A koporsótól a munkásmozgalmi panteonig

Bármit is gondoljunk ma róla, 20 évvel ezelőtt Antall nem tartozott a népszerű politikusok közé – a baloldalon meg pláne nem. Árfolyama csak 10 évvel halála után kezdett felfelé kúszni, amikor a megizmosodott Fidesszel való versenyt nyögő szocialisták kezdték visszasírni azokat az időket, amikor még tétova történészekkel és blőd kisgazdákkal kellett felvenni a versenyt. 

Érthető, hogy Lendvai Ildikó 2003-ban maga is elcsodálkozott, hogy Antall emléke mennyire megszépült a szocialistákban:

Akkor nem hittem volna, hogy valaha azért kérek szót a magyar parlamentben, hogy életművéből a magam számára is kötelező tanulságokat levonjam. (...) Ha egy-egy politikai lépését sokan sokfelől vitattuk is - ami egyébként természetes a többpártrendszer körülményei között -, erkölcsét és felelősségtudatát soha senki nem vonta kétségbe. (...) Én nem szavaztam rá, de ő volt az ország miniszterelnöke, így az én miniszterelnököm is, és ezt soha nem jutott volna eszembe kétségbe vonni.

Mire kell itt figyelni? Az utolsó tagmondatra. 2003-ban ugyanis a Fidesz napi rendszerességgel vonta kétségbe Medgyessy Péter „erkölcsét és felelősségtudatát”. Az akkori miniszterelnökről ugyanis nem sokkal hatalomra jutása után kiderült, hogy a Kádár-rendszer idején az állambiztonság III/II-es ügyosztályának alkalmazásában állt. Erkölcseit egyébként nemcsak a Fidesz, de talán a legnagyobb magyar erkölcsfilozófus, Kis János is kétségbe vonta, de ez nem tartozik ide.

Antall József parlamenti eskütétele 1990. május 23-án

Fotó: Varga László / MTI

Az viszont igen, hogy a politikai árkok betemetésén sokat feszülő Medgyessy maga is nagyon dicsérte néhai elődjét:

Sokszor hiányzik politikai életünkből az a mérsékelt jobboldali politizálási stílus, amelyet ő képviselt. Hiányzik a kulturált, tudáson és az érveken, a másik meghallgatásán alapuló vitastílus. Hiányzik a kompromisszumok, a közös pontok keresése. Hiányzik a bölcs, türelmes politizálás.

Mire kell itt figyelni? Hogy Antall József – Orbán Viktorral ellentétben – maga is egy.... hogy is fejezzük ki magunkat... árokbetemető politikus volt.

Antall, a bátor demokrata

Ha Gyurcsány Ferenc valamiben utolérhetetlen, akkor az a csimpaszkodás. És bizony volt idő, amikor nem a „baloldali összefogásba” csimpaszkodott bele, hanem többek között az antalli mítoszba – nem függetlenül persze bajszos Sancho Panzájától.

Gyurcsány alatt egyértelműen Antall lett az a bezzegkonzervatív, akit kesztyűbábként lehetett felmutatni Orbán Viktorral szemben. Ez még nem is lett volna olyan botrányos, de az már igen, ahogy az akkori szocialista miniszterelnök szépen a saját politikáját projektálta Antall alakjába.

[Antall József] maradandót alkotott az európai konzervativizmus magas színvonalú képviseletével, azzal, ahogyan, amilyen módon és amilyen tartalommal védte önmaga és pártja demokratikus meggyőződését.

Mire kell itt figyelni? Antall József „demokrata” volt, szemben ugye tudjukkivel... Felhívnánk még a figyelmet az erős mezőnyből is kitűnő semmitmondásra: „amilyen módon (?) és amilyen tartalommal (??) védte önmaga és pártja demokratikus meggyőződését”.

De van még itt egy-két gyöngyszem:

Az antalli hagyatéknak, elnök asszony, nagyon sok értékes és maradandó darabja van. Én ezek közül különösen sokra becsülöm ennek a hagyatéknak azt a részét, ami arra vonatkozik, hogy a néhai Antall József miniszterelnök úr a tárgyilagosságot tekintette a vitában talán az egyik legfontosabb kritériumnak; a tárgyilagosságot, az ésszerűséget, a mérsékelt hangvételt, a nyitottságot a másik iránt.

Mire kell itt figyelni? 2005-2006 körül az Orbán–Gyurcsány-viták számítottak kis országunk csúcseseményeinek. Ezek során Gyurcsány rendszeresen lepopulistázta Orbánt. De ugye volt valamikor túl az időn és képzeleten egy jobboldali miniszterelnök, aki tárgyilagos volt meg ésszerű.

De ennél direktebb utalás is elhangzott már Gyurcsány szájából:

Antall József megkérdőjelezhetetlen hazafi, bátor demokrata és művelt európai volt.

Mire kell itt figyelni? Emlékeznek még, hogy a 2006-os kampánytól kezdve a szocialisták egyik fő hívószava a „bátorság” volt? Igen? Akkor most már biztos tudják, miért fedezte fel Gyurcsány Antallban is a bátorságot.

Antall József helye a parlamentben (1993. december 14.)

Fotó: Czech Attila / MTI

Az Antall-mítoszt Mesterházy is megörökölte Gyurcsánytól, bár azért őt már nem jellemzi az a merészség, mint elődjét. Az viszont merész volt, hogy az érthetetlen módon a haza bölcseként számon tartott, valójában évtizedek óta ugyanazokat az ostoba közhelyeket károgó Boross Pétert a „nemzeti felelõsségtudat”-ban és a „higgadt konzervativizmus”-ban Antallhoz hasonlította.

Mire kell itt figyelni? Ööö... nincs mire. Mesterházy politikája annyira semmitmondó, hogy nincs hová hazabeszélnie.

Az LMP is beállt az ápolók közé

Az LMP sem tudta magát kivonni az antalli mítosz alól, pedig ők csak 17 évvel a miniszterelnök halála után kerültek be a parlamentbe. Schiffer például Antall József közjogi következetességére apellálva intette a kormányt a törvényhozási és a kormányfunkciók összekeverésétől:

Szeretném jelezni azt, hogy a rendszerváltás első éveiben Antall József miniszterelnöksége alatt elképzelhetetlen lett volna, hogy miniszteri biztosi vagy kormánymegbízotti, kormánybiztosi, tehát különböző kormányzati pozíciót parlamenti képviselők birtokoljanak. Ez botrány!

Mile Lajos szintén az Országház falai között idézte meg Antall szellemét, hogy egy tőle vett idézettel figyelmeztessen a „közéleti erkölcsök teljes demoralizálására”.

Hivatásszerűen készülni kell rá, hivatásként kell a politikát űzni, de mesterségbeli tudással. De a hivatás nem helyettesíti a legnagyobb mesterségbeli tudást sem. Mert akiben nincs politikai hit, nincs politikai hivatás, az sok minden lehet, de soha abból igazi politikus nem lesz, csak akkor, ha hinni tud, hivatása van...

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!