Merkel bevállalta a konfliktust Orbánnal

Angela Merkel német kancellár és Orbán Viktor magyar miniszterelnök hétfői budapesti sajtótájékoztatója túllépett az átlagos diplomáciai udvariaskodáson. Több ponton is nyilvánvalóvá vált néhány nézetkülönbség a két vezető között.

A tájékoztató a kötelező köszönetnyilvánítással kezdődött. Először Orbán, majd később Merkel is dicsérte a német–magyar gazdasági kapcsolatokat. Orbán még egy „Danke, Deutschland" kijelentéssel is hangsúlyossá tette, hogy mennyire fontosak Magyarországnak a német befektetők. 

Merkel is udvariasan beszélt a két ország kapcsolatáról. Barátságban áll a két ország, jelentette ki. Ám Merkelnek volt egy üzenete, amely elég jól jelezte, hogy a németek elégedetlenek a Magyarországon tapasztalt kiszámíthatatlansággal:

bárhol is fektet be a német gazdaság, nagyon értékeli, ha megbízható keretfeltételekre talál. És akkor hűséges befektetőt jelent a német gazdaság.

Első vita: az oroszokhoz való viszony

A két vezető a tájékoztató elején elsorolta, hogy milyen kérdésekben egyeztettek. Az egyik legfontosabb kérdés az ukrán–orosz konfliktus volt, amely az oroszokkal kapcsolatos európai politikát is alapvetően meghatározza.

Orbán szerint nemcsak a szomszédság és az ott élő magyarok miatt kiemelten fontos Ukrajna helyzete, hanem mert a gáz is ezen az országon keresztül érkezik Magyarországra. „Mi csak a béke pártján állhatunk, mi csak olyan megoldást tudunk elfogadni, amely a béke felé visz” – monda Orbán.

Angela Merkel szintén kitért az ukrajnai helyzetre. Orbánhoz hasonlóan a németek is azt szeretnék, hogy mielőbb tűzszünet legyen, és Ukrajnában kialakuljon egy olyan stabil helyzet, amely az ország területi sértetlenségét garantálja. Orbánt ugyanakkor nagyon finoman helyreigazította abban, hogy nemcsak Magyarország, hanem más európai országok is nagy mértékben függenek az orosz gáztól. Tehát mindenkinek ugyanúgy érdeke a jó viszony és a kiszámíthatóság, Magyarország helyzete nem különleges.

Amikor a kérdéseknél ismét szóba került az orosz energiafüggőség és az oroszokkal szembeni EU-s szankciók kérdése, Merkel még egyértelműbben fogalmazott. A kancellár emlékeztetett arra, hogy Németország a gázfogyasztása 30 százalékát az oroszoktól szerzi be. Vagyis bár a magyarok nagyobb mértékben függenek az orosz gáztól, a németeknek és más európai országoknak is létkérdés az orosz energia. Szerinte össze kell kötni az európai gázvezetékeket és nyitni kell Azerbajdzsán felé, hogy csökkenjen az unió függése az orosz gáztól. Ezzel ki nem mondva arra figyelmeztetett, hogy nem elfogadható, hogy a magyaroknak külön álláspontja legyen az orosz szankciók kérdésében.

Szokatlan fordulat, hogy Orbán ezután ismét magához vette a szót, és hosszas beszédbe kezdett, hogy „a külföldi újságírók is megértsék a helyzet komolyságát”. Orbán azt mondta Merkel felé fordulva, hogy

a mi kitettségünk nagyságrendekkel nagyobb, mint Németországé,

mivel a magyar ipar és a háztartások a gázra épülnek. Ebben az évben lejár a hosszú távú gázszállítási szerződésünk Oroszországgal – az idei év egyik legnagyobb problémájának nevezte ezt a magyar kormányfő. 

Ez egy komoly dolog, a magyar gazdaság helyzete Oroszországgal összefüggésben kellő komolyságot igényel

– zárta a magyar kormányfő, szintén ki nem mondva azt, hogy éppen ezért nehéz az orosz szankciókat teljes mellszélességgel támogatni.

Második vita: az ellenzék és a civilek helyzete

A sajtótájékoztató elején mindkét vezető elmondta, miről beszéltek a zárt ajtók mögött. Jelzésértékű persze, ki milyen témákat tart fontosnak nyilvánosan is kommentálni. A leghangsúlyosabb téma persze az ukrán–orosz konfliktus volt mindkettőjüknél, ám feltűnő volt, hogy Orbán elhallgatta: a demokráciáról is beszélgettek Merkellel. A német kancellár azonban kitért erre:

Utaltam arra, hogy a magyar kormánynak nagy többsége van, és egy demokráciában nagyon fontos az ellenzék, a civil társadalom és a média szerepe.

Merkel azt is mondta, hogy később találnak arra időpontot, hogy a civil társadalom képviselőivel is beszélgessen. Orbán ezen láthatóan meglepődött.

Harmadik vita: lehet-e illiberális a demokrácia?

A sajtótájékoztató legszokatlanabb mondatait és legkínosabb jelenetsorát az utolsó percek tartogatták. Egy német újságíró (a konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung újságírója) azt kérdezte, hogy az Orbán által tavaly említett „illiberális demokrácia” vajon beleillik-e az Európai Néppárt értékrendjébe.

Merkel megismételte , hogy beszéltek Orbánnal a demokrácia sajátosságairól, de „még el kell mélyítenünk a beszélgetést”. A kancellár azt mondta: utalt arra, hogy számára a demokrácia gyökerei mindig is liberálisak. A pártjának, a CDU-nak három gyökere van: keresztényszociális, liberális és konzervatív. 

Az illiberális szóval személyesen a demokráciával összefüggésben őszintén szólva nem tudok mit kezdeni.

Orbán Viktor következett ezután, aki szerint a személyes álláspontja egy mondatban összefoglalható. 

Nem minden demokrácia szükségszerűen liberális.

Emellett a magyar kormányfő minden nemzetközi fórumon ki fog tartani. Aki szerinte azt mondja, hogy a demokrácia liberális, „az privilégiumot követel egy eszmerendszernek, amit nem adhatunk meg neki”. 

Érdemes nézni Merkel arcát, miközben Orbánt hallgatja. Az utolsó mondatnál erőteljes csodálkozást fedezhetünk fel a német kancellár arcán. Vélhetően egyikük sem bánta, hogy itt vége lett a sajtótájékoztatónak.