Eufrozina, Kende
5 °C
15 °C

Metálozott Angelocska a legnagyobb ász

2014.03.27. 12:53

Alap, hogy egy hetilap-szemlét a Heti Válasszal kell kezdeni. Mit ne mondjak: ma sem okozott csalódást. Nagy dobás, hogy a lapban híresebb arcokat kérdeznek meg, kire fognak szavazni. Persze a legtöbben - hi-he-tet-len - a Fideszre. Ezért a cikkért tényleg megéri megvenni a lapot, úgyhogy nem is lövöm le, hogyan csalódott kellemesen Orbán Viktorban a táltos-sebész Papp Lajos, vagy miért nem váltott pártot Lovasi András!

Csillogó szemű kormánytagok

Amúgy a szerekesztőknek kivételesen pozitív számot sikerült összehozniuk, hiányzik a szokásos baloldal-verés, helyette egy óriási választási sikerprospektust kap az amúgy biztos Zuschlag újabb leleplezéseire vagy Simon Gábor ugandai gyerekkatonáira kiéhezett jobboldali olvasó.

A mindig megbízható Borókai Gábor a két hete tapasztalható fellendülés miatti nagy lelkesedésében félreérti Örkényt, és kiderül róla, hogy fogalma sincs arról, hogy az új Wes Anderson-film valójában nem Budapesten játszódik. De mindegy is, hiszen "az ország fővárosa magasabb osztályba lépett".

Tha Grand Budapest Hotel
Tha Grand Budapest Hotel

A biztonság kedvéért azért a lap egy új publicistát is igazolt a kormány érdemeinek bemutatására, egy bizonyos Navracsics Tibort. Tarlós István nem írt, hanem beszélt, méghozzá a négyes metróról, amit amolyan muszáj-herkulesként kellett rendbe tennie. A főpolgármester nem hiszi el, hogy a kormány az elkerülhetetlen, de elkerülhetetlenül drága metrófelújítás finanszírozása ürügyén államosítani akarná a budapesti tömegközlekedést, a közlekedés állandó pénzhiányára inkább azt tartaná jó megoldásnak, ha a főváros az iparűzési adó másik felét is megkapná.

De hosszasan beszél egy másik kormányzati szereplő is: a Varga Mihállyal készült interjúból szerintem elég, ha a címet idézem:

A magyar gazdaság lubickol a jó számokban.

Naugye. A felsoroltakon kívül én még hat mosolygó kormánypárti politikust számoltam meg a különféle sikertörténeteket illusztráló fotókon, de amikor épp becsuktam volna, az utolsó oldalon még egy kormánytagba belefutottam: Prőhle Gergely a családról ír, hogy az milyen jó dolog. És ezt fotóval is bizonyítja.

Mobilposta után mobilbíróságok

A HVG a 'Válasznál jóval kevesebb érdekességgel szolgál. Ami számomra érdekes volt, hogy hamarosan jöhetnek a mobilbíróságok. Ma a 111 járásbíróságból 54 hat, vagy annál kevesebb bíróval működik, ezekről Handó Tünde már korábban elmondta, milyen szívesen "racionalizálná" őket. Egy múlt héten benyújtott törvényjavaslat be is vezetné a több helyszínen működő bíróságokat, a "törvénykezési helyek"-et.

A HVG közöl egy elemzésfélét Ukrajnáról is. Ebben szó van arról, hogy az ország feletti befolyást úgy tartaná meg Moszkva, hogy állandósítaná a politikai instabilitást, és kivárná, míg ismét oroszbarát kormány kerül hatalomra.

Prőhle Gergely itt is felbukkan: a helyettes külügyi államtitkár a kormány ízléstelen emlékezetpolitikáját próbálja egy interjúban megvédeni. Szerinte "a kormány történelemszemléletének nemességéhez nem nagyon férhet kétség", és az emiatti - gyakorlatilag az összes releváns történész által támogatott - tiltakozások "aránytalanok".

A lap történelmi kitekintésben emlékezik meg arról, hogy a régi rendszerben is hasonlóan jól időzítették a nagyberuházások átadását és a presztízslépéseket mint Orbánék, csak ott nem kellett a választások miatt aggódni, inkább április 4-re tartalékoltak. 1948-ban például a kormány visszakapott néhány száz évvel ezelőtt zsákmányolt honvédzászlót, 1980-ben felavatták az M3-as mostanában lerohadó szakaszát, és 1958-tól óvatosan csepegtetették az amnesztiát is.

A külföldi megfigyelők sem menthetnek meg minket

A Magyar Narancs szerkesztőségi vezércikke a Fidesz választási visszaéléseiről - például a kormányinformációnak álcázott tévéreklámokról vagy a pártköltségvetésből kiemelt CÖF-plakátokról - kimondott Kúria-ítélethez fűzve jegyzi meg, hogy

a rendszerváltás utáni magyar demokrácia 2014. április 6-án eddig ismeretlen vizekre hajózik ki.

Az eddigi választások eredményét ugyanis senki nem kérdőjelezte meg, ha a Fidesz győz, akkor ez mindenképpen megváltozik.

A választások tisztasága elég erősen jelenik meg a mostani lapszámban: Van például egy nem olyan átfogó összeállítás az 1990 óta felbukkanó kamupártokról. Ezek egy része a pénzre utazott, egy másik típust pedig kifejezetten a nagyobb pártok hozták létre riválisuk gyengítésére. Ide sorolja a cikk a 2002-ben a Növényi-Schmuck-Szűrös triumvirátusssal 0,6 százalákot elért Új Baloldalt, illetve a vélhetőleg a szocialisták által támogatott Kereszténydemokratapártot (így, egybeírva). A Centrumot viszont releváns programja és komoly sikerei miatt a cikk nem tartja kreált pártnak.

Szintén a választások tisztaságával kapcsolatban szentelődik egy cikk annak is, hogy  miért van ilyen kevés ellenzéki a szavazatszámláló bizottságokban,  a volt SZDSZ-es Eörsi Mátyás pedig tisztába teszi azt a kérdést, hogy mit is csinálnak egy választáson a nemzetközi megfigyelők? Ő is azt mondja, hogy a "modern választásokat nem a választás napján, hanem azt jóval megelőzően csalják el", és kiábrándítja azokat, akik az EBESZ-től nagy leleplezést várnak.  Az ellenőrzést Eörsi szerint nem a külföldtől, hanem a külföldön már sikeresen megszervezett civil szavazatszámláló-mozgalomtól és a pártok aktivitásától kéne várni.

Van még egy nem túl érdekes interjú a Kormányváltás budai jelöltjével, az egykori fideszes Szelényi Zsuzsannával, aki ma is a '94-es Fidesz értékeit vallja. Elárulja, azért lépett ki, mert Orbán már akkor az egypólusú Magyarország megteremtésén ügyködött.

Ami viszont tényleg nagyon érdekes, van tartós munkanélküliek körüli tévhiteket eloszlató riport, illetve egy hiánypótló interjú a fegyencedzés egyik hazai apostolával, a poétikusan ifjú Jay-jel, aki elárulja, hogy a női street workoutban a legnagyobb hazai ász Metálozott Angelocska.