Harcolni márpedig kell

A fél kereskedelmi médiát bejárta az a Blikk által felkapott júniusi csepeli MMA-gála. Ezen az amatőr versenyen ugyanis gyerekek is indultak, a gyerekek közül pedig ketten sérülést szenvedtek: egy kislányt torkon rúgtak, egy fiú koponyasérülést szenvedett. A legnagyobb publicitást az kapta, hogy egy 16 éves fiút úgy földhöz vágtak, hogy beszakadt a tüdeje.

Ismét nagyot alkottunk

Az eset miatt annak ellenére nagy felháborodás tört ki a gyerekviadal miatt, hogy sem a beszámolók, sem a Blikk cikkébe ágyazott videó nem szolgál perdöntő bizonyítékkal, hogy valóban teljes erejű technikákkal küzdöttek egymással a gyerekek.

Úgy tűnt, a főszervező Felföldi Szabolcsot, a Magyar MMA Szövetség elnökét elsőre nem rendítették meg a történtek, honlapján „Ismét nagyot alkottunk” című  bejegyzésben méltatja a versenyt és a versenyzőket, köztük a sérült Dávidot:

A tüdeje a szó szoros értelmében leszakadt a tapadási pontjáról, a mérkőzés után rosszul lett, és mentőt kellett hívni hozzá. Megoperálták, azóta is kórházban van. Hát igen ez az MMA, még ilyen sérüléssel is végig csinálta! Bravó!! Szövetségünk nevében, gyógyulást kívánunk, igazi harcos vagy!

A méltatás azért megdöbbentő, mert Felföldi a Blikknek azt nyilatkozta, hogy Dávidnak korábban is volt baja a tüdejével. Ha ez valóban így van, akkor nehezen érthető, hogyan kaphatott sportorvosit, és – akár kapott, akár nem – edzője hogyan engedhette a ketrecbe.

A sportorvoslásról szóló, már egy évtizede élő kormányrendelet egyértelműen kimondja, hogy versenyezni csak érvényes sportorvosi engedéllyel lehet, amit 18 évnél fiatalabbak esetén félévente meg kell újítani. Ezt a versenyeken kötelező (lenne) ellenőrizni. 

Az ellentmondások feloldása érdekében felhívtuk Felföldi Szabolcsot, a Magyar MMA Szövetség vezetőjét, a verseny szervezőjét, hogy mesélje el a történteket. A vele folytatott beszélgetést – a bal oldali keretes blokkban találhatja – eredeti formájában érdemes olvasni. A lényeg az, hogy valóban indultak gyerekek az MMA-versenyen, a rendezvényen jelen lévő orvosokat nem lehet elérni, és a szabályokat a mérkőzések előtt nem sikerült megfelelően egyeztetni.

Óriási divat az MMA

Az MMA-hoz hasonló küzdősportok kemények és sérülésveszélyesek, de a veszélyesség fokát gyakran túlbecsülik: nemcsak a hagyományosabb küzdősportoknál, mint a boksz, a birkózás vagy a dzsúdó, hanem a focinál képest sem veszedelmesebb. A  belőtt labdák ezreivel találkozó koponyákból vagy kosárlabdától kificamodott ujjakból senki nem von le messzemenő következtetéseket.

Az tény, hogy egy MMA-torna megfelelő szervezés, szabályzás és bíráskodás nélkül valóban elfajulhat. Azt is figyelembe kell venni, hogy az MMA – és az azt megalapozó küzdősportok, a brazil dzsiu-dzsicu, a thai-box és a kempo – az elmúlt években eléggé divatba jöttek. Tucatszámra nyílnak az MMA-oktatással, versenyzési lehetőségekkel kecsegtető iskolák, ahová tódulnak a fiatalok, ezért alapvetően érthető, ha egy ilyen botrány kapcsán most minden érintett sürgeti a szabályzást.

És akkor jön a szegények viadala

Az ügyre gyorsan rámozdult a politika. A leggyorsabban a DK látta meg a történetben a lehetőséget: Varju László felszólította Simicskó István sportért felelős államtitkárt, vizsgáltassa ki „a botrányos gyerekviadal” ügyét. De nem késtek sokat a többiek sem: a szocialista Kunhalmi Ágnes már a Parlament főműsoridejében, a napirend előtti felszólalások során vívott Rétvári Bencével szócsatát arról, melyik párt is védi meg jobban a gyerekeket.

A vitát végignézve feltűnt, hogy a két politikusnak láthatólag lövése sincs arról, mi fán is terem az MMA, érveikből a hozzáértők számára az derült ki, hogy ismereteik nem mentek túl a sajtóbeszámolókon, egy kalap alá vették a valóban gyerekkorúakat a 16 éves Dáviddal. Felföldinek azt a szófordulatát, hogy „ez a szegények sportága, sokaknak az egyetlen esélye” Kunhalmi úgy értelmezte, hogy ez egyfajta „szegények viadala”, ahol a gyerekek a megélhetésükért verekednek, ami elég képtelen vád. Hiszen a csepeli amatőr verseny volt, ráadásul ismereteink szerint a magyar profik közül is nagyon kevesen tudnak ma megélni kizárólag a meccseikből. 

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) politikai államtitkáraként felszólaló Rétvári viszolyogva beszélt úgy általában az MMA-ról – melynek sportértékeiről valószínűleg csekély ismeretei lehetnek –, és azt állította, felkérte a Magyar Olimpiai Bizottságot, tegye lehetővé akár törvénymódosítás kezdeményezésével a hasonló rendezvények megakadályozását. 

Hol pattog a labda?

Az államtitkár azzal nyugtatta a háborgó Kunhalmit, hogy a KDNP már rendőrségi feljelentést tett.  A Dívány azonban utánajárt a dolognak, és az ORFK nem vizsgálódik az ügyben – mint ahogy a gyámhivatal vagy a területi gyermekvédelmi szakszolgálat sem. Ez utóbbiak egymásra, illetve az Emmire mutogatnak. 

Az minisztérium a Magyar Olimpiai Bizottságnak dobta tovább a labdát. A MOB a küzdősport-szövetségekkel karöltve már Kunhalmi és Rétvári közös felháborodása előtt szorgalmazta az MMA-küzdelmek korhatárának 14 évben való megállapítását. Az ő sietségük teljesen érthető, hiszen a harcművészetek reputációjának sokat árthat – sőt, ártott – az ügy. 

A hazai küzdősport-szövetségek megbeszélésén elhangzott, hogy szükség van a szabályzásra – a fogyasztóvédelmi ellenőrzéstől a kötelező engedélykiváltásig sok elképzelés felmerült, de a konkrét javaslatcsomag értesüléseink szerint még csak szakértői szinten formálódik. Az mindenesetre érdekes, hogy a legszigorúbb, büntetést és kizárást maga után vonó szabályzást Lacza Ádám Illés, a Magyar Kempo Szövetség elnöke követelte, holott pont ebben a szervezetben rendelkezik fekete övvel az elhíresült gálát szervező Felföldi Szabolcs is.

A helyzetet bonyolítja, hogy az Országos MMA Szövetség nevével ellentétben nem egy kizárólagos képviseleti joggal bíró szakszövetség, hanem egy promóciós szervezet, amely a médiabotrány kirobbantásával egy riválisát, az MMA Prémium Ligát vádolta. Ennek főtitkára nyilatkozott felháborodottan a Blikknak, elnöke pedig a Hajdú-Bihari Naplóban úgy minősítette a Magyar MMA Szövetséget, hogy az kocsmai bunyókat szervez.

A minisztériumra nehezedő politikai nyomás akkor fokozódott, amikor az LMP mindenki mást megelőzve, csütörtökön benyújtott egy törvénymódosítást, melynek szövege szerint 

Tilos olyan sportrendezvény vagy egyéb fizikai megmérettetés kiskorú részvételével történő szervezése, amelyen a végzett sporttevékenység a kiskorú testi, értelmi, erkölcsi vagy érzelmi fejlődését közvetlenül veszélyezteti.

Annak megállapítását, hogy mi számít ilyen megmérettetésnek, az LMP minisztériumi hatáskörbe utalná. A meglehetősen tágan értelmezhető „közvetlen veszélyeztetést” a párt a büntető törvénykönyv módosításával szankcionálná. A törvényhozási gyakorlat ismeretében nem valószínű, hogy a párt kezdeményezése át fog menni, de annyit elért, hogy értesülésünk szerint a kormány hamarosan egy olyan rendeletet fogad majd el, melyben további rendelkezésig a sportorvosoknak megtiltja az MMA-versenyengedélyek kiadását. 

Kakasból díszpolgár

Az MMA útja a legalitásig nem volt zökkenőmentes annak tulajdonképpeni hazájában, az Egyesült Államokban sem. A kilencvenes évek elején ugyanis a hiphop mellett a ketrecharc volt az, amin a nyárspolgárok szavazataira utazó politikusok – republikánusok és demokraták egyaránt – a nyelvüket köszörülték. A későbbi elnökjelölt, John McCain egyenesen „emberi kakasviadalnak” (human cockfight) titulálta a legnagyobb szervezetet, a UFC-t, és még 2010-ben is az MMA betiltását követelte.

A UFC azonban a szabályok finomításával – például a földön fekvő ember taposásának, rugdosásának betiltásával – meggyőzte Nevadai Sportszövetséget. Amerikában ma már egyedül New Yorkban tilos a professzionális MMA, máshol viszont már abszolút polgárjogot nyert – sőt, Cain Velasquez nehézsúlyú világbajnok San José-i díszpolgárságot is.

Első pillantásra valóban sokkoló lehet az MMA, de azért azt érdemes megjegyezni, hogy a sport extremitásának túlhangsúlyozása évtizedes médiaziccernek számít – különösen a gyerekeknél. Pedig a nagy szövetségek – mondjuk a Youth League – szigorú versenyszabályokat szabnak a gyerekeknek, a legtöbb korcsoportban például a fejre célzott ütéseket és a veszélyesebb dobásokat megtiltják.

De azt az axiómát sem szabad figyelem elől téveszteni, hogy ahány USA-tagállam, annyi törvény; simán bele lehet botlani olyan teljes erejű MMA-küzdelembe, amit a Youtube szerint 14 évesek vívtak meg. Kanadában – egy másik MMA-fellegvárban – pedig arról panaszkodnak, hogy a jól szabályzott profi MMA mellett az amatőr küzdelmek felügyelete a háttérbe szorult, és a „szürkezónában” akár 12 éves gyerekek is összecsaphatnak full-contact küzdelmekben.

Harcolni márpedig kell

A gyerekek védelmének hangsúlyozása mellett azért azt is érdemes figyelembe venni, hogy a küzdősportok esszenciája a harc, amit már valamilyen formában a gyerekkorban kell elkezdeni.

Renshi Takács Attila, a Zen Bu Kan Kempo nevű kevert harcművészet 5 danos mestere évtizedek óta oktat gyerekeket és felnőtteket. Az ő tapasztalatai szerint is fontos a full-contact, hiszen csak így lehet igazán megízlelni, pszichésen szimulálni „hogyan kell túlélni” egy éles utcai támadást. Ezért véleménye szerint a harcművészet oktatásának és a versenyeztetésnek is ebbe az irányba kell haladnia – de csak fokozatosan. 

A számtalan országos és világbajnokot kinevelő edző csak 14 éves kortól tart elképzelhetőnek bármiféle full-contact küzdelmet, és 18 éves kor előtt senkit nem indítana profi versenyen. Ezenkívül – szintén a fokozatosság elvének megfelelően – a fiatalkorúak full-contact küzdelmeinél ragaszkodni kell a nagyobb kesztyűhöz, a párnázott lábfej- és sípcsontvédőhöz. Takács Attila kiemelte a fejvédő fontosságát is, ugyanis – ahogy az Csepelen is kiderült – a gyerekek feje nagyon érzékeny.

A terhelés fokozatos növelését emelte ki Takács Attila egyik legjobb tanítványa, Szűcs Gergő is. A fiatal Zen Bu Kan Kempo mester maga is 14 éves korában vívta első full-contact meccsét, és 17 évesen lépett először ketrecbe. Azonban ahogy minden kempósnak, neki is egy több lépcsőből álló folyamat vége volt csak az MMA, ez az út az érintés nélküli (ún. „3 pontos”) versenynél kezdődött, és a félerővel menő küzdelmeken és a nagykesztyűs full-contacton át vezetett – minden egyes stációban szabályzott körülmények és gondos bírói felügyelet mellett.

A ma már edzőként is dolgozó Szűcs Gergő azt is hangsúlyozta, a sokféle küzdelmi formával az edző pontosan fel tudja mérni, tanítványa hogyan bírja az adott küzdelmi forma terhelését, és alkalma-e a következő, keményebb szintre. A botrányt kiváltó küzdelmekkel kapcsolatban arra is felhívta a figyelmet, hogy az ottani szabályokat lehetett volna finomítani a sportérték csökkentése nélkül; például a földön való ütés tiltásával, esetleg egy nagyobb méretű – azaz az ütés erejét a jelenleginél jobban tompító – kesztyű kötelezővé tételével.