Horthy Miklós nélkül ma nem lenne Magyarország

• Kisújszállás, Kenderes, Kunhegyes, Fegyvernek. Ezeken a helyeken tartott ma revizionista haknikörutat a miniszter.
• Mindegyik helyszínre kivezényeltek egy sereg iskolást, de volt, ahova óvodásokat is.
• Fazekast mindenhol a háborúban elesett hősi vitézekhez hasonlították.
• Ha nincsenek a gyerekek, helyszínenként 10-20 ember lett volna kíváncsi a megemlékezésekre.

10 óra 48 perc, Kisújszállás. Négy ember lézengett a város háborús emlékparkjában, érezhetően készültek valamire. Hamarosan megérkezett Fazekas miniszter, és kisvártatva egy sereg iskolás töltötte meg a park előtti teret. Közben első világháborús dal sírt a tárogatóból, olyan volt a hangulat, mintha éppen újabb darabot csatoltak volna el az országtól.

– Mire emlékezünk ma? – kérdeztem egy csapat kivezényelt 14 év körüli fiútól.

– 100 éves háború, kéthetes háború, nagy háború, aradi vértanúk – mondták egymás után kórusban, majd csak kibökte az egyikük: „nem tudjuk, jönnünk kellett”.

Nem lepett meg a válasz, ugyanis a sajtómeghívóban csak annyit állt, Fazekas Sándor első világháborús megemlékezésen vesz részt, de nem tudtam elképzelni, milyen megemlékezésről lehet szó.

Október 3-án ugyanis semminek sincs emléknapja. Ez nyilván nem tetszett Fazekas miniszternek, aki ezért megálmodott és meg is szervezett egy körutat, hogy a magyar hősökre emlékezzünk az első világháború kitörésének 100. évfordulója alkalmából.

Fazekas Sándor, a hazát védő vitéz

Kisújszálláson hamar kiderült, hogy mire fel is van az egész: "a fiatal generációk okítására" – mondta nyájasan a konferanszié, aki nem fukarkodott a "hősi elődeink", "büszkék lehetünk eleinkre" és hasonlóan fordulatokkal.

De a legkeményebb, durván túlméretezett felnyaló szöveg akkor hangzott el (mind a négy helyszínen), amikor a háborúban elesett magyar hősökről egyszer csak a jelenbe váltott:

A haza nem eladó. Ez már egy rövid idézet a rendezvény fővédnökétől, Dr. Fazekas Sándortól, aki a vitézekhez hasonlóan a magyar földet védi, csak diplomácia eszközökkel. Köszönjük neki ezt az egyenes gerincű kiállást!

Fazekas szülővárosában örömmel elevenített fel egy gyerekkori emléket, ami hogy, hogy nem, a háborús emlékműhöz kapcsolódott. Beszélt ősmagyarokról, hunokról, akik a tejútról figyelik, hogyan védjük meg ma is a hazát.

Fazekas Sándor, a büszke horthysta

Kenderesen aztán fokozódott a tempó, Horthy Miklós szülőfalujában a Horthy-ligetben zajlott a megemlékezés. A forgatókönyv itt is ugyanaz volt: megjött Fazekas, önszántából kijött pár helybéli, majd kivezényeltek még néhány tucat általános iskolást.

Szemerkélt az eső, mindenki esernyőt tartott a kezében, de ez nem zavarta a konferansziét abban, hogy megkérje az egybegyűlteket, próbálják megtapsolni a minisztert. Talán azért kérte, mert ekkor már tudta, hogy Fazekas azt a beszédet fogja elmondani, amire talán egész életében készült. Végre valahára kimondhatta, amit oly rég óta szeretett volna:

Horthy Miklós egy olyan hadvezér, akit sosem győztek le. Horty Miklós a legmagasabb katonai rangig jutó állampolgár a magyar történelemben. Horthy Miklós nélkül ma nem lenne Magyarország. Talán egy négyzetméter sem maradt volna belőle!

A történelmet újraértelmező hadvezér szerepében tetszelgő Fazekas azt valahogy elfelejtette megemlíteni, hogy Horthy kormányzása alatt külső nyomás nélkül elfogadtak néhány zsidótörvényt, deportáltak pár százezer embert, ami a magyar hatóságok lelkes közreműködése nélkül nem sikerülhetett volna.

Horthy Miklós finoman szólva is ellentmondásos személyisége a magyar történelemnek, az ő dicsőítése az olyan antiszemita, szélsőjobboldali politikusok kenyere, mint Csurka István. Horthy istenítése nem szokás a konzervatív polgári körökben, Orbán Viktor azt mondta 2012-ben, hogy a Horthy-vita hosszú, bonyulult, és nem az ő feladata miniszterelnökként végleges ítéletet mondani. Viszont amellett van, hogy a vita folytatódjon. Az óvatoskodás viszont ma végetért, Orbán egyik kormánytagja lényegében lezárta a vitát.

Magyarságélmény a fiataloknak

A hakni Kunhegyesen folytatódott a már jól ismert koreográfia szerint. Itt is jöttek iskolások, és itt is megköszönték Fazekasnak, hogy elfogadta a meghívást. Egy olyan rendezvényen, amit ő talált ki, és szervezett meg.

A kunhegyesi református templom emlékkertjében csak annyi eltérés volt a korábbiakhoz képest, hogy míg Kisújszálláson a spontaneitásra bízták a virágok elhelyezését az emlékműnél, addig itt már kettes oszlopba rendeződve minden gyerek lerakott egy szál virágot. Talán véletlenül.

Fazekas itt többek között arról beszélt, hogy a magyar történelem az újrakezdésekről és a feltámadásokról szól, "2010 után pedig újra esélyünk van arra, hogy erős nemzet legyünk", mondta, hogy legyen valami aktuálpolitikai éle is az első világháborús hakninak, ha már nyakunkon a választás.

Ezután Fegyverneken már végre egy rendes nagymagyarországos Trianon-emlékmű szomszédságában zajlott a rendezvény, a szokásos formában. Ide is jutott egy nagy adag borzalom:

A konferanszié ezt úgy öntötte le finom ideológiával, hogy

fontos, hogy mi idősebbek emlékezzünk, de a fiataloknak is élményt adjunk a magyarságról

– az óvodások pedig nagyokat pislogtak az árpádsávos Trianon-emlékmű mellett.