Betehet Mesterházynak az EP-választás

A kaotikus, elhibázott kampány és a borzalmas választási szereplés után az MSZP-ben fellángolt a sokáig szőnyeg alá söpört vita Mesterházy Attila alkalmasságáról és a folytatásról. A múlt szombati választmányi ülésen sokan, és rég nem látott hevességgel támadták a párt elnökét: Mesterházy Attila tekintélye érzékelhetően meggyengült.

A választók jelzése egyértelmű: az eddig a hazai politika megkerülhetetlen pontjának számító MSZP az ideológiai kiüresedés, a koncepciótlanság és a sorozatos rossz lépések miatt megindult az eljelentéktelenedés lejtőjén. A pártnak az elkövetkező hónapokban azt kell eldöntenie, hogy mit akar és képes tenni ez ellen.

A választmányon nagyjából egyetértés volt abban, hogy a május 25-i EP-választás előtt nincs értelme a tisztújításnak, mert ennyi idő alatt lehetetlen felépíteni egy új vezetőt, márpedig az EP-választásokon a választókat lényegében kizárólag belpolitikai megfontolások vezérlik. Egy újabb, ráadásul az MSZP önálló indulása miatt másokra nem kenhető kínos kudarc azonban végképp kikezdheti Mesterházy pozícióit, aminek már a május végi kibővített választmányi ülésen komoly következményei lehetnek.

Első akadály: a frakcióelnökség

Mesterházy valós helyzetéről viszonylag gyorsan képet ad majd a párt országgyűlési frakciójának alapítása. A 29 fős képviselőcsoportnak a parlament májusi megalakulásakor, még az uniós választás előtt ki kell jelölnie a frakcióvezetőt. Az előző ciklusban ezt a nyilvánvalóan fontos posztot Mesterházy Attila töltötte be, miközben párhuzamosan ő volt a párt elnöke is. 

Bár a frakciónévsor összeállításának módja miatt Mesterházy belső kritikusai gyakran emlegettek klientúraépítési kísérletet, mostanra úgy számolnak: nem biztos, hogy az elnök számára egyértelműen kedvezőek lesznek az erőviszonyok.

Forrásaink szerint az egyéni mandátumot szerzők túlnyomó többsége nem tartozik a Mesterházyhoz hű csapatba, kivételként csak az Óbudán győzni tudó Kiss Lászlót említették. 

Az Indexnek egy, a pártelnökkel kritikus, idősebb szocialista politikus ugyanakkor azt mondta: szinte biztos, hogy egyelőre Mesterházy marad a frakcióvezető. „Húsvét után már össze kell hívni a frakciót és dönteni arról, ki vezesse. Az elnökség jelöli a vezetőt, a frakció választja, márpedig az elnökségben Mesterházy emberei ülnek. Biztos vagyok benne, hogy ő marad a frakcióvezető” – magyarázta. 

Botkára várva

Az Indexnek többen azt mondták, hogy nem Mesterházyt tartják a második választási vereség egyetlen és kizárólagos felelősének. Azonban arra is felhívták a figyelmet, hogy a múlt hétvégi választmányi ülésen maga a pártelnök is olyan hibákat sorolt fel, amely az ő személyéhez és a pártvezetéshez köthetők.

a tagság már nem bízik abban, hogy a vezetésével a párt jobb eredményre lehetne képes. A kiábrándultság és a bizalomhiány mutatkozott meg a választmányon is, ahol csak Mesterházy legszűkebb köre védte az elnököt.

Egy gyors tisztújításnak azonban a vezetőváltást követelők sem örülnének. Miután egyértelművé vált, hogy Mesterházy nem akar lemondani, csak egy szabályszerű tisztújítás tehet pontot a személyi ügyek végére. Az elnökségért folyó belső kampányt azonban senki sem szeretné az önkormányzati választás elé időzíteni, mert az csak tovább rontaná a jó szereplés esélyét.

Így most úgy néz ki, október előtt nem lesz tisztújítás.

Botka László szegedi polgármester és választmányi elnök a napokban kitérő választ adott arra a kérdésre, hogy indul-e a pártelnöki posztért, a Mesterházyból kiábrándultak többsége azonban arra számít, hogy ő lesz a kihívó.

Veszedelmes viszonyok

Az Indexnek több szocialista politikus is arról beszélt, hogy noha korábban a párton belüli törésvonalak generációk között húzódott (fiatalok kontra idősebbek), ma már nagyon vegyes ez a kép, és nem írható le ilyen egyszerűen.

Több erőközpont is van, ezek egyike a Mesterházy Attila és a hozzá lojális fiatalok, köztük Harangozó Gábor, Harangozó Tamás, Bárándy Gergely, illetve a nem annyira fiatal Józsa István. Ők Mesterházyval erősödtek meg. Vannak, akik hagyományosan erősek voltak, és sokak szerint csak érdekből sorakoztak fel Mesterházy mögött – közülük leggyakrabban Lukács Zoltánt és Tóbiás Józsefet, az „örök túlélőt” szokták emlegetni, utóbbi az MSZP „öregjeivel” is jó viszonyban van. 

Egyébként az „öregek” sem alkotnak már egységfrontot, de közös bennük, hogy a királycsináló szerepükről a mai napig nem mondtak le. Közéjük sorolják Lendvai Ildikót, Baja Ferencet, Puch Lászlót és a Mesterházyt nyíltan leglátványosabban támadó Szekeres Imrét is. A bajai videóbotrány után az MSZP kifelé azt kommunikálta, hogy az idősebbek összeálltak egy „vének tanácsába”, és így segítik Mesterházyt (így gyámkodnak fölötte), de ez csak kommunikációs trükk volt, információnk szerint ez a testület csak egyszer ült össze és érdemben nem csinált semmit.

Ki mondja meg a tutit?

Az öregek persze továbbra is bármikor rárúghatják az ajtót Mesterházyra. Az MSZP idősebb alakjairól ugyanakkor több fiatal szocialista vezetőnek is az a véleménye, hogy csak fontoskodnak és képtelenek elviselni, hogy már nem ők mondják meg a tutit.

Vicces, amikor olyan emberek beszélnek a párt megújulásának fontosságáról, akik a nyolcvanas években még az MSZMP-ben politizáltak, aztán több mint húsz éven át voltak meghatározó figurái az MSZP-nek

– mondta az Indexnek az egyik fiatal szocialista pártkatona.

Az idősebbek közül Szekeres most különösen veszélyes lehet a pártelnökre, mivel a parlamentből kiesett, így még könnyebben teheti meg, hogy továbbra is nyíltan bírálja a pártelnököt. Ugyanígy kint rekedt Puch is, akinek ugyan már csökkent az ereje a párton belül, de Baranya megyében még mindig rendkívül befolyásos.

Gyűlnek az erőközpontok

Azokkal a politikusokkal egyébként, akik rajta voltak a listán, de kiestek, Mesterházynak külön erőközpontként kell számolnia, és valószínűleg a pártelnök ezzel tisztában is van – ez az egyik magyarázata annak, hogy a kiesetteket frakciószakértői állásokkal próbálja kiengesztelni.

Ezek azok az arcok, akik a piacon nem tudnának megélni, de egy 200-300 ezres állással el lehet érni, hogy ne nagyon hőbörögjenek

– mondta az Index egyik forrása. 

Botka Lászlót egy külön erőközpontként jellemezték forrásaink, akinek az a szerencséje, hogy bármelyik párton belüli csoport támogatná, ha úgy döntene, hogy Mesterházyval menne szembe.

Második akadály: EP-választás

Több forrásunk is azt mondta, hogy egyelőre nagyon képlékenyek az erőviszonyok, az EP-választás eredménye viszont sorsdöntő lesz a párton belüli helyezkedésekben. Egyrészt azért, mert az EP-választás főleg a budapestieket mozgatja meg (ahol viszonylag jól szerepelt a párt), másrészt most egyedül indul az MSZP, így kiderül, hogy Mesterházyék milyen esélyekkel futnak majd neki az önkormányzati választásnak.

Tehát ha az EP-választáson a szocialisták netán csúfosan szerepelnek, akkor Mesterházy ereje jelentősen meggyengülhet. Jelenleg egyfajta kivárás érezhető, sokan ennek tudják be azt is, hogy Molnár Zsolt és Tóbiás József sem ment el a múlt szombati választmányi ülésre, így állást sem kellett foglalniuk a vereség kérdésében. (Molnár családi okokra hivatkozva maradt távol.)

Durvuló hangnem  

Szekeres Imre lemondása, illetve a másik oldalon Török Zsolt, korábbi szóvivő egyes értelmezések szerint jó ízlés határait feszegető verbális támadása a „körúton belüliek” ellen ugyanakkor azt jelzi, hogy elindult a forrongás. 

A Mesterházy-körhöz tartozó Török egyébként pont a budapesti értelmiség köreihez tartozó, általa liberális megmondóembernek tartott személyeket vádolt meg azzal, hogy az ő tanácsaik miatt vesztett az Összefogás vidéken, és lett kétharmada a Fidesznek.

Csakhogy a szocialisták (és szövetségeseik) éppen a fővárosban tudtak viszonylag kiegyensúlyozott eredményt elérni a Fideszhez képest, ami lényegében megmentette az Összefogást a totális bukástól. A vidéki szavazóknál azonban a párt kampánya, jelenlegi programja, és – ha egyáltalán volt ilyen – ideológiája egyértelműen becsődölt.

A rendpártiság lehet a megoldás?

Mesterházyék a vidéki vereség láttán és a Jobbik kijózanítóan ható feltörésére reagálva dobták be hirtelen a rendpárti vonalat: ez talán a legegyértelműbb jele annak, hogy az MSZP jelenlegi vezetése képtelen átgondolt, a Fidesz és a Jobbik rendpárti elképzeléseivel alapvetően szembemenő, elkötelezett baloldali választ adni az ország, de legalábbis a vidék problémáira.

Igyekeztünk megkeresni azoknak a megyéknek a pártvezetőit, ahol a szocialisták képtelenek voltak érdemben javítani 2010-hez képest Ilyen például Bács-Kiskun (Törököt épp ide tették át a választásra, 2010-ben még Hevesben indult), Borsod, Szabolcs vagy Heves. Gúr Nándor, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei szervezet elnöke úgy látja, nincs szükség új vonalra, inkább a már meglévő törekvéseiket kell erősíteni. Ezek között a „hitelességen” keresztül való munkahelyteremtés mellett a szegényekkel való szolidaritás erősítését nevezte meg fő célkitűzésként.

A szocialista politikus azt mondta, hogy a stratégiában viszont szükség van a változásra, elsősorban a Jobbikkal kapcsolatban. A szélsőjobboldalt ugyanis többé nem lehet karanténba zárni, vitatkozni kell képviselőivel. Gúr azonban nem a „ki a rendpártibb?” vonalon venné fel a kesztyűt, mert szerinte a „rend” nem az emberek szembefordításával valósul meg, hanem akkor, ha létrejön a jogok és kötelességek – Alaptörvényből ismerős harmóniája.