Nyilvános a II. világháborús bűncselekményeket feltáró ENSZ-archívum

A második világháborús bűnökkel kapcsolatba hozható vizsgálati iratok ezreinek digitalizált változatába enged betekintést csütörtöktől az amerikai holokauszt múzeum.

A washingtoni Holocaust Memorial Museum az ENSZ Háborús Bűnöket Vizsgáló Bizottsága (UNWCC) archívumának teljes másolatát hozta nyilvánosságra, amelyhez hetven éven át csupán korlátozottan férhettek hozzá még a történészek és a nyomozók is, a nagyközönségtől pedig teljesen elzárták, írja az MTI.

Az archívum Adolf Hitlertől a náci haláltáborok felügyelőiig összesen mintegy 37 ezer személyt említ a háborús bűnösök és gyanúsítottak listáján, közül sokakat egyáltalán nem vontak felelősségre. Az iratok részletezik Hitlernek és belső körének tömeggyilkos tetteit, továbbá Európa- és Ázsia-szerte elkövetett több mint tízezer szörnyű bűncselekményt dokumentálnak mintegy 500 ezer digitalizált mikrofilmfelvételen és az esetek leirataiban.

Az AP amerikai hírügynökség beszámolója szerint az iratok között szerepel az a dokumentum, amely a Horthy Miklós kormányzó idején elkövetett "tömeggyilkosságokkal" kapcsolatos. Az egykori Jugoszláviából származó iratban azzal vádolták Horthyt, hogy a náci Németországgal szövetséges Magyarország vezetőjeként 1941-ben minden indok nélkül indított támadást Jugoszlávia ellen, amely mészárlásokhoz, gyilkosságokhoz és kínzásokhoz vezetett. Az irat kiemelte, hogy 1942-ben egy magyar képviselő felhívta a kormányzó figyelmét az atrocitásokra, azok azonban ennek ellenére folytatódtak.

A magyar hatóságok azonnal megkezdték a szerb lakosság és a zsidók tömegeinek koncentrációs táborokba küldését

− olvasható a feljegyzésben, majd azzal folytatódik:

1944 áprilisában... a zsidókat összeterelték, és átadták az SS-egységeknek és a Gestapónak. Ezeknek a zsidóknak a többsége vagy már út közben meghalt, vagy a haláltáborokban végezte

Egy másik jugoszláviai irat azzal vádolta meg az akkori magyar vezetőket, hogy szerbeket és zsidókat mészároltak le Újvidéken (Novi Sad) és más területeken. A dokumentum megemlít egy 1942 januárjában Újvidéken történt esetet, amelyben egy magyarokból és németekből álló bizottság listázta a halált érdemlő szerbeket és zsidókat.

A januári hidegben ruhájuktól megfosztott halálraítélteket a Duna mentén 100-150 fős csoportokban állították fel, majd puskákkal vagy bajonettekkel végezték ki őket:

Az áldozatok között nagy számban voltak gyermekek, még csecsemők is, akiket édesanyjuk magához szorított remélve, hogy így megvédhetik őket a haláltól és a hidegtől. Horrorisztikus jelenet volt, amelyet az anyák és az áldozatok vérfagyasztó sikításai kísértek

− áll a dokumentumban.

Radu Ioanid, a múzeum nemzetközi archívumokkal foglalkozó igazgatója az iratokra utalva elmondta: "A holokausztról valamit is tudó átlagemberekben megvan az a természetes reflex, hogy azonnal Németországra és a megszállt Lengyelország haláltáboraira gondolnak, miközben ez Európa-szerte elkövetett mészárlás volt, amelyben nagyon-nagyon sok kormány vett részt".

A dokumentumok között megtalálhatók Kurt Waldheim egykoriENSZ-főtitkár, később osztrák elnök második világháborús múltját feltáró iratok is.

Paul Shapiro, a múzeum egyik igazgatója megjegyezte: a hidegháborús politika számos, háborús bűnök elkövetésével gyanúsított személyt kímélt meg a bírósági eljárástól, de az anyagok nyilvánossá tétele elősegíti a megkésett felelősségre vonást.

Az UNWCC 1943-ban kezdte meg munkáját az angol kormány kezdeményezésére, és 1949-ben oszlott fel. Feladatai közé tartozott, hogy háborús bűnök elkövetését igazoló bizonyítékokat gyűjtsön, és így lehetővé váljon a felelősök őrizetbe vétele és bíróság elé állítása.