Kuncogó gimis lányokkal fogadtuk Orbánt

Győrbe beérkezve úgy tűnik, a városban minden nagyon rendben van. Persze mi mást is mondhatnék: az étteremben, ahová farkaséhesen beestünk, még hozzá sem ért a fenekem a székhez, amikor a pincérnő közölte, hogy „hozom a két levest” (nem kérdezte, hogy kérünk-e, de ez pont így volt jó), majd amikor magam elé meredve azt motyogtam a semmibe, hogy de jólesne egy pohár víz, rögtön megjelent egy másik pincér egy pohár vízzel.

Bár a város utcáin még látszanak az utolsó pillanatos felújítások nyomai, a belváros takaros és élhető, tele andalogva fagyizó emberekkel. Győrben egészen megjön az ember kedve a vidéki élethez, ahogyan ezt később Orbán Viktor is elmondta.

Szabad királyi város

„Én igazából nagyon örülök, hogy jön Orbán Viktor, mert ez azt jelenti, hogy tudja, az egyik választókörzet a Kormányváltókhoz billent át” – mondta Fábián György, a baloldali pártszövetség MSZP-s jelöltje a győri 1-es választókörzetben, tehát abban a Győr belvárosát és északi részét felölelő körzetben, ahol még a Magyar Nemzet elemzése szerint is van esélyük nyerni a Kormányváltóknak.

Fábián szerint azért fordulhatott meg az egyes körzetben a helyzet 2010 óta, mert a győriek mindig büszkék voltak a város független státuszára – „Győr mindig egy szabad királyi város volt” –, de ez a függetlenség most sok szempontból csorbult – „a város egy báb lett a Fidesz kezében” –, és a győriek szeretnék visszaszerezni az önkormányzatiság értelmét.

Fábián György a legfőbb ellenfelének nem is a fideszes jelöltet, Simon Róbert Balázs jelenlegi alpolgármestert tartja, hanem magát Orbán Viktort. „Mérges vagyok Orbánra, mert négy éve megkapta az esélyt, hogy egy nagy király legyen, de nem lett az, és csak még jobban megosztotta az országot. Nekem pedig elegem van az árkokkal szabdalt országból.”

Az újságíróból lett politikus – aki egy piros, emeletes busszal járva kampányol Győrben – harcolni utál, de nagy híve a vitáknak, szervezett is egyet szerdára. A Fidesz-KDNP kivételével az összes parlamenti párt eljött, sőt, a Szociáldemokraták  és a JESZ egy-egy képviselője is megjelent. „Tudja mit kérdeznék legszívesebben a fideszes jelölttől? Hogy bejönnének-e nagykoalíciós partnernek, ha a baloldali szövetség megnyeri a választást” – mondta Fábián, majd „Várnak a nyugdíjasok!” felkiáltással el is szaladt.

A baloldali összefogás másik jelöltje,  a DK-s Glázer Tímea az egyetlen női jelölt a körzetében. De szerinte ez nem hátrány, sőt, úgy érzi, az emberek szívesebben állnak meg beszélgetni egy nővel, mint egy férfival. „Mondjuk a Gyurit nagyon szeretik az öreg nénikék…” – tette hozzá eltűnődve. „Én, ha bemegyek egy kocsmába kampányolni, mindig azt kérdezem a férfiaktól: most komolyan, uram, nem szeretné, hogy egy nő képviselje?” – mondta, és végigsimított a derekán.

Glázer körzetéhez 33 Győr melletti település is tartozik; ő is egy kampánybusszal jár körbe mindennap. Szerinte Orbán azért jön el csütörtökön Győrbe, mert érezhetően erős volt a kampányuk, sokan csatlakoztak hozzájuk, és a történelem során először minden szavazókört fel tudtak tölteni megfigyelőkkel. „A Kisalföld nem reprezentatív, de 14 ezer fővel készült felmérése szerint a baloldalra az emberek 50, a Jobbikra 20, a Fideszre pedig 14 százaléka szavazna.”

A menekülttábor-kérdés

A Széchenyi tér környékét már az Orbán-beszéd előtt pár órával is teljesen belengte a serény készülődés hangulata. Ez nem mindenkit érintett pozitívan: amikor megérkeztünk térre, ami a polgármester, Borkai Zsolt szerint „Közép-Európa legszebb főtere”, a rendőrök éppen a tér legszélére kitelepült jobbikosokat vegzálták, mondván, néhány perccel ezelőtt a Fidesz kiterjesztette a területfoglalási engedélyét a környező utcákra is, mert olyan sok embert várnak, hogy nem fognak elférni a téren.

„Hűtőmágnest kérnek?” – kérdezte a fennforgás közepette egy jobbikos aktivistalány egy arra haladó családtól. „Csak ha van a Vona Gábor-os!” – felelte az anyuka, miközben a férje megpróbálta megtanítani a lányuknak, hogy a Job-bik. „Van másik jópasis is!” – kapott az alkalmon, és kínálta tovább a portékát az aktivistalány.

A két fiatal jobbikos képviselőjelölt, akik egy ideig dacosan ellenálltak a rendőrök nógatásának, aztán mégis engedtek és 50 méterrel arrébb mentek, elmondták, hogy a Jobbik legfőbb kampánytémája a körzetben a vámosszabadi menekülttábor bezáratása és a multik „rabszolgatartása”.  

A vámosszabadi menekülttábor ellen tavaly nyáron több tiltakozó mozgalom is indult, ezért ez népszerű téma lehet. Rendhagyó módon az Orbán-beszédre gyülekező ellentüntetők sem baloldaliak, hanem harcos menekülttábor-ellenes aktivisták.

Meglepetés-sztárvendég

„Mindegyik párt hantázik, de én mindig is a Fideszre szavaztam, most is rájuk fogok. Hadd fejezzék be, amit elkezdtek, csak engem hagyjanak békén” – fejtette kis sommás véleményét egy meglehetősen idős néni a műsorra várakozás utolsó feszült perceiben. Azt még megpróbálta hozzátenni, hogy vannak a Fidesznél rosszabbak is, de sehogy nem jutott eszébe a baloldali jelöltek neve („tudja, az a piros inges a tévéből”).

– A Fideszre fogtok szavazni? 

– Igen! 

– És miért? 

– Azt majd most megtudjuk!

Mondta nevetve egy csapat végzős gimnazista, akik a legjobb helyet foglalták le téren, és többféle Fidesz-táblát is szereztek. Aztán egyikük elmondja, hogy neki a szülei is a Fideszre szavaznak, és többiek is bólogatnak, hogy ez fontos hatás. Egy másik lány pedig, tájékozottságára kissé büszkén kifejtette, hogy neki a Jobbik programja is tetszik, csak túl radikális, és ő az EU-val se akarná összerúgni a port.

Mire idáig jutottam a győri fiatalság politikai preferenciáinak feltérképezésében, a színpadon a Phil Collins Best of album helyett hirtelen felszólalt a konferanszié, igazi ünneplős-versolvasós hangon, és felkonferálta az egykori olimpikon Borkai Zsolt polgármestert, aki az elmúlt négy év fejlesztéseit sorolta vég nélkül. Az mondjuk tényleg elég lenyűgöző eredménynek hangzik, hogy a munkanélküliség kevesebb mint 4 százalék a városban és környékén.

Borkai után meglepetés-sztárvendég érkezett: Szijjártó Péter lépett a színpadra, aki hazajön Győrbe, hiszen itt kezdte a politikai karrierjét, és ide járt gimnáziumba is. A hatalmas tapssal üdvözölt Szijjártó a 2006-os első fordulós győzelmét emlegette nagy nosztalgiával, amiben az a vicces, hogy bár az első fordulós győzelem valóban meglepő volt, a második fordulóban 127 szavazattal megverte őt a baloldali jelölt.

Szijjártó barátai

„A következő négy évben nagyon szeretnék a parlamentben Robi és Ákos barátommal dolgozni, és ha isten is megsegít, ez sikerülni fog” – konferálta fel Szijjártó a két fideszes jelöltet, Simon Róbert Balázst, Győr alpolgármesterét és Kara Ákost, aki jelenleg a megyei közgyűlés alelnöke és országgyűlési képviselő.

Robi és Ákos színre lépése előtt egy teljesen váratlan és esztétikailag mellbevágó dolog történt: egy számomra ismeretlen musical betétdala csendült fel, amely a férfiasságról és a bátorságról szólt, és nem kell hozzá sok fantázia, hogy az ember maga előtt lássa a koalaformát öltött Szijjártót, amint kis barátaival, a kacsacsőrű emlős Robival és a dingó Ákossal indákon himbálózva, réteken átszaladva megmentik a nagymama pitéjét az odaégéstől.

Sajnos, Simon Róbert ennél jóval kevésbé izgalmas beszédet mondott, főként a  „megelőző nyolc évről” , a rezsicsökkentésről, és arról, hogy a Fidesz kétharmada nélkül nem tudta volna a kormány ilyen csodálatos módon helyreállítani az országot, a győri vezetés pedig nem tudta volna ilyen csodálatosan felújítani a várost.

Újabb betétdal, ismét musical.

Az ezután felszólaló Kara Ákos lényegében sok újat nem mondott, kicsit szidta az ellenzéket, hogy milyen sokat szidja az ellenzék a Fideszt, illetve a felújítások, építkezések, új munkahelyek sorolásán kívül megemlítette az árvízi védekezést is, mint a városi összefogás gyönyörű példáját.

Keresztények vagyunk, nem balekok

Kara beszéde után drámai várakozás következett: vajon tényleg eljött a miniszterelnök úr? A tömeg idegei kiéleződtek, és amikor a konferanszié egy poént úgy vezetett be, hogy „rossz hírem van”, láttam a körülettem állók arcán, hogy mindenki a legrosszabra gondolt, és valaki is fel is nyögött: „Nem jött el.”

De Orbán eljött, és ahogy színpadra lépett, meg is nevettette az egybegyűlteket, mert azt kérte, tegyék le a táblákat, hadd lássa az arcokat.

Erre az unatkozó gimis lányok is felélénkültek, kuncogtak, integettek. Orbán végig ezt a könnyed, egy vasárnapi ebéd utáni mintegy mellékesen szalonpolitizálós hangot ütötte meg, sok poénnal, és a lényeg ugyanaz volt, mint a héten máshol is elmondott beszédeiben: 2002 nem ismétlődhet meg. „Ha az ember egyszer forró tejjel megégette a szája szélét, akkor a hideg vizet is fújva issza” – mondta, arra utalva, hogy bár most egyértelműen a Fidesz az esélyes, ő „olyan esélyt még nem látott, ami magát váltotta volna be”, szóval nagyon fontos, hogy mindenki elmenjen a Fideszre szavazni vasárnap.

„A győzelemhez még nagyon sokat kell dolgozni. A munkatársaim azt szokták mondani, hogy már csak három nap van, addig már csak egyet alszunk” – tárta fel a kampányhajrá sötét bugyrait a lelkes  és együtt érző közönség előtt, akiket az árvízi nosztalgiával tüzelt fel teljesen.

Az „ellenfelekre” nem pazarolt túl sok szót, elmondta, hogy hányszor emelték a rezsit, amíg ők voltak hatalmon (tizenötször!), milyen gyermek- és családellenes intézkedéseket hoztak, és mit nem tettek a nyugdíjakkal (nem emelték). „Azt pedig miért hinnénk el nekik, hogy most nem ugyanezt csinálnák. Keresztények vagyunk, nem balekok!”

A lelkesítő, csatába hívó – „az ellenfeleinket a haza üdvére és dicsőségére kell legyőznünk vasárnap” – beszéd után Orbán elénekeltette a Kossuth-nótát, az izgága konferanszié pedig beleüvöltötte a mikrofonba, hogy mindenki jöjjön szavazni szombaton. „Hopp, ez Freud volt! Vasárnap gyertek” – javította a hibát, bármit is jelentsen ez.