Orbán: Nem gazsulálunk senkinek

2014.02.16. 16:37 Módosítva: 2014.02.16. 17:47
Tizenhatodik évértékelő beszédében Orbán Viktor semmi olyat nem mondott, amit az elmúlt fél évben már ne mondott volna. A hangsúlyt érthető okokból az eddigi eredményekre helyezte, figyelmeztetett a baloldali restauráció veszélyére és megint keményen odaszólt Brüsszelnek. Alacsonyabb adókat, több munkahelyet és Európa legalacsonyabb energiaárait tűzte ki célul. A beszéd nem volt hosszú, Orbán alig fél órát beszélt.

A Millenárison tartott évértékelő elején Orbán Viktor három kérdést tett fel: hová jutottunk, hová juthatunk, mit mit kellene tennünk? Jó hírekkel kezdte: csökkent a rezsi, alacsony az infláció, tartós a növekedés, második legnagyobb minimálbér-emelés a mienk az EU-ban, nő a nyugdíj értéke, három százalék alatti a hiány. Ilyen eredmények több mint egy évtizede nem voltak. Itt akár be is lehetne fejezni, mondta.

Orbán szerint azonban annak idején nemcsak arra vállalkoztak, hogy kitermeljenek néhány jó gazdasági eredményt. Ekkor jött a szinte minden beszéde elején menetrend szerint érkező anekdota.

Most azonban nem egy régi anekdotát mondott el, hanem egy a feleségével megtörtént esetet mesélt el. Amikor egyszer Erdélyben mentek, a felesége ezt kérdezte egy székelytől:

– Hova visz ez az út?

– Nem visz ez sehova, mi magunk megyünk rajta.

2010-re tönkrevágták az országot

Orbán ezután ismét történelmi távlatba próbálta helyezni kormánya mostani tevékenységét. 2010-ben újra rendszerváltás volt, mert azt a rendszert váltották le, aminek a felépítésében ők maguk is részt vettek, de amit az azt megelőző időben sikertelenül próbáltak megreformálni. Hiába hirdettek meg 1998-ban kormányváltásnál többet, rendszerváltásnál kevesebbet, a szocialisták visszajöttek, és 2010-re tönkrevágták az országot.

A rendszerváltás után elmaradt a magyar állam újjászervezése, az összefogás helyett irigység, gyanakvás ösztönvilága uralkodott. A posztkommunizmus szabad piaca nem hozta meg a tőle várt hasznokat a kommunista időkhöz képest. A helyzet 2010-re tarthatatlanná vált, mondta a kormányfő.

Köszönetet mondott Schmitt Pálnak, hogy az új Alaptörvénnyel sikerült egyesíteni a széthulló magyarságot. Felsorolta, mi mindent kellett újjáépíteni. Új szerződést kellett kötni az önkormányzatokkal, az emberekkel. A méltányos közteherviselés érdekében újrarendezték a közszolgáltatókkal és a multikkal való szerződéseket is, bevezették a közmunkát. A NER-ben a közösség megerősítése vált a legfőbb céllá.

Az aprópénzért is lehajolt

Milliók mozdulnak meg, ha rezsicsökkentésért kell kiállni, vagy „a gyarmati sorba való taszítás ellen kell védekezni”. Ezek cáfolják Orbán szerint az emberek depolitizálódását, és ezért mondott külön köszönetet a kormány mellett kiálló Békemenetnek.

Jövőépítés vagy posztkommunista restauráció - határozta meg a mostani nagy kérdést Orbán. A baloldal szerinte „legel, de nem legeltet”, a baloldali rendszerváltás jelképe pedig Simon Gábor, aki az éhségmenet élén menetel, miközben százmilliókat helyez el egy osztrák bankban. Újra idézett az őszödi beszédből is („hazudtunk reggel, délben és este”). Mint mondta, tudja, hogy ez már mindenkinek a könyökén jön ki, de „az aprópénzért is le kell hajolni”.

Legyőztük a szolgamentalitást

Ahogy várható volt, a tábor erősítése érdekében Orbán nem hagyta ki azt a motívumot sem, hogy külföldről folyamatosan támadnak minket a bankok, a multinacionális vállalatok megadóztatása miatt. Sokadszor ismételte meg, hogy Magyarországnak elege van abból, hogy Nyugatról mondják meg, mit gondoljunk, hogyan emlékezzünk, mit tegyünk és mit ne tegyünk. Szerinte mostanra legyőztük a szolgamentalitást, és más jövőnk lesz, mint "amit a londoni vagy a brüsszeli jóslás papjai üzennek nekünk".

A beszéd utolsó részében az elért eredmények megőrzésére és a további kemény munkára buzdította híveit. Itt legyenek a legalacsonyabb adót, csökkenhet tovább a rezsi, egészen addig, míg nálunk lesz a legolcsóbb az energia egész Európában. Ugyan lassult a népességfogyás, de ezen is lehet javítani. Nőtt a minimál- és átlagbér, de hol vagyunk a biztonságos megélhetést adó jövedelmektől? A kormányfő szerint célul tűzhetjük ki azt is, hogy mindenki dolgozhasson, aki dolgozni akar, mindenki jó esélyt adó iskolába járhasson és minden fiatal annyi gyereket vállalhasson, amennyit szeretne.

Beszéde végén választást kínál a hallgatóságnak: az a kérdés, hogy Magyarország a győztesek vagy a vesztesek országa lesz-e, megelégszünk-e azzal, ami van vagy megküzdünk azért, ami jár. Áprilisban újra megmutathatjuk, hogy erősek és egészségesek vagyunk és nem gazsulálunk senkinek, zárta beszédét a kormányfő.