A hatvanévesek demokráciájává váltunk

Elszigetelt faluban élő, ágrólszakadt cigány - a közvéleményben ez a kép él arról, hogy kik is azok, akik soha az életben nem kerülnek az urna közelébe. A Policy Solutions 2012-es adatokon alapuló kutatását bemutató konferencián azonban kiderült, hogy a sztereotípia egyetlen eleme sem állja meg a helyét.

Kétmillióan az urna felé se néznek

Az elmúlt választások részvételi adatai alapján 1990 óta jellemzően 2,4-3,2 millió ember maradt távol a választástól, ebből egészen megdöbbentő módon mintegy kétmillió választópolgár kategorikusan elhatárolódik a szavazásnak még a gondolatától is, és csak pár százezer ember az, akit „szituacionista” távolmaradónak nevezhetünk, ők azok, akik azért maradnak otthon, mert elégedetlenek a kínálattal.

Magyarországon a passzív emberek nagy aránya komoly strukturális problémát jelez. Csak összehasonlítás végett: a konferencián előadó Dietmar Molthagen szerint Németországban a nemszavazóknak nem a 60-80, csak 46 százaléka marad távol ideiglenes készlethiány miatt a választástól, de amúgy szívesen szavazna.

A magyar kutatás - melynek főbb állításait Boros Tamás igazgató prezentálta - azt vizsgálja, miért rekednek ki milliók a magyar demokráciából, és néhány javaslatot is tesz, hogyan lehetne visszavezetni őket a szavazófülkékbe.

Három tévhit a nemszavazókról

• A szegények nem szavaznak. Ez így nem igaz, inkább az alacsony iskolázottságú emberek tesznek az egész politikára. Az mondjuk tény, hogy nyolc általánossal kevesen lesznek ma már gazdagok, az iskolázatlanság és a szegénység komoly korrelációt mutat.
• A kistelepülések lakóit nem érdekli a nagypolitika. A falvakban végzett kutatások egészen szélsőséges értékeket mutatnak, a 90 százalék feletti részvételi aránytól a teljes apátiáig minden előfordul. Az apátia fészkeinek inkább a 20-30 ezres, közepes nagyságú városok számítanak
• A cigányokat nem érdekli a politika. Ez sem igaz, mert a kutatások szerint a romák választási aktivitása erősen ingadozó. Az, hogy ki a cigány, és kik a cigány szavazók, persze nem egyszerű kérdés, ezért a Policy Solution a biztonság kedvéért a vizsgálatokat kiterjesztette a tisztán cigányok által lakott településekre is - de a választási hajlandóság ezeknél is nagyon összevissza alakul.

Na de akkor ki marad otthon?

A European Social Survey felmérésének adatai alapján a Policy Solutions egy rakás olyan közéleti beállítódást és társadalmi pozíciót határozott meg, amelyek perdöntők lehetnek a nemszavazás kérdésében.

A legnagyobb mozgósító erő természetesen az ideológiai elkötelezettség, itt apró érdekességként említette Boros, hogy a jobboldali elkötelezettség 10 százalékkal jobban fűti a szavazói lelkesedést, mint a baloldali ideológiák.

A demokráciával való általános elégedetlenség - ami talán nem is a demokratikus döntéshozatallal, hanem a modern állam elidegenedett procedúráival való elégedetlenség - ellenben nagy visszatartó erő, tehát a rendszert aktívan utáló emberek leginkább magasról tesznek a demokratikus választásra.

Amerikában a McDonald's küldi szavazni a fiatalokat

De Magyarország 2013-ra a hatvanasok demokráciájává vált - derült ki egy újabb nemválasztói jellemző. Míg ugyanis az 55-64 évesek 81 százaléka biztosan el fog menni szavazni, addig a 18-24 éves korcsoportban ez a mutató csak 57 százalék. Azaz szinte minden második fiatal lemond arról, hogy közvetett módon, de befolyásolja azt, hogy milyen oktatáspolitika, milyen szakképzési rendszer kap többséget.

A generációs válaszfalhoz kapcsolódik az a politikai tendencia is, miszerint a pártok érdeklődési területéből gyorsan kikopnak a nemválasztó csoportok, így azután a nyugdíjasok érdeke (nyugdíjemelés, rezsicsökkentés) a politikában sokkal nagyobb súllyal esik a latba, mint az oktatás- vagy ifjúságpolitika

Az egyik meghívott beszélgető Mráz Ágoston Sámuel - egyébként a Nézőpont Intézet kutatója - ehhez később hozzátette, hogy a fiatalok apátiája nem magyar típusprobléma, de máshol igen nagy energiákat fektetnek abba, hogy a demokráciát trendivé tegyék. 2008-ban például az Egyesült Államokban a Starbucks vagy a McDonalds óriásplakátokon küldte el szavazni a fiatalokat.

Aki magányos, az a politikában is magányos

A konok apolitikusságnak vannak kortól független társadalmi összetevői is. Ilyen például a társas kapcsolatok hiánya. Leegyszerűsítve: aki magányosan él, az szavazni is alacsonyabb valószínűséggel megy el.

A sok negatív tendencia között örömhír, hogy választói aktivitás terén csökkent a kelet-nyugati megosztottság. Ugyan még mindig Szabolcs-Szatmár megyében mennek el a legkevesebben szavazni, de a térség felzárkózni látszik az olyan politikailag öntudatos megyékhez, mint Vas vagy Győr-Moson-Sopron.

Na de a kétmillió az mégiscsak kétmillió, hogyan lehetne ezt a tömeget szavazásra ösztönözni? A Policy Solutionsnak van egy-két ötlete, ezek leginkább a lehetségesmegoldások vázlatai - a kötelező választástól az állampolgáriöntudat-tréningen keresztül az átláthatóbb politizálásig. De a kutatásban van egy olyan javaslat, mely - számomra legalábbis - valódi újdonság erejével hatott: eszerint minden állampolgárnak csak élete első választásán lenne kötelező részt venni, méghozzá azért, hogy mindenki belekóstolhasson, milyen is a polgári részvétel, a demokratikus joggyakorlás.

Hosszútávú punnyadás

A tartós nemszavazók száma azonban nem csak konkrét társadalmi tény, hanem politikai kérdés is. Nemszavazónak lenni nem feltétlenül jelenti azt, hogy valaki „nem jó állampolgár”, mert a jelenséget érdemes onnan is megvizsgálni, hogy mennyire képesek a pártok felszítani a lelkesedést.

A kurrens apátiából kiinduló beszélgetésből egy általános politikai elemző vita kerekedett ki. Ebben két szekció volt, a közvélemény-kutatóké és a politikai elemzőké.

Az elsőben Bernát Anikó a Tárki grafikonjainak hullámzásán mutatta ki, hogy a Fidesz-támogatottság és a nemszavazók tulajdonképpen egymás tükörképei: 2010 óta lényegében csak annyi történik, hogy néha a Fidesz táborának egy része átvándorol a bizonytalan-nemszavazókhoz, majd pár hónappal rá szépen visszatér.

Závecz Tibor, az Ipsos igazgatója eloszlatta a „hú, de nagy manapság a politikai apátia” közhangulatát. Szerinte 1998-hoz vagy 2002-höz képest valóban tapasztalható egyfajta „választói punnyadás”, de ma semmivel sem akarnak kevesebben szavazni, mint 2010 hasonló időszakában. Ezért az a várakozás - és ehhez a véleményhez a többi kutató is csatlakozott -, hogy 2014-ben simán felmehet 60-65 százalékra a választási részvétel.

Csak egy serpenyője van a mérlegnek

A politikai elemzők eleinte azzal foglalkoztak, mi lehet az oka annak, hogy Magyarországon választásról-választásra kétmillió ember hullik ki a demokratikus döntéshozatalból. Az egyik ilyen ok az lehet, hogy a pártok nem is nagyon tesznek szakpolitikai szintű erőfeszítéseket arra, hogy új csoportokat vonjanak be a választók közé.

Juhász Attila, a Political Capital elemzője szerint a pártok csak ideiglenesen, egy-egy botrány kapcsán kapnak fel egy-egy témát - ilyen volt például a nőverő képviselő, Balogh József kapcsán a nők helyzete -, de markáns témákat egyetlen párt sem mer identitása szerves elemévé tenni.

Az erős értékpreferenciával rendelkező pártoknak már az előző választási rendszer sem kedvezett, ennek mostani változásai pedig tovább erősítették a politika tömbösödését. Ma ugyanis a választáson a korábbinál kedvezőbb feltételek mellett indulhat el mondjuk egy fiatalokra vagy cigányokra specializált párt, de az egyéni kerületek súlyának növekedése miatt a megkapaszkodás sokkal nehezebb, mint 1990 és 2010 között volt.

Magyar Kornélia, a Progresszív Intéztet kutatója arról is beszélt, hogy az új választási rendszer egy kevéssé ismert eleme, a parlamenti nemzetiségi képviselő - a szószóló - megválasztásának lehetősége szerinte nagy akadályt gördít a cigányok politikai önszerveződésének útjába. Hiszen ha egyszer valaki regisztrálta magát a kisebbségi kvótával megválasztott képviselő szavazójaként, akkor azzal ő - a többes szavazati jog kizárása miatt - le is tudta az egész választást.

Más életérzést akarnak a szocik

Az egyébként nagy érdeklődés mellett rendezett konferencián a Klubrádió-hangulat akkor kezdett csak eluralkodni, amikor a politikusok beültek a mikrofonok mögé. Ennek oka az volt, hogy a beszélgetésre csak a szocialista Molnár Zsolt és a PM-es Karácsony Gergely jött el, Kubatov Gábor sajnos lemondta a részvételt. Így a beszélgetés túlontúl is bajtársias hangulatban, önbizalomfröccsök közepette zárult.

Kiderült, hogy az MSZP nem másban hisz, minthogy az „emberek közti közvetlen kommunikáció dönti el a választást”, nem pedig a Fidesz médiafölénye. A választások előtt pedig „más életérzésnek” kell eluralkodnia, melyben az emberek elhiszik: van lehetőség vonzóbb politikára. De Molnár azt is elismerte, hogy a politikában gyakran nem a jobb víziók döntenek, hanem az, melyik erő kínálja a kisebbik rosszat.

Karácsonyból először előbújt az egykori mediános: méltatta a Fidesz „zseniális” médiapolitikáját, de azt is hozzátette, hogy a kormány kicsit túltolja a propagandát, ami ugyanúgy visszaüthet majd, mint ahogy az MDF-nek visszaütött 1994-ben. A PM-es politikus a választók politikai undoráért "a világ egyik legnagyobb gyűlöletpolitikai szakértőjét", a Fidesz amerikai tanácsadóját Arthur J. Finkelsteint hibáztatta (az ő valóban nem túl szimpatikus pályaképéről itt egy jó kis írás).

Hogy mégis mit kéne tennie a pártoknak? Karácsony szerint „közel kéne menniük a valós problémákhoz”, a kampányban pedig „több világnézeti bátorság kellene”. És talán ez a mondat volt a legszemléletesebb példa az egész délelőtt folyamán, mert erről eszembe jutott, hogy az Együtt-PM a saját alelnöke mellett sem bírt kiállni, amikor az a marihuána jelentős tudományos -, sőt rendészeti konszenzussal övezett legalizációjáért tüntetett.