A magyar közélet a-tól z-ig korrupt

4O5A0509
2014.09.24. 23:11
Szokatlan kampányrendezvényt tartott szerda délután az LMP Újbudán. Róna Pétert és a velük éppen versenyben álló Bokros Lajost ültették egy asztalhoz, hogy az elmúlt 25 év gazdaságpolitikai hibáit boncolgassák. A most LMP-s jelöltként induló, egykor parlamenti képviselő Király Zoltán körzetében rég elfeledett politikusok is előkerültek a kilencvenes évekből panoptikumából.

Két és fél héttel az önkormányzati választások előtt vajon mivel kampányol az LMP Újbudán? Nem, nem kitelepülésekkel, lufieregetős sajtótájékoztatóval vagy Fásy-mulatóval, mint más pártok. Hát, úgy tűnik, az LMP ebben is meg akarja mutatni, hogy lehet más. 

A kampányhajrában egy Róna Péter-Bokros Lajos vitát hoztak össze a XI. kerületben, amelyen jelöltekről, választási programról, ígéretekről egyetlen egy szó sem esett. Ehelyett a két közgazdász professzor az elmúlt 25 év gazdaságpolitikai hibáin vitatkozott Király Zoltán moderálásával.

A most vagyonőrként dolgozó Király Zoltán egykori parlamenti képviselő, az Ablak egyik emblematikus műsorvezetője nem véletlenül került Bokros Lajos és Róna Péter közé. Sőt, a rendezvény tulajdonképpen Király Zoltán kampányának volt a része, Király ugyanis Újbuda 1. számú választókerületének LMP-s jelöltje. Mint mondta, nyilván lesz majd szórólapja is, de úgy döntött, inkább azzal a nem hagyományos módszerrel próbál hírverést csinálni magával, hogy a kilencvenes évek történéseit boncolgatja neves beszélgetőtársaival. Októberben például majd egy Lengyel László-Bihari Mihály beszélgetést is megpróbál összehozni.

Bokros megmondta, hogy pálinka kellene

Róna Péter sosem titkolta LMP-s szimpátiáját, így az ő részvétele nem volt meglepő a Gellérthegy tövében, az Általános Vállalkozási Főiskola (ÁVF) megkopott termében rendezett vitán. Annál inkább váratlan volt, hogy Bokros Lajos simán igent mondott az LMP-s rendezvényre, ő ugyanis éppen versenyben áll az LMP-vel: főpolgármester-jelöltként kampányol pártja, a Modern Magyarország Mozgalom színeiben. Ezt azonban erre az estére „felfüggesztette", és ide egyetemi tanárként látogatott, hogy Róna Péterrel megvitassák, mit is rontott el az ország a rendszerváltás óta.

Nincsen pálinka?

– viccelődött a beszélgetés kezdetén Bokros, ezzel is jelezve, hogy kimerítő órák előtt állunk. És a következő bő két és félórában valóban olyan mélyre merültünk a kilencvenes évek gazdaságpolitikájában, és olyan rendszerváltás korabeli szereplők kerültek elő, hogy valószínűleg még az antialkoholista hallgatók is szívesen kortyoltak volna abból a pálinkából, hogy lazuljanak.

Spontán privatizáció, átalakulási törvény, ÁVÜ – csak úgy repkedtek az olyan kifejezések, amelyeket az Élet és Irodalom idősebb olvasóin kívül valószínűleg ma már kevesen értenek és keveseket hoznak lázba. Bokros meg is jegyezte, hogy az amúgy zömében huszonéves hallgatóság kedvéért részletesebben kifejti majd ezeket a rendszerváltás korabeli dolgokat, amelyek miatt képesek még 2014-ben is szenvedélyesen egymásnak feszülni Rónával.

Ott volt tehát például az ÁVÜ, a hírhedt Állami Vagyonügynökség, amelyről finoman szólva is eltérő Bokros és Róna véleménye:

  • Bokros az ÁVÜ-t az Antall-kormány egyik helyes és dicséretes döntésének tartotta, hiszen így „volt hová bekopogtatni, ha valaki állami vagyont akart venni". Maga Bokros is ott ült amúgy az igazgatóságában. 
  • Róna Péternek se kellett több, és kijelentette, hogy „bár Lajos szerint az ÁVÜ létrejötte nagyszerű volt, de az maga a korrupció volt". Hiszen leegyszerűsítve arról szólt a rendszer, hogy egy állami vállalatot „átjátszottak a menedzsmentnek, amely hatalmas haszonnal továbbadta".
  • Bokros ezt csak megmosolyogta, és jelezte, hogy ő csak tényeket említ. 
  • Mire Róna közölte, hogy Bokros a saját értékrendszere szerint válogatja a tényeket.

Előkerültek az Antall József-rajongók

Nagyjából ilyen stílusban zajlott a beszélgetés, ám abban egyetértettek, hogy a rendszerváltás óta nemhogy javult, hanem csak romlott a magyar gazdaság és társadalom helyzete. Bokros ezt azzal magyarázta, hogy „fénylő csillagként tündökölt Antall József és Horn Gyula kormányzása", ám azóta a kormányok lerombolták az intézményeket és a nagy nehezen kialakított struktúrákat.

De nem haladtunk időben a 2000-res évek felé, mert Róna Péter benyögte, hogy 25 éve az a  legnagyobb probléma, hogy

a magyar közélet a-tól z-ig korrupt. Minden szereplője és minden intézménye. Már Antall József idején is az volt. Kivétel nélkül.

Amíg ebben nem lesz változás, addig nem jut előrébb Magyarország. Erre a közönség soraiban váratlanul felhördültek az Antall József rajongói klub jelenlévő tagjai (most éppen MoMa-tagok), akik később neki is estek Rónának.

Kajdi József, aki Antall kormányhivatalának vezetője volt, például kikérte az egykori miniszterelnök nevében, hogy korruptnak nevezze őt. Mire Róna annyit válaszolt, hogy Antallt tényleg nem nevezné korruptnak,

inkább dilettánsnak.

Mire a kilencvenes évek panoptikumának egy másik jelenlévő képviselője, Pusztai Erzsébet, Antall államtitkára vette védelmébe egykori miniszterelnökét.

Negyven év kommunizmus után a kormánytagok hogy lettek volna profik?

- tette fel a kérdést feldúltan Rónának.

Király Zoltán láthatóan egyáltalán nem bánta, hogy a rendezvényén a kilencvenes évek kibeszéletlen dolgait próbálják feldolgozni a jelenlévők. Egyszer azonban az aktualitás felé terelte a beszélgetést, amikor Bokrostól megkérdezte, hogy a Varga Mihály által most beharangozott 1700 milliárdos kiadáscsökkentés mit is jelenthet. 

Bokros erre elmesélte, hogy annak idején azért volt szükség az ennél szerényebb mártékű róla elnevezett csomagra, mert fizetésképtelen lett az állam. „Tehát ha Varga miniszter úr szerint ekkora kiadáscsökkentésre van szükség, akkor csak arra tudok gondolni: 

államcsőd közelébe tetszettek kormányozni az országot esetleg? 

A rendezvény után megkérdeztem Király Zoltánt, hogy az ilyen múltat boncolgató, a rendszerváltás részleteiben elvesző beszélgetésektől mennyi plusz szavazatot remél október 12-én. Ám Királyt nem hozta zavarba a kérdés, ugyanis szerinte az ilyen viták jobban érdekelhetik a szavazóit, és nagyobb hírverést lehet csinálni, mint egy átlagos lakossági fórummal. Amúgy meg szerinte úgyis csoda kéne, hogy ne a Fidesz nyerje a körzetét, így meg legalább azt csinálja a kampányban, ami neki is örömet okoz.