Elrepül-e Botka a nyakába kötött lufiktól?

Izzadtságfoltok csillognak Botka László homlokán, miközben egy megtelt szegedi művelődési házban tart lakossági fórumot – ha önmagában értelmezzük ezt a képet, rögtön rávághatjuk a megfejtést: biztos meleg volt. Nem ez a megoldás, bár kár lenne tagadni, langyos őszi idő járta át a teret. Botkának viszont más miatt főhet a feje:

Szellősen ülünk egy osztályteremben, Kothencz János általános iskolai hangsúlyozással olvas fel olyan mondatokat, hogy

Az ilyen elhibázott, ésszerűtlen, logikátlan infrastrukúra-fejlesztés az, amit mi sokkal ésszerűbben, átgondoltabban szeretnénk megvalósítani

Bizonyára nem Kothencz az, aki a 12 éve regnáló MSZP-s Botkát szorongatja – gondolhatja magában e két kép alapján a műértő.

De hatalmasat téved.

A bűvös három százalékról viszont még az elején érdemes megjegyezni, hogy az a Tisza Lajos Közéleti Egyesület rendelte meg, amelyik egyébként teljes mellszélességgel Kothenczet támogatja.

Ettől függetlenül Botka nem lehet nyugodt. Az áprilisi parlamenti választáson az Összefogás kevesebb mint egy százalékkal verte meg a kormánypártokat, tehát az elmúlt négy évben felépült Nagy Baloldali Fellegvár mítosza törékeny, és könnyen lehet, egy kullancscsípésen fog múlni a városvezetés jövője.

Első ránézésre minden Botka mellett szól:

• 12 évet húzott le polgármesterként úgy, hogy nem keveredett korrupciós ügybe
• a városban annak ellenére sem állt le az élet, hogy az elmúlt négy évben politikai ellenszélben vezette
• az utolsó fideszes polgármesterhez botrányok kötődnek, a helyi jobboldal 2002 óta folyamatos belharcokkal van elfoglalva
• Botkát még Orbán is többször megdicsérte

Papíron viszont Kothencz is erősnek tűnik:

• árvaházból verekedte fel magát az elitbe, most is egy panelház kilencedik emeletén él
• gyermekvédelmi területen országosan ismert, elismert
• független jelölt, de jó a beágyazottsága a Fideszbe
• megválasztása esetén biztosan több állami pénz jönne a városba

Botka nem egy Gyurcsány

Szeptember 18-án két lakossági fórumot tartottak Szegeden, az elsőt Botka, a másodikat Kothencz. Utóbbi másfél órával később kezdődött, mintha pont úgy szervezték volna, hogy még beleférjen a sajtósoknak. Később kiderült, az időzítés szinte biztosan nem volt véletlen.

Négy óra után tíz perccel kezdődött el Botkáé, aki úgy várakozott a folyosón, mintha először csinálna ilyet. Idegesnek és ijedtnek tűnt, a terembe belépve már sokkal magabiztosabb lett. Két perc után pedig meg is nevettette a közönséget:

Terveket, ötleteket, programokat hoztam. Egy dolgot nem: krumplit

– utalt ezzel Kothenczre, aki krumpliosztással vetette bele magát a választási kampányba. Botka szinte hibátlanul hozta a profi politikus szerepét, a közönség előtt fel-alá járkált, próbált egyszerre életszerű és karizmatikus lenni, de azért közel sem tudta annyira magával ragadni a közönséget, mint Orbán Viktor vagy Gyurcsány Ferenc.

Hozzájuk képest a higgadt, néha kikacsintó, pragmatikus városvezetőt alakította, ami láthatóan nem annyira hatotta meg a Schmuck Andor-osan szólva szépkorúakból álló nagyjából százfős közönséget. Dobálózott számokkal, milliókkal, milliárdokkal, reagált a Kothencz által bedobott milliókra és milliárdokra, de ez még őt sem hozta lázba.

Botka retrospektív áttekintést tartva egészen első polgármestersége első döntéseiig nyúlt vissza a kollektív emlékezetben, az M5-ös és az M43-as autópálya pozitív hatásairól is beszélt. Hogy ne aludjon el a közönség, néha bedobott egy „poént”:

A kampány olyan, mint szokott: én Szegedről beszélek, a fideszesek pedig rólam

A legnagyobb derültséget az váltotta ki, amikor felelevenítette Barroso és Orbán találkozását, amikor az Európai Bizottság elnöke megjegyezte: „Aláírom a magyar papírt is, remélem az van benne, amire számítok.”

Egy magas labdát viszont nem csapott le – talán véletlenül, talán nem. Az alákérdező szerepét betöltő médiamunkás felhozta, hogy az ellenzéki kampány egyik fő eleme, hogy egy nyugdíjasnak fél évig kell gyűjteni, hogy el tudjon menni egy szegedi fürdőbe. Botka mintha zavarba jött volna, elvörösödött, és maga elé meredve annyit mondott:

Ez nem igaz, ez egyáltalán nem igaz!

Pedig soha jobb terepen nem tudta volna cáfolni az állítást, mint egy csomó nyugdíjas előtt. Kérhette volna tőlük: tegye fel a kezét, aki a múlt hónapban fürdőzött – és ha kézerdő lendül az égbe, felrobban egész Csongrád megye, de ez nem történt meg, hanem Botka leült. A művelődési házban következtek az önkormányzati képviselőjelöltek, mi pedig átmentünk a másik lakossági fórumra.

A CBA Prímához bicikliút is dukál

Ha a helyszín általános iskola, legalább biztos a tornateremben lesz az esemény, gondoltam, de tévedtem. A földszinti osztályteremben a hivatalos kezdés után két perccel is még csak néhányan ültek, késve érkezett meg mindenki, szinte utolsóként Kothencz.

A fórumot Pocsai Blanka önkormányzati képviselőjelölt vezette fel, percekig beszélt az újszegedi városrészen kialakult kullancshelyzetről: például, hogy az általános iskola udvarán is csípett már a vérszívó. Mivel legalább tízszer elmondta, hogy „a mai témánk a kullancs”", megijedtem, hogy Kothencz is belemerül a lokális szakpolitizálásba, de máshogy tette. Bár nehéz eldönteni, hogy jó döntést hozott-e.

Az első percekben rögtön bedobta, hogy neki bizony vannak kormányzati kapcsolatai: az EP-képviselő Pelczné Gaál Ildikónak adott egy kullancsokról szóló helyi beadványt, az NFM-es államtitkár Szabó Zsolttal pedig a szegedi panelrekonstrukció körüli problémákról egyeztetett.

A kormányközeliség konkrét kampányígéretekben is manifesztálódott:

Az októberben átadásra kerülő CBA Príma megközelítéséhez kerékpárutat szeretnénk kialakítani. Pontosan azért, hogy ha már lehetősége nyílik az újszegedi embertársainknak arra, hogy legyen egy ilyen bevásárlóközpont a környéken, elérhető távolságban, akkor az még inkább elérhető legyen azáltal, hogy létesítünk itt egy kerékpárutat

– zengett a tanteremben a mondat, amit szinte betűhíven felolvasott a papírjából. Nem ez volt az első, és pláne nem az utolsó, Kothencz láthatólag még nem készült fel a politikai szerepvállalásra. Azon a szinten, ahol ő mozog, nem szokás 75 százalékban alig fel-felnézve felolvasni egy beszédet, ami főleg akkor ciki, ha a konkrét választókörzet problémáiról van szó.

De nem is az volt a legmeglepőbb, hogy az állítólag Botka nyakában lihegő zöldfülű politikus mennyire az út elején jár, hanem hogy mennyire nincs mögötte vízió. Kothencz legerősebb maga mellett szóló érvei tökéletesen illeszkedtek az áprilisban elbukó Összefogás gondolati paneljeibe: szavazz ránk, mert ami most van, az szar.

Két példa a semmitmondásra:

Nemcsak általában igaz, hogy Szeged többet érdemel. Hanem konkrétan az az igazsága az itt élő embereknek igényeinek, hogy a szegedi emberek azok, akik többet érdemelnek.

Ha azt hiszik, ezt nehéz fokozni, akkor olvassák csak:

Mi valóban egy olyan alternatívát szeretnénk felmutatni, az itt élő emberek életminőségének jobbá tételére, amely alternatíva konkrétan az, hogy az emberek egy jobb életminőség iránti igény mellett tehetik le a voksukat

Nyelvfilozófus legyen a talpán, aki ezt kibogozza, az igazán nagy bomba azonban a végére maradt:

Ezt üzenem a HVG-nek, az Index olvasóinak, és mindenkinek, aki megtisztelt a figyelmével.

Hogy egy pillanatig se maradjon kérdéses, a helyi lakosságnak vagy a médiának szólt a fórum. Ennek fényében már nem is volt olyan meglepő, hogy Kothencz a félórás felolvasás végén megköszönte a figyelmet, és kisétált a teremből, ahol ott maradt nagyjából egy tucat nyugdíjas, akik csendben várták tovább a késve érkező kullancsügyi szakértőket.

Konklúzió nincs, talán csak annyi: október 12-e után bárki is legyen Szeged polgármestere, nem lesz könnyű helyzetben.

És a szegedi emberek sem.