Donát
-2 °C
12 °C

Az elfuserált időkerékre ráment az ötletgazda lakása

2014.05.01. 08:58
Az ezredfordulóra szánták, aztán EU-csatlakozási emlékmű lett belőle. Épp elég pénzt öntöttek bele, hogy létrejöjjön, de ahhoz keveset, hogy ne úgy váljon az ország szimbólumává, ahogy senki sem szerette volna.

Hat tonna üvegszemcse, 54 tonna vörös gránit, rozsdamentes acél, golyóállóüveg – ebből áll a világ legnagyobb működésképtelen homokórája. Ami szerencsére legalább a miénk.

A 230 millióból felhúzott időkereket az EU-csatlakozás napján avatták fel az 56-osok terén, így örökítve meg, hogy Magyarország új korszakba lép. Az időkerék sorsa azonban hamar megmutatta, hogy annyira újba talán mégsem lépett.

A monstrumot 2010 óta már meg sem forgatják újévkor, az üvegszemcsék sem peregnek le, a véletlenül arra tévedő turisták pedig vállvonogatva mennek el a kerék előtt, átkémlelve a törött üvegen.

„Messziről érdekesnek tűnt” – mondta két amerikai tanácstalanul állva a szabadtéri mérnöki műalkotás előtt. Egy szlovén pár szerint pedig nagy kár, hogy nem működik a homokóra, aminek jól érthető üzenete lenne az idő múlásáról. „Őszintén beszélek. Nem szép” – zárta rövidre egy hajléktalan, aki a kerék közelében aludt a parkban társaival, amíg fel nem rázta őket a motoros fűnyíró zaja. 

A Fidesz ingadozott

A gigantikus guruló homokóra ötlete Herner János filozófusban merült fel, aki több barátjával összefogva – Janáky István építésszel, Karátson Gábor festőművésszel és Krasznahorkai László íróval – 1995-től keresett támogatókat a megvalósításhoz. 1998-ban – kevéssel a Fidesz győzelmét hozó parlamenti választások előtt – az MSZP-SZDSZ kormány karolta fel az ötletet. „Magyar Bálintnak tetszett, pénzt is biztosított a tervek elkészítéséhez” – mesélte az Indexnek Herner. A művelődéstörténész eredetileg ezredfordulós projektnek szánta az időkereket és úgy tűnt, annak a kormányváltás sem tesz keresztbe. Herner emlékei szerint a Fidesz vezette koalíció kormányülésén is előkerült az ügy. Úgy tudja, voltak támogatói és szerinte nem politikai okai voltak annak, hogy a Fidesz akkori választmányának elnöke – aki a szegedi József Attila egyetemen tanult, amikor Herner ott tanított – megfúrta az időkerék ötletét. Ha akkor megvalósult volna, akkor a BBC által koordinált 2000 Today megaprojekt egyik budapesti eseménye lett volna. Végül az ezredfordulós újév beköszöntét a bolygón végigkövető nemzetközi műsorfolyamban a magyar fővárosból a Hősök terén néptáncot járó fiatalok üdvözölték a nézőket.

A kormányzat az ezredfordulós rendezvényekre – Nemeskürty István millenniumi ügyekért felelős kormánybiztos vezetése alatt – két év alatt 63 milliárd forintot fordított: ennek nyomán szállították át a Szent Koronát a parlamentbe és adtak át magyar településeknek a kormány képviselői több ezer millenniumi országzászlót.

Csinálni kéne valamit

Bár Herner szerint nem a politika határozta meg az időkerék sorsát, mégis az MSZP 2002-es győzelme után merült fel újra a megvalósítás lehetősége. Az ötlethiány kormányokon átívelőnek bizonyult. Az alibiző ezredfordulós MTV-s tévéműsor után az EU-csatlakozásra sem sikerült a kormányzat kreatív boszorkánykonyháin izgalmas recepteket kiötleni, így 2003-ban végül már az SZDSZ részéről keresték meg Herneréket az időkerék miatt.

„Állatorvosi ló lett belőle” – már az időkerék megvalósításra is szűken jutott pénz, 180 millió forint a Herner szerint szükséges 230 helyett – a százmilliós költséget a monstrumhoz felhasznált különlegesen jó minőségű anyagok indokoltak –, de még nagyobb baj volt, hogy a működtetésre, fenntartásra, promotálásra a kormány már nem is gondolt.

Akkoriban ott álltak meg a turistabuszok – még nem állt a közelben az 56-os emlékmű –, az érkezők a parkba jártak hugyozni. Ez a kerék a hozzá gondolt kávézóval, nyilvános vécékkel ezt a gondot is megoldotta volna

– mondta Herner, aki azt sem bánta, hogy egy még nagyobb ívű ötletéről is le kellett mondania. Az eredeti elgondolás szerint ugyanis a kerék egy acélsínen haladva – a homokóra évenkénti átforgatásával – 64 év alatt gurult volna át a téren. 2004-re azonban már készült egy megvalósítási terv a térre, és eszerint a sín nem mehetett volna a még ma sem létező mélygarázs fölé. Így került végül az időkerék a téren beljebb, egyhelyben forgó szerkezettel, fix pontra.

Felavatjuk, elfelejtjük

A munkálatok késve, a közbeszerzési eljárás 2004 januári lezárása után indultak meg. Herner szerint a szűkre szabott idő miatt ázott be már a május 1-jei avatás után néhány hónappal az informatikai rendszer és állt le két hétre a homok – pontosabban a nagyon finom üvegszemcsék – pergése is. Ráadásul a műtárgy mellett elgondolt tereprendezés sem valósult meg, de a kereket nagykövetek társaságában a magyar kormány képviselői legalább felavathatták.

Május másodikán aztán már leszarták

– fogalmazott sommásan Herner.

Pedig szerinte volt érdeklődés: április 20-ig a Városligetben lehetett kanalazni az üvegszemcséket az időkerék homokórájába, és ebben állítólag 117 ezren vettek részt. Hogy jóval több volt az időkerékben annál, mint hogy egy félredobott százmilliós botránykővé váljon, azt jelezte az is, hogy

a felavatás utáni hétvégén 1700 darab, egy-egy másodpercet szimbolizáló üvegcseppet adtak el az időkerék tövében – darabját kétezer forintért.

Ebből a szuvenírből egyébként kaptak a támogatók is: a hosszú listán nem csak „ballib” művészek, politikusok voltak – Kulka János, Heller Ágnes, Gyurcsány Ferenc –, de az aláírók között találjuk Pálffy Istvánt, Fábry Sándort és Kovács Ákost is.

Orbánnak biztos nem tetszik

„Nem igaz, hogy ez egy MSZP-SZDSZ vircsaft lett volna” – mondta az aláírók széles táborára is hivatkozva Gréczy Zsolt. A Gyurcsány- majd Bajnai-kormánynál kommunikációs főtanácsadóként dolgozó újságíró – aki tavaly óta a Demokratikus Koalíció szóvivője – az időkerék sajtómenedzsere volt az avatásig, hangsúlyozottan tiszteletdíj nélkül, önként. Gréczy szerint a 2010-es kormányváltás tett be az időkeréknek, mert

Orbánt emlékeztette „arra a szégyenre, hogy nem ő léptethette be a nemzetet az EU-ba”.

Ezért aztán gondozni sem akarta – mondja Gréczy.

A valóságban azonban a gondok már sokkal korábban elkezdődtek a Herner által létrehozott Khronosz Alapítvány és az állam között. Utóbbi volt – a Kincstári Vagyoni Igazgatóság (KVI), majd jogutódja, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (MNV) képviseletében – az időkerék tulajdonosa, ám az ahhoz fűződő egyéb jogok – szellemi tulajdonjog, védjegy, az időkerék technikai megoldásai – az alapítvány birtokában voltak. (Az időkerék honlapja pedig a Hernerhez és egy másik magánszemélyhez köthető Netwalk Informatikai Fejlesztő Kft. tulajdona volt. A honlap jelenleg már nem is üzemel.)

A KVI már 2007-ben túladott volna a tulajdonjogon, ha valaki vállalta volna az egymillió forintos havi karbantartási költséget. A meghirdetett pályázatra azonban nem érkezett komoly érdeklődő, így a kerék az államon maradt a havi 900 ezer forintos karbantartási költséggel. Herner szerint viszont az állam ennek a kötelezettségnek nem tett rendszeresen eleget.

Az első pillanattól kezdve egy éven át mi a saját pénzünkből álltuk az őrzést és a karbantartást, pedig a szerződés szerint az államnak kellett volna

– ez havi 670 ezer forint volt, ennek a 90 százalékát Herner szerint az őrzés összege tette ki, mert meg kellett védeni az időkereket a graffitisektől.

„Mindenre kitért a szerződés, csak arra nem, hogy mi van, ha az állam nem teljesíti a kötelezettségeit” – folytatta Herner, aki ma már úgy tartja, naív volt, hogy hitt a politikusok szponzorokra vonatkozó ígérgetéseinek, amire alapozva a lakását is feláldozta, hogy áthidaló hitelt vegyen fel a projektre:

Betű szerint senki nem vert át, csak magamra vethetek. Azt mondták ügyvédek, hogy aki ilyen vacak szerződést ír, az ne akarjon pereskedni. Nem is akartam, megoldást szerettem volna találni.

Kínai megmentő

A megoldás Peking lett volna, legalábbis az ötletgazda szerint komoly érdeklődő kereste meg az alapítványt a kínai főváros Sijingshan kerületi tanácsától, és az ajánlat hitelességét megerősítette a pekingi magyar nagykövetség is. A kínai ajánlat szerint a pekingiek saját költségen szállították volna el a 60 tonnás szerkezetet egy fővárosi parkba, ahol a magyar féllel közösen üzemeltették volna. Igaz, megvásárolni ők sem tervezték az időkereket. „Két kínai küldöttség is járt nálam, annyit nem tudtam elérni, hogy fogadja őket a kormány. Persze, Bajnaiéknak akkoriban erre nem is nagyon lehetett idejük” – ismerte el Herner, aki levelet is írt a kormányfőnek, ám az válasz nélkül maradt.

Azt viszont fájlalja, hogy a tulajdonos MNV még az ingyenes, garanciális opciókat sem hívta le 2009-ben, amikor ingyen ki lehetett volna cserélni a szemcsék áramlását biztosító szerkezetet, amely nem engedte, hogy a nitrogénnel teli üvegtartályban pára keletkezzen.

Mivel ez elmaradt, 2010 ősze óta már a homokóra sem működik,

bár ez Herner szerint még könnyen orvosolható.

„Pedig az újévi átforgatás már-már hagyománnyá vált, a Műegyetem diákjai végezték, az utolsó években már cseh és lengyel társaikkal együtt” – idézte fel a tradícióteremtő lehetőséget Herner, azt sem értve, miért nem festik át „két évente ötezer forintért” a mostanra már nehezen olvasható információs táblákat a kerék mellett. 

Őszinte jelkép

Az MNV egyelőre nem reagált az Index megkeresésére. Azt szerettük volna megtudni, hogy tervezik-e a homokóra újraindítását, van-e rá elkülönített forrás, esetleg új pályázatot írnának ki vagy akár áthelyeznék máshova az időkereket.

A homokóra Herner szerint még elindulhat, de ő már „egy lépést nem tesz a kötelezettségeket egyértelműen leíró szerződés nélkül”. Az ötletgazdák Magyarország új szimbólumának szánták a gigantikus homokórát, ez gyakran megjelent a hozzá kapcsolódó píárkiadványokban is:

Örülnék persze, ha működne, de ha így ér véget az időkerék története, akkor ez rólunk, Magyarországról szól. Miért mennék ezzel szembe? Végül is itt élünk.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!