Jolán
2 °C
4 °C

Éppen tíz éve bukott meg Medgyessy Péter

2014.08.25. 14:50 Módosítva: 2014-09-03 15:58:10
Nem az állambiztonsági múltja, hanem kudarcba fulladt gazdaságpolitikája és a szabad demokratákkal való konfrontációja, Csillag István leváltása és a párt korrupciós ügyeinek felemlegetése lett a veszte. Éppen tíz éve, 2004. augusztus 25-én mondott le, megelőzve, hogy az MSZP zavarja el. Az utolsó napokra már Kuncze Gábor és az SZDSZ, valamint a teljes MSZP-vezérkar, sőt még korábbi tanácsadója, Gyurcsány Ferenc is ellene fordult.

Mostantól, ha az MSZP és az SZDSZ tárgyalni akar, a miniszterelnök személye a kérdés!

– ezzel rontott be Kuncze Gábor akkori SZDSZ-elnök egy 2004. augusztusi reggelen az MSZP vezetőihez. Több szocialista szerint ez a kifakadás pecsételte meg véglegesen Medgyessy Péter sorsát. Kuncze Gábort azon a reggelen Medgyessy Népszabadság-interjúja hozta ki a sodrából. A kormányfő ugyanis hosszabb interjút adott augusztus 19-én a napilapnak, amelyben hosszú távú terveit ecsetelve egy félmondatban odaszúrt a szabad demokratáknak is. Medgyessy azt mondta, hogy az SZDSZ tele van korrupciós ügyekkel.

Ezen a reggelen a szocialista vezérkar (Kovács László elnök, Lendvai Ildikó frakcióvezető, Szili Katalin házelnök és a nemrég elhunyt Kiss Péter kancelláriaminiszter) éppen a házelnök irodájában tanácskozott Medgyessyvel, amikor Kuncze feldúltan megérkezett. Többek visszaemlékezése szerint a kormányfő a kifakadás után felállt, és sértetten megjegyezte, hogy távozik, „ha nemkívánatos”. Lendvai Ildikó ugyan még utánaszaladt, hogy visszahívja, de Medgyessy nem tért vissza az irodába, az MSZP-sek pedig ezek után Kuncze felvetésének megfelelően valóban immár a miniszterelnök személyéről kezdtek el egyeztetni, és úgy döntöttek: elengedik Medgyessy kezét, lecserélik a miniszterelnököt.

Több, akkor vezető MSZP-s is úgy emlékezett most vissza az Indexnek, hogy bár ezen az augusztusi napon viharos gyorsasággal dőlt el, hogy nem Medgyessyvel fejezik be a kormányzati ciklust, már hónapokkal azelőtt megkezdődtek az informális beszélgetések arról, hogy váltani kellene

A virágcsokor, amit szálanként vettek vissza

Amikor 2002-ben az MSZP – hosszabb huzavona után – Medgyessy Pétert indította Orbán Viktor ellen kormányfőjelöltnek, úgy tűnt, a szocialisták megtalálták a siker receptjét: a „jóléti rendszerváltás programját", ami lényegében egyet jelentett a költségvetési pénzek felelőtlen osztogatásával. A száznapos programot Medgyessy már miniszterelnökként hirdette meg és hajtotta végre: átlagosan ötvenszázalékos béremelést biztosított a közalkalmazottaknak, a nyugdíjasoknak egyszeri 19 ezer forintos pótlékot. Méltányosságból megemelte a legalacsonyabb nyugdíjakat, az egyetemi ösztöndíjakat. Mindez akkori árakon számolva nagyjából 190 milliárd forintjába fájt az államnak, vagyis az adófizetőknek. Medgyessy népszerű volt, ezért a kormány úgy döntött, újabb jóléti programot indít. Eltörölték a minimálbér utáni adózást, bevezették a 13. havi nyugdíjat. 

„A népszerű politika azonban csapdává vált, és nagymértékben hozzájárult Medgyessy 2004-es bukásához. Nem csupán arról van szó, hogy a szóban forgó intézkedések költségvetési zsákutcába terelték a kormányt, hanem arról is, hogy a népszerűség nem tudott sikerként megjelenni a szocialisták politikájában. Ami 2002-ben jó pontokat hozott, két évvel később már csak a múlt egyik feledésre ítéltetett politikai eseménye volt, miközben a kialakult rossz államháztartási mutatók teljesen beszűkítették a kormányzás mozgásterét" – olvasható a Political Capital 2008-ban írt, Elvakító népszerűség című elemzésében. 

„Nem volt se pénz, se kormányzati eredmény, se reform, se erős vezető. Egyre jobban bepánikoltunk" – idézte fel az Indexnek egy akkori MSZP-s vezető azt az időszakot, amikor a párton belül rájöttek, ez így nem mehet tovább. A kétszer 100 napos program után törvényszerű volt, hogy az MSZP–SZDSZ-koalíció kormánya megszorításokra kényszerül. Medgyessy hiába nevezte következetesen „takarékoskodásnak" a megszorításokat, a szocialista miniszterek és képviselők a bőrükön érezték az elvonást. Többen felidézték Szili Katalin többször ismételgetett megfogalmazását, amely állítólag az akkori átlag szocialista véleményt tükrözte:

Az MSZP nem veheti vissza az emberektől szálanként azt a virágcsokrot, amelyet 2002-ben adott nekik.

Az MSZP-frakcióban többek szerint 2004 tavaszától kezdve egyre elterjedtebbé vált a nézet, hogy Medgyessyvel képtelenség legyőzni 2006-ban Orbán Viktort, és persze megindult az ötletelés, ki lehetne az új nyerő ember. 

Péternek nem volt szövetségese az MSZP-ben, ez okozta a vesztét.

– mondta most Medgyessy egyik volt minisztere, aki szerint a kormányfő körül már 2004 elején fogyni kezdett a levegő. Ez azt jelentette, hogy a szocialisták egyre kevésbé bíztak miniszterelnökükben, a belső fórumokon egyre bátrabban kritizálták a kormányzati intézkedéseket, és a 2004-es EP-választási kampány szervezéséből is kihagyták. A kampányt lebonyolító országos választási bizottságot Kovács László vezette, Medgyessy csak meghívott résztvevő volt az üléseken.

A 2004-es júniusi EP-választási eredmény világosan megmutatta, hogy rossz az út: a Fidesz 47 százalékot, a Kovács László és Horn Gyula által vezetett MSZP-lista 34 százalékot szerzett (ezzel 12, illetve 9 mandátumhoz jutottak). Egy ilyen eredménynek a szocialista párt ma nagyon örülne, de akkor ez lesújtotta őket.  Habár Medgyessy a főleg a Fidesz támadására kihegyezett kampány szervezéséből („Állítsuk le a Fidesz hazugsággyárát!”) teljesen kimaradt, a pánikoló szocialisták a kormányzati teljesítményt is felelőssé tették az eredményért. Tabajdi Csaba EP-képviselő egyenesen azt írta a Népszabadságban 2004 júliusában, hogy „ezzel a kormányzással csak veszíteni lehet”.

És akkor előlép Gyurcsány, a nagy taktikus

Medgyessy bukásának történetében a kormányfő egykori tanácsadója, Gyurcsány Ferenc is felbukkan. A KISZ-es múltú Gyurcsány az ezredfordulón lépett be az MSZP-be, három évvel később már a Medgyessy-kormány gyermek-, ifjúsági és sportminisztereként ismerte az ország. Akkor még jó viszonyban voltak, de 2010-ben, közvetlenül a választások előtt az akkor már hat éve pályán kívülre került Medgyessy fanyarul így jellemezte Gyurcsányt, aki annak idején a tanácsadója is volt:

Amikor megismertem Gyurcsány Ferencet, tényleg azt hittem, hogy egy jó képességű, komoly perspektívájú fiatalember. Hát, az ember tévedhet.

Gyurcsány és Medgyessy viszonya akkor romlott meg, amikor utóbbi még kormányfő volt. Medgyessy 2004 nyarán – látva, hogy rosszul mennek a dolgok – át akarta alakítani a kormányát. A helyzetét nehezítette, hogy még a változtatás előtt lemondott a sportminiszteri posztról Gyurcsány Ferenc, egykori tanácsadója, aki ezzel párhuzamosan az MSZP-ben egyre népszerűbb lett, és egyre nyilvánvalóbban ellene fordult. Gyurcsány nemcsak szocialista fórumokon, hanem a kormányüléseken is egyre hevesebben kritizálta őt. Egy akkori kormánytag most felidézte, arra is volt példa, hogy egy 2004 nyári kormányülésen Medgyessy hosszú távú programbeszédét Gyurcsány utána „ízekre szedte, és jelezte, hogy elég soványnak tartja". 

De nem a Gyurcsánnyal való szembenállása vezetett Medgyessy bukásához, hanem az, ahogy a koalíciós partnerével bánt. A kormányzati változások legnagyobb vitát kiváltó pontja az volt, hogy a gazdasági miniszteri posztról menesztette Csillag Istvánt. Az SZDSZ vezetői egyértelműen ellenezték a váltást, és azt is jelezték, nem értik a kormányzati átalakítás célját sem. Medgyessy azonban nem tágított, leváltotta Csillagot, mire az SZDSZ kijelentette, hogy megrendült a bizalma a miniszterelnökben. Ebben a helyzetben beszélt Medgyessy a Népszabadságnak az SZDSZ állítólagos korrupciós ügyeiről, amire Kuncze Gábor úgy kiakadt, hogy a kormányfő fejét követelte.

Az biztos, hogy Medgyessy éppúgy rosszul mérte fel a párton belüli támogatottságát, mint a körülötte kialakult helyzetet és erőviszonyokat. A Népszabadság-interjúban ugyanis még arról beszélt, hogy „maximális támogatást” tapasztal az MSZP részéről.

Csakhogy azon a reggel, amikor Kuncze berontott az MSZP vezetőihez, az események felpörögtek. A délutánra összehívott elnökség Kiss Pétert szánta utódnak, a néhány nap múlva összeülő kongresszus a már egy ideje kormányfői ambíciókat dédelgető Gyurcsány Ferencet jelölte kormányfőnek. Az MSZP vezetése konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal akarta megoldani a cserét (ebben az esetben rögtön elfoglalhatja a posztját az új kormányfő), de a nem is titkoltan sértett Medgyessy keresztülhúzta a számításukat, és augusztus 25-én – a kongresszusi szavazással egy időben – lemondott.

Lemondó nyilatkozatából sütött a sértődöttség:

Sokáig hezitáltam, hogy hogy döntsek egy ilyen helyzetben; nem könnyű ezt a döntést meghozni. Úgy döntöttem végül is, hogy nem a politikusokhoz, hanem az emberekhez fordulok. Úgy döntöttem, hogy nem engedek a nyomásnak; úgy döntöttem, hogy nem lehet, hogy ebben az országban puccsisták diktáljanak; hogy sorra alárendelhető legyen a közérdek az egyéni túlélésnek. 

Medgyessy elégedett volt magával

Érdekes, hogy miközben a liberális közgazdászok többsége szerint Medgyessy osztogató politikája vezetett Magyarország máig tartó lecsúszásához, a gazdasági mutatók romlásához, és neki köszönhetjük azt is, hogy nem lettünk az euróövezet tagja, a volt kormányfő nem látja ilyen negatívan saját teljesítményét. 2010-ben a Duna TV-nek adott interjújában azt mondta:

A száznapos programnál lehetett tudni, mire ment el a pénz. Hogy 2005 után mire ment el, nem tudom, kívülről néztem én is a dolgokat, mint sokan mások.

Jóllehet lemondása után a sértődött politikus szerepét játszotta, igazán sosem mert beszólni egykori ellenfeleinek, és azokra a kérdésekre sem adott egyértelmű választ, amelyek a korábbi kijelentéseit szerették volna tisztázni. Így például, amikor arról kérdezték később, hogy mit értett az SZDSZ-es korrupciós ügyei alatt, úgy válaszolt: „Én nem mondom, hogy más pártban nem volt ilyen. Ezt minden pártnak magának kell elrendezni, és az SZDSZ-nek is rendeznie kell ezeket a – nevezzük így – zavaros ügyeket. Én örülnék annak, ha az SZDSZ-ben megindulna egy tisztulási folyamat. Én nem akarok a fészekbe piszkítani, de van véleményem."

Arra sem adott soha egyértelmű választ, kiket értett puccsisták alatt. Hat évvel később, amikor megkérdezték tőle, hogy szerinte Gyurcsány Ferenc puccsolta-e meg őt, azt mondta:

Talán igen.

(Hamarosan olvasható Medgyessy Péterrel készült interjúnk, melyben a volt miniszterelnök a tíz évvel ezelőtti történésekről, a puccsistákról, az SZDSZ-ről és Gyurcsány szerepéről is beszél.)

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?