Előd
7 °C
17 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Dobogókőn beköszöntött a jégkorszak

2014.12.02. 15:00
Kedden karanténba zárták a 700 méter magasan fekvő Pest megyei településrészt a rájuk rakódó jég miatt leszakadó, kidőlő fák. Az Indexnek sikerült feljutnia az elzárt helységbe egy katasztrófavédelmis mentőkonvojjal.

A pilisszentkereszti polgármesteri hivatal üléstermében tűzoltók, katasztrófavédők és a közműcégek munkatársai foglalták el kedd reggel a képviselők helyeit, innen irányítják a környék mentési munkálatait. A veszélyeztetett környék elsősorban Dobogókő. Az oda vezető utat a jég miatt kidőlt fák torlaszolták el. A 700 méter magasságban fekvő helység házait sortűz alatt tartják a ropogva leszakadó combvastagságú ágak.

A fenti helyzetről azonban Budapesten nem tudni semmit, a szentkeresztiek is csak annyit vettek észre, hogy a felvezető körutat a rendőrség lezárta. A katasztrófavédelmiek konvoja reggel indult fel Dobogókőre. Az egyik terepjáróban szorítottak nekem helyet. Úgy éreztem magam, mintha egy katonai konvojban ülnék, ami valami különös véletlen folytán Afganisztánból a dobogókői útra tévedt.

A kocsiban percenként megszólalt a rádió, izgatott hangok mondták be, hogy Pest megyében éppen hol dőlt rá a kéményre, a parkoló autókra vagy éppen az útra az eljegesedett fa. Pedig a helyzet éjfél óta sokat javult: 160 ezer háztartásból reggelre már csak 16 ezer maradt áram nélkül, mondja Kossa György országos iparbiztonsági főfelügyelő, a helyi operatív törzs vezetője.

A szentkereszti rendőrségi zártól pár száz méterre már meg is áll a konvoj. Egy keresztbe dőlt fa állja el az utat. Három ember kiugrik motoros fűrésszel a kezében, és aprítani kezdi a jégpáncélba öltözött fát. Alig vagyunk valamivel feljebb Pilisszentkeresztnél, de itt már vékony jégréteg rakódott a fák koronájára. Az akadály elhárítva, mehetünk tovább.

Innentől 300-400 méterenként meg kell szakítani az utat a faakadályok miatt. A helyzet durvul. Az út néha olyan, mint egy keskeny, alagútszerű erdei ösvény a jeges faágak, megdermedt bozótok között. Folyamatosan vonyít a láncfűrész.

Holdbéli táj, ilyet még sose láttam. Ezt a városban még csak el sem tudják képzelni!

– mondja ámulva az egyik kocsiban ülő katasztrófavédelmis.

A leszakadt, roncsolt fák látványát csak fokozza az erdőből innen-onnan felhangzó, hangosan ropogó hang. Még erősebbé válik a harctéri benyomás. A roppanásokat sziszegő, jégesőszerű szitálás követi, ahogyan a leomló ágakon a jégpáncél ezer darabra törik.

Megint kiszállunk. Az egyik fűrészes ember aggódva néz fel a fölé hajló, mázsás súly alatt meggörnyedt fakoronára. Majd vigyorogva rám néz:

Ááá, éjszaka sokkal rosszabb volt. Akkor nem láttunk semmit. Csak a ropogást hallottuk a sötétben, és örültünk, ha nem ránk zuhan éppen a fa.

Kossa György szerint egy átlagos fa akár többtonnás jégsúlyt is kaphatott. Felfelé haladva az ágakat egyre vastagabb jégkabát vette körül: először egy, majd kettő, fent pedig már a három centit is elérte a jég vastagsága.

Dobogókőn az erdei hotelben ütötte fel a hadiszállást a katasztrófavédelmi törzs. A szállóban 11 vendég és 10 fős személyzet rekedt. A hallban futottam össze a polgármesterrel is, aki elmondta, hogy két melegedőhelyet alakítottak ki. Egyet a szállóban, egyet a turistaházban. Van meleg étel, forró tea. Megdicsérte a katasztrófavédelmiseket, akik egész éjszaka dolgoztak, hogy fel lehessen jönni a településre.

Működik az összefogás, ha baj van.

– tette hozzá.

A lakosok közül is többen bejöttek a szállóra információt gyűjteni. Hétfő reggel kezdődött, mondja egy nő, aki kamasz fiával érkezett.

Kimentem a házból, és láttam, hogy ma nem megyünk sehová. Egész nap folyamatosan esett, vastagodott az ágakon a jég. Ne tudja meg, milyen volt, amikor elkezdett ropogni! Egész éjszaka azt hallgattuk.

A fák rádőltek a vezetékekre, ami több helyen leszakadt, sőt villanypóznák dőltek ki. Ezért Dobogókőn nincs áram, nem is lesz egy jó darabig. A szállóban aggregátor biztosítja a villamos energiát.

Ha ónos eső vagy hó esik, akkor elhúzódhat a munka, mondta lapunknak Kossa György. Közölte, hogy a környéken 150-en dolgoztak egész éjszaka, életveszélyes körülmények között, hogy biztosítsák a településnek az alapvető feltételeket, élelmiszert, orvosi ellátást. Véleménye szerint újra kell építeni az elektromos hálózatot, és ezrével dőltek ki a fák.

A hotelnél futottam össze erdészekkel is, akik aggódva beszélgettek a jégről. Egyelőre egyszerűen még fel se lehet mérni a fakárokat, be se lehet menni az erdőbe, mondta egyikük. Az állatok okosak, nagy részük elbújt, mikor látta, hogy jön a baj, ezért valószínűleg megmenekültek, tette hozzá. 

Dobogókőn 74 lakos és 80 vendég volt kedden. A lakosok egy része maradt, a vendégeket folyamatosan szállítják le a hegyről, konvojkísérettel. Egyikük kocsijával jöttem le.

Egy konferencia lett volna a szállóban, arra érkeztek, csak egy kicsit korán. A konferencia elmaradt, helyette beköszöntött a jégkorszak. Két nap után most tudtak elindulni. Az autó hölgy utasa láthatóan nagyon ideges.

Nem vagyok én már kíváncsi az ilyen látványosságra.

– közli kissé nyűgösen.

Mint mondják, egész éjszaka a ropogást hallgatták, és szemeztek az ablakkal szemben levő fával, mikor dől rájuk. 

Lefelé már nem kell minden pillanatban megállni. Az út mentén azonban végig látszik a jég pusztítása. Mikor ki szeretnék ugrani egy helyen, hogy egy összedőlt buszmegállót lefotózzak, a hölgy rám szól:

Dehogy ugrik ki, újságírókám, marad a helyén, vagy megy gyalog!

Megértem, mielőbb szabadulna már a jég fogságából. Én meg nem szeretnék benne ragadni. Ezért maradok a helyemen, és örülök neki, hogy csak három órát töltöttem fent a hegyen. Ennyi pont elég volt.