Zuschlag János őszödi beszéde

Most már látható, hogy a Napi Gazdaságban pénteken megjelent interjú nem egy nagy leleplezés első lépése volt, csak a könyv reklámja. A könyvben még azokat a konkrét állításokat is hiába keressük, amik a múlt hét végén egy kis izgalmat vittek az unalmasan csordogáló kampányba. Háromezer forintért egy teljesen eklektikus, szerkesztetlen, esetlegesen összedobált szöveghalmazt vásárolhatunk meg, ami félig Zuschlag magánéletének olcsó ponyvaregényre átírt változata, félig pedig egy tisztességtelen ember politikai pályaképe.

Zuschlag legalább őszinte, amikor magáról és általában a politikusokról beszél. A politikusok bizony hazudnak. A választópolgárok problémáit leszarják. Mindenki a saját zsebére dolgozik. És igen, a pénz nagy része feketekasszából származik, részben az államnak kiszolgáltatott vállalatok megfejéséből, megzsarolásából, és azt nejlonzacskókban vagy táskában adják oda annak, akinek kell.

Nézzük, a könyv alapján kiből és miért lesz politikus, és milyen egy ilyen rövid, de egyáltalán nem tipikus politikusi karrier Magyarországon? (Nem tipikus azért, mert Zuschlag János sokakkal ellentétben börtönbe is került.)

Bizonyítani akart

Van egy kiskunhalasi kisfiú, akit az osztálytársai utálnak, lenéznek, kinevetnek. A tanára sem szereti, sőt kifejezetten gonosznak tartja a kezelhetetlen, vézna, szemüveges kisfiút. Sosem volt barátja, senki nem szerette, mert erőszakos, beképzelt, görcsös és rátarti volt már akkor.

Különböző okokból már gyermekkorában mérhetetlen gyűlölet halmozódott fel benne. Már akkor tévedhetetlennek és mindenkinél előbbre valónak tartotta magát, és „a kishitűség sosem tartozott a markáns tulajdonságai közé”. A szülei tisztességes emberek voltak, de hiába dolgozták magukat halálra, nem jutottak semmire. Zuschlag János rettegett attól, hogy Kiskunhalason fog megrohadni. A sok megaláztatást azzal akarta megbosszulni, hogy bizonyítani akart.

– Nagy ember leszek, nagymama.

– Ne nagy ember légy, hanem tisztességes. Az már önmagában hordozza az emberi nagyságot.

– Én politikus leszek!

Zuschlag János 2008 októberében

Fotó: Ujvári Sándor

A zavaros fejtegetések alapján Zuschlag János igazából egy gyermekkori becsípődése miatt lett politikus. Merthogy legalább tízszer előkerül, hogy annyira szegény volt, hogy soha nem vehetett semmit az iskolai büfében, amiért még ki is csúfolták. Ezért már akkor lopott. Igaz, csak két dolgot: csokit és könyvet (ami ugye megbocsátható). Amikor 21 évesen országgyűlési képviselő lett, két dolog tetszett neki: a kis kiskunhalasi hülyegyereknek tisztelegtek a kormányőrök, és végre bemehetett bármelyik büfébe.

Sokat tanult

A politika világában aztán értékes tapasztalatokat szerzett és hasznos dolgokat tanult:

1. A tipikus magyar politikus negyvenes-ötvenes éveiben jár, elhízott, kövér, unott és gerinctelen férfi. A legtöbbnek olyan diplomája van, ami semmilyen piacképes állásra nem alkalmas.
2. Egy idősebb férfi képviselő fogdosta a parlament liftjében, de hamar megtudta, hogy van pedofil képviselő is, és sokan szeretőt tartanak.
3. Szanyi Tibortól azt tanulta, hogy igyunk minél többet és minél gyorsabban.
4. Kovács László nemcsak nőzni tudott, de sokat utazott, és nagyon értett ahhoz, hogy minden költségét elszámolja. 
5. Képviselőként részegen is lehet vezetni, de ebből soha nem lesz baj.
6. Ha valaki politikus, sok embert ismer, és ezt jól elő is tudja adni, akkor az is előfordulhat, hogy egy falusi bálon egy feltörekvő színésznő leszopja a vécében, vagy a kubai nagykövet lányát a nagykövetség egyik díszes szobájában teheti magáévá.
7. Egy politikus (például Zuschlag János) vegyen magának jó ingeket és szép nyakkendőket. Ha mással nem, legalább azzal tisztelje meg a választóit, hogy rendesen fel van öltözve. Nem úgy mint Nagy Sándor, aki kövér volt, mint egy ház és úgy átizzadta az ingét, mintha épp akkor jött volna a szaunából.
8. Ha egy politikus (például Zuschlag János) nem éppen a saját pecsenyéjét sütögeti, akkor is csak azért dolgozik a pártért, hogy ezzel is saját személyes karrierjét segítse.
9. Az átlagpolgár is lop és hazudik. A talált pénzt az emberek 99 százaléka zsebre teszi. Miért ne tenné ugyanezt a politikus?
10. Egy beteg társadalom beteg politikai elitjéből csak beteg tulajdonságokkal emelkedhet ki valaki.

Cinkosok közt

A most a választások előtt igazán érdekesnek gondolt dolgokról nagyon keveset tudunk meg a könyvből. Szó sincs arról, hogy egy volt párttag megtörte a hallgatás törvényét, és most ráborít mindent a szocialistákra. Csak egy sértett ember van, aki úgy érzi: elárulták őt Gyurcsányék. Mert Zuschlag szerint együtt döntötték el, hogy hogyan és melyik ifjúsági szervezet pályázati támogatásával szivattyúzzanak ki állami pénzeket a pártnak és maguknak. Ők segíthettek volna rajta, de vele vitették el a balhét, és jól a szarban hagyták.

Ez nem annak a hithű és naiv párttagnak a kiábrándultsága és sértettsége, aki felnézett a nagyokra, és a végsőkig szolgálta volna őket. Nem. Zuschlag a cinkosainak gondolta őket, akiknél ő legfeljebb gátlástalanabb volt, de egyszersmind ügyetlenebb is. A mai napig úgy gondolja, hogy csak őt szívatták meg. Mindenki más simán megúszta tízszer nagyobb bűnökkel: vannak tehát elítélt gazemberek és szerencsés gazemberek.

Nyolc évet ült. Annyit, amennyit súlyos erőszakos bűncselekményekért szabnak ki. A börtönben a többi zárkatársával együtt csendben hallgatta, ahogy egy pedofilt hosszan és módszeresen erőszakolnak meg. A börtönőrök rajta is nagyokat röhögtek, amikor előre kellett bakolnia, és testüregmotozást végeztek rajta. A gyereke akkor született, amikor már börtönben volt. A feleségének nem is kellett kérnie, inkább ő javasolta, hogy ne vegye fel a vezetéknevét, elvégre ezzel a névvel nem lehet élni. Minden vagyonát elveszítette. Saját bevallása szerint most 103 millió forint köztartozása van.

Kellett a pénz

Mindezek után nem csoda, ha azt találgatják, kitől és mennyi pénzt kaphatott Zuschlag azért, hogy ráborítsa a bilit egykori főnökei fejére – lehetőleg a választási kampány finisében. Ebből a szempontból árulkodó a könyv eklektikus stílusa. A Szalai Vivien által írt regényes-bulváros bevezető fejezetek után teljesen váratlanul, mintha csak egy rossz újságcikkből kopizták volna ki, felemlegetik a Fidesz másik fő kampánytémáját, a Simon Gábor-ügyet, bár erről Zuschlag igazából nem is mond semmit. A Fidesz ügyei közben alig-alig kerülnek elő a könyvben. Egy ártalmatlan mondat van arról, hogy – ahogy a többi politikus, úgy – Orbán Viktor is hazudik, mert elhiteti az emberekkel, hogy a rezsicsökkentést nem nekik kell majd megfizetni. 

A nagyobbik kormánypártban azt beszélik, valóban erősen kezelésbe kellett venni Zuschlag eredeti szövegét, az ugyanis a végleges változatnál sokkal kevésbé volt kihegyezve a szocialista vezetőkre, sőt, végkicsengésében inkább a teljes politikai elitből való kiábrándulás felé terelte az olvasókat. Ezt pedig a Fideszben nem hagyhatták annyiban.

Meg is kérdeztük Szalai Vivient, mennyit változott a tartalom az utolsó simításoknál, a lektorok beleírtak-e a könyvbe. Szalai azt állítja, ilyen nem történt.

A könyv körüli felhajtást és a néhány bennfentes utalást azonban jól lehet kampánycélokra használni, a könyv végül is eléri hatását. Különösen, ha köré még egy nagy reklámhadjáratot is szerveznek. Biztosra vehető, hogy a választások előtti hetekben bőven kijut majd az utcákon sétálóknak vagy tévét nézőknek Zuschlag képéből, hatalmas, a CÖF-bohócos reklámhadjárathoz mérhető kampány indul majd, hogy azok se feledjék a volt MSZP-s ügyeit, akik az életben nem fogják a kezükbe venni a könyvet.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!