napon belül nem adja vissza,

vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés két évig terjedő szabadságvesztés, ha a jogtalan elsajátítást védett kulturális javak körébe tartozó tárgyra vagy régészeti leletre követik el.

A rendőrök ettől még pont olyan rendesek voltak, mint amilyennek tegnap gondoltam őket.