Dimenziókapu Jákón

1958. július 2-án születtem Szarvason. Hárman voltunk testvérek, a nőverem meghalt, a bátyám még él. Négyéves voltam, amikor a nagybátyám disszidált Amerikába, ami által különösen megfigyelt személyek lettünk. A III/III-asok jelentettek rólunk. 17 évesen tudtam meg, hogy a szemem nem gyullad be a hegesztőfénytől, valamint hogy a szemembe épített kamerákon keresztül műholdakra sugározom, amit látok

– kezdte Zalavári János, aki állítása szerint a hírszerzésnél dolgozott itthon és Franciaországban is. Azt mondta, jól ment neki, viszont a főnökei nem hitték el, hogy tud egy olyan gép létezéséről, ami a világon minden ember gondolatait begyűjti. „Takargatták előlem a hírszerzés igazgatóját, majd tönkretettek: elvették a családomat, egzisztenciámat, mindenemet."

A dél-dunántúli Jákó határában egy üresen álló házat befoglaló férfival a fűben ülve, villanypásztorokkal a hátunk mögött beszélgettünk. Zalavári éhezik, de van két fajtatiszta kutyája: egy berni pásztor és egy puli. Leszázalékolták, rokkantnyugdíjból él, amit bankkártyára kap, a pénzt Kaposváron veszi fel. Ruhái szakadtak, lábát gennyes sebek borítják, de amint lehetősége van, megfürdik, igyekszik rendben tartani magát.

Zalavári azért jött Jákóra, mert a tévében hallott a könyéken vágtázó szellemménesről, amiről azt gondolja, hogy az övé. Méghozzá azért, mert magát appaloosa indiánnak tartja, méghozzá az utolsó appaloosa indiánok utolsó élő leszármazottjának, a jákói szellemlovak pedig szintén appaloosa fajtájúak. Célja, hogy begyűjtse őket, és elmenjenek Esztergom mellé egy pusztára, ahol tenyésztené őket, ezzel pedig pénzt keresne.

Elmondása alapján Zalavárinál 2004-ben diagnosztizáltak skizofréniát. Abban az évben, amikor szerinte a szellemménes is megjelent Jákón. „Szerinted hogy kerültek oda?” – tette fel a kérdést. „Egy másik dimenzióból jöttek” – válaszolt magának.

A férfi 2014. május 17-én érkezett meg Jákóra, és egy csapásra felfordult a falu élete. Állítólag lopkod a kertekből, lenyilazta egy helybéli kutyáját, és fenyegetőzik. A képviselő-testület egy határozattal kitiltotta a faluból, de Zalavári addig maradna, amíg össze nem szedi a ménest. Ő azt mondja, hogy senkit sem bánt, csak védekezik.

Sok múlt a szájkosáron

Az első estéjét Jákón a vasútállomás épületében lakó Rennerék vendégségében töltötte. Úgy került oda, hogy a család egyik tagja vele utazott a vonaton, kint zuhogott az eső, látta, hogy van vele két kutya, és megsajnálta.

A kisebbik fiam éjszaka beengedte a padlásra. Nem jó ezt kimondani, de csak a kutyák miatt

– mondta Renner Melinda, akinek a családja civil kutyamentéssel is foglalkozik, ezért az ebek iránti nagy gondoskodás. Rennerék eleinte segítőkészek voltak Zalavárival, adtak neki bográcsot, ágybetétet, ruhákat, kukoricát, hogy tudjon enni adni a lovaknak,

Renner Melinda szerint lényegében minden a kutyák miatt történt, mert azok mindig szabadon mászkálhattak, sokat ugattak, a MÁV-val közlekedők pedig féltek tőlük. (Mi nagyjából háromnegyed órát beszélgettünk Zalavárival, ami alatt a kutyák egyszer sem ugattak, és félelmet sem ébresztettek bennünk, kifejezetten nyugodt természetűnek tűntek.)

A cérna akkor szakadt el Renner kisebbik fiánál, amikor Zalavári egyik kutyája megsebesítette az ő egyik kutyáját, a seb elfertőződött, az állatorvos pedig tízezer forintba került. A Renner fiú feljelentést akart tenni, de a rendőrök lebeszélték róla, ugyanis az ő kutyája is szájkosár nélkül volt szabadon engedve, amiért megbüntethették volna. Így maradt az, hogy felhívott egy újságírót, hátha annyira le tudja járatni Zalavárit, hogy elmenjen Jákóról.

A faluban meg elkezdtek összevissza beszélni, Renner szerint legalábbis Zalavári senki kutyáját nem nyilazta le, nem mászkált meztelenül, csak félmeztelenül, mint bárki más, és nem is szart az út közepére, ahogy az elterjedt róla.

Renner szerint bár vicces, hogy Zalavárinak a Szíriuszról jeleztek a lovakról, a betegségét megérteni kellene, és nem bántani miatta, mint azt sokan teszik a faluban. Többen tanácsolták a férfinak, hogy menjen be a kaposvári szállóra, de ezt nem szeretné.

Ő egy szabad életű, szabad gondolkodású ember. Én irigylem, csak mi vagyunk gonoszak, de talán el kellene gondolkodnunk azon, hogy tényleg jobbak vagyunk-e a kis bezárt gondolkodásunkkal

– mondta Renner, aki szerint a fő probléma, hogy a helyiek nem segítettek neki beilleszkedni, hanem mindenki azt akarta, hogy menjen el, „mintha nem lenne itt elég üresen álló ház”. Szerinte a helyzet már odáig fajult, hogy többen beígértek Zalavárinak egy kiadós verést. Egy olyat, amit állítólag a szomszédos faluban lakó nagybajomi cigányoktól kapott, amikor próbálta befogni a lovakat.

Az állomáson dolgozó Csendes Rudolfné egyszer segített Zalavárinak. Pár hete látta, hogy szakadó esőben tüzet rakott az erdőben, és a lángok fölött szárította a ruháit. Kiküldött érte egy közmunkást, hogy inkább a váróban üljön, mint az erdőben ázzon.

Csendesné igazából nem érti, hogy ha Zalavári beteg, miért nem kap gyógykezelést. Másrészt szerinte rengeteg hajléktalan van az országban, nagyon sok embernek kellene segíteni,

A falu másik végében található trafik-presszó előtt ülő társaságban már kevésbé voltak jóindulatúak. Az ötfős, nevét és arcát inkább nem vállaló csoport szerint Zalavári a szárítókról lopkodja a ruhákat, a terméseket, ráadásul a kutyáit is mindig szabadon engedi.

Ha kiviszem a kutyámat, ami nincs, akkor csak szájkosárral és pórázon

– jegyezte meg az egyik férfi, aki szerint érdekes, hogy Budapesten el tudják vinni a hajléktalanokat, itt viszont nem. „Tizenöt feljelentés volt már ellene, de a rendőrök nem csinálnak semmit, mondván, bolond. Ez nevetséges” –  mondta.

A társaságban ülő egyik nő szerint ha Zalavári nekiállna dolgozni a kertekben, segítene az öregeknek, akkor befogadnák, de nem hajlandó erre. Viszont ő is arról beszélt, hogy a falunak van elég problémája a férfi nélkül is, ráadásul mindenki örülne, ha elmenne.

A rendőrök útmutatásra várnak

Kovács János polgármester nem tudott sokat hozzátenni a történethez. Azt mondta, hogy „szerencsére” csak egyszer találkozott a férfival, és mivel zavarja a helyieket, kitiltotta az önkormányzat. Később kiderült, hogy az érintettnek eddig nem szóltak erről. Kovács szerint a falu intézményileg nem próbálkozott máshogy megoldani a helyzetet, és nem is gondolja, hogy lépniük kellett volna:

Amit hivatalosan megtehettünk, azt megtettük. Amit nem tehetünk meg hivatalosan, azt nem is akarjuk megtenni.

Kovács szerint az ügy jelenleg ott tart, hogy a nagybajomi rendőrkapitány már többször jelezte „fentebb”, hogy van itt ez a probléma, de nem tudják, hogy mit lehet, és mit nem. Jelenleg is várják a választ.