Orosz propagandisták között bukkantunk Szabó Albert nyomára

Talán az orosz–ukrán háború körüli információs hadviselés adja meg a választ arra a kérdésre, hogy kicsoda is valójában Szabó Albert. Ha valaki nem tudná, ő volt a kilencvenes évek szélsőjobboldali szcénájának legharsányabb és egyben legellentmondásosabb figurája. Több mint tizenöt évvel azután, hogy a hungarista vezér abbahagyta magyarországi ténykedését, és 1999-ben külföldre költözött, újból színre lépett. De ezúttal csak a háttérben. 

A messziről jött ember

A debreceni születésű Szabó Albert a nyolcvanas években költözött ki Ausztráliába, ahol a fáma szerint emigráns nyilasokkal került kapcsolatba. Magyarországra 1993-ban tért vissza, nem titkoltan azért, hogy „ausztrál emigráns körök” megbízásából hungarista szervezetet hozzon létre.

Nem mellékes, hogy Szabó egy évvel a parlamenti választások előtt tért haza. Nem tétlenkedett, villámgyorsan megalapította a Világnemzeti Népuralmista Pártot (VNP). A főleg fiatal bőrfejűekből álló VNP az akkor Győrkös István vezette Magyar Nemzeti Arcvonallal (MNA) és az azóta elhunyt Ekrem-Kemál György elnökölte Kommunizmus Üldözötteinek Szövetségével együtt Magyar Hungarista Mozgalom néven egyesült 1994. április 20-án, Hitler születésnapján.

Aztán a pártot és a mozgalmat is betiltották, így Szabó kénytelen volt egy újabb szervezetet gründolni magának, ez volt a szintén hungarista Magyar Népjóléti Szövetség (MNSZ). Akkori ténykedéséről a Fekete Doboz dokumentumfilmet készített, ez a neten is elérhető. 

Néhány évvel később Szabó körül egyre inkább fogyni kezdett a levegő. Ebben erősen szerepet játszott, hogy a szélsőjobboldalon összekülönbözött a riválisaival. Csurka István, a MIÉP akkor elnöke azt kezdte el terjeszteni róla, hogy zsidó származású és izraeli ügynök, amiről persze kiderült, hogy nem igaz. De addigi szövetségesével, Győrkössel is összerúgta a port. A helyzetét súlyosbította, hogy uszítás miatt elítélte a bíróság, felfüggesztett börtönbüntetést kapott. Miután elterjedt róla az izraeli ügynökvád, követői szép lassan kihátráltak mögüle. Az ezredforduló végén aztán eltűnt a színről, visszament Ausztráliába. 

Bár helyettese, Sárosi Viktor 1999-ben még azt hangoztatta, hogy Szabó „politikai és gazdasági kapcsolatépítés végett” hagyta el az országot, a tényen, hogy a hungarista vezér lelépett, ez mit sem változtatott. Emiatt a szélsőjobboldalon

akit azzal bíztak meg, hogy a radikális jobboldalt lejárassa. Orosz kapcsolataira és arra, hogy az általa kiadott lapban, a Magyartudatban Oroszországgal szimpatizáló írások jelentek, akkor még kevesen figyeltek fel.  

Miután visszament Ausztráliába, csak annyit lehetett hallani róla, hogy egy ausztrál export-import cég igazgatójaként dolgozik. 2006-ban ugyan híre ment, hogy visszatért Magyarországra, de ha így is volt, a szélsőjobboldal nyilvánosságában nem jelent meg, bár 2010-ben a Jobbikhoz több szálon kötődő Kuruc.infón közzétettek olyan írásokat, amelyek megpróbálták „rehabilitálni”.

Albert, nyugatbarát

Önkéntes száműzetése után mintha kicserélték volna a volt hungarista vezért. Szabó Albert 2011-ben létrehozott egy Facebook-oldalt Külföldi Munka néven, azért, hogy egy ausztrál céghez toborozzon munkatársakat Magyarországról. (Azt, hogy ő hozta létre ezt az oldalt, az e-mail címe árulta el, valamint az, hogy kezdetben egy-egy bejegyzés után a nevét is odaírta.) Ami feltűnő volt, hogy Szabó ekkor azt állította: a cég olyan ipari projektben érdekelt, amit – kiemelt uniós projektként – az Európai Unió is támogat.

„Ausztráliai bejegyzésű szponzor cégünk ebben az évben egy olyan zöldenergiás klíma- és talajvédelmi ipari projektet épít Ausztráliában, amelyet az Európai Unió és az ausztrál kormány is támogat. A projekt 2002 óta az EU Brüsszeli Bizottságainak prioritás projektje, amely most Ausztráliában is megvalósul" – írta még akkor a Facebook-oldalon, magyarokat toborozva a projekthez.  

A Szabó által kínált üzlet leginkább egy MLM-rendszerre emlékeztetett. Arra biztatta az embereket, hogy ha nincs pénzük, szerezzenek jutalékért részvényeseket a cégbe, így előbb-utóbb ők is részvényesekké válhatnak. Az oldalon ekkor még nyoma sem volt unióellenes orosz propagandának, sőt, Szabó arról írt, hogy a cégnek Magyarországon „EU-s próbaüzeme” lesz, és előbb-utóbb a „globális marketinget" végző munkatársak Ausztráliában köthetnek ki. 

Ráadásul Szabó Ausztráliáról mint „a világ legdinamikusabban fejlődő gazdaságáról” írt, ahol „több tízezer, már letelepedett, sikeres és boldog életet élő magyar” a bizonyíték arra, hogy „sohasem késő változtatni, új életet kezdeni egy másik országban”. 

Ilyen kecsegtető ajánlat sokak szemét felkeltette, idővel több ezer követője lett az oldalnak. Főleg azon magyarok körében, akiket csábított, hogy idővel esetleg egy fejlett nyugati országban telepedhetnek le. (Az FB-oldalon ugyanis utalásokat tett arra, hogy aki a cégnek dolgozik, később könnyebben kaphat majd Ausztráliában letelepedési engedélyt.)

Szabó e-mail címét egy kiszivárgott wikileakses anyag is megörökítette, miután a Stratfor nevű elemzőcégen keresztül levelet írt Barack Obama elnöknek, felvetve azt a fura ötletet, hogy az Egyesült Államok fogadja tagjai közé az európai államokat. (Ezt is saját néven írta alá, de itt és itt is nyomokat hagyott maga után.)

Albert, a nyugatellenes

Az orosz–ukrán konfliktus tavaly márciusban véres fordulatot vett. Ezzel pontosan egy időben beindult az orosz–ukrán információs hadviselés is. Sorra alakultak meg olyan, nem orosz nyelvű weboldalak és Facebook-oldalak, amelyeket Moszkva abból a célból hozott létre, hogy az orosz propagandát terjesszék. Ezeket az oldalakat szakértők szerint az orosz hírszerzés úgynevezett aktív intézkedésekkel foglalkozó részlege koordinálja, a propaganda terjesztői között szép számmal találunk magyar nyelvű tartalmakat is. Az ilyen oldalak többsége anonim, szerzőiről, szerkesztőiről semmit nem lehet tudni. 

Szabó Facebook-oldala is ebben az időben, tavaly tavasszal vett 180 fokos fordulatot. A Külföldi Munkán március végén jelent meg az első olyan bejegyzés, amely az eurázsiai uniót éltette.

A Külföldi Munka az orosz propagandagépezet egyik láncszeme lett. 

A váltás azért is szembetűnő, mert korábban Szabó (azaz a Külföldi Munka) egyebek mellett azzal csábította a magyarokat Ausztráliába, hogy az egy „befogadó és toleráns társadalmat”, „szilárd és működő demokráciát”, „szellemi függetlenséget és szabadságot” és „politikai stabilitást” biztosító ország. Márpedig ezek a jelzők, különösen a szilárd és működő demokrácia, a befogadó és toleráns társadalom, kevéssé jellemzők Oroszországra. 

Az Anti-Maidan szervezői tagadják, hogy ismernék

Önmagában az, hogy Szabó mit oszt meg az FB-oldalán, voltaképpen nem fontos. Csakhogy az egykori hungarista vezér nemcsak az orosz propaganda egyik láncszemévé vált, de a budapesti, Anti-Maidan néven szervezett oroszbarát tüntetés egyik legaktívabb propagálója volt az elmúlt időszakban. 

Az Anti-Maidan demonstrációt Putyin február 17-i látogatására időzítették. Magát az eseményt az Orientalista.hu és a Kiállunk Oroszországért nevű Facebook-csoport szervezi.  Az orientalista.hu domaint Kassab Adonis, a Jobbik korábbi ferencvárosi elnöke jegyezte be, míg a Kiállunk Oroszország mellett Facebook-oldal adminisztrátorai ismeretlenek. 

Amikor az Index a csoportnál arról érdeklődött, hogy miért titkolják kilétüket, nem válaszoltak a kérdésre érdemben. Így megpróbáltuk mi magunk kideríteni, kik is lehetnek a szervezők. Volt egy nyom, ez viszont Szabóhoz vezetett. 

Az Anti-Maidan facebookos eseményét ugyanis egy Kovács Károly nevű Facebook-profil hozta létre. Kovácsról kiderítettük, hogy egy nem létező személy. A kamuprofil ismerőse és profilfotójának első lájkolója viszont a Szabó Albert által létrehozott Külföldi Munka Facebook-oldal volt. Természetesen Szabót is megkerestük e-mailben, arról érdeklődve, hogy van-e köze a tüntetés szervezéséhez, de nem válaszolt. 

Az Anti-Maidan tüntetéshez csatlakozott a Szabad Nemzet Egyesület. A szervezetet képviselő Elszaszer T. Csörsz az Index megkeresésére tagadta, hogy a szervezők kapcsolatban állnának Szabó Alberttel, bár az továbbra sem derült ki, hogy valójában kik is a szervezők. 

„Én a magyar–orosz kapcsolattartás mellett állok ki. Nem vagyok hajlandó olyan eseményben részt venni, ami akármilyen kisebbség ellen békétlenséget kelt" – közölte Elszaszer T. Csörsz. A szervező elmondta: értesülése szerint az „említett álkarakter” (azaz Szabó) utólag bukkant fel, az esemény szervezéséhez semmilyen jogkört nem kapott, abban nem vesz részt, azon nem jelenhet meg. „Tevékenységét nem tudjuk befolyásolni, félrevezető elnevezése miatt kilétét sem tudjuk beazonosítani. Az álkaraktert azonban mindenhonnan letiltjuk, ahol adminisztrátori jogkörünk ezt megengedi” – közölte Elszaszer.

Miután Elszaszerrel beszéltünk, a Kovács Károly nevű kamu Facebook-profil megváltoztatta a profilképét (azt, amit elsőként korábban Külföldi Munka lájkolt), majd törölte ismerősei közül Külföldi Munkát.

Ezt azzal indokolták, hogy „ellenérdekelt szereplők a magyar–orosz kapcsolattartás fontos napját rossz színben készülnek feltüntetni, eseteként együttműködve szélsőséges elemekkel”. 

Egykori harcostársa is Moszkvához húz

Az, hogy Szabóra ebben a körben bukkantunk rá, azért is érdekes, mert nem is olyan régen egykori harcostársa, Győrkös István is orosz vonalon tűnt fel. A Győrkös vezette Magyar Nemzeti Arcvonal néhány éve részben azért szakadt szét, mert Győrkös az oroszbarát, Thürmer Gyula vezette Munkáspárthoz kezdett közeledni, ezt viszont a hungarista és kommunistaellenes tagok nem nézték jó szemmel. Az MNA nemcsak szétszakadt, de két külön „portálja” is lett: a Jövőnk.infó maradt a hungaristáké, míg a Hídfő.net nevű oldalt Győrkösék hozták létre.

Nagyon úgy tűnik azonban, hogy a Hídfő.net csak egy ideig volt Győrkösék irányítása alatt, és ma már bizonyosan az orosz hírszerzés egyik magyar nyelvű kommunikációs csatornája. Az első gyanús jele ennek az volt, amikor tavaly augusztusban az orosz külügyminisztérium a Hídfő egyik cikkére és az oldalon közölt fényképre hivatkozva írta azt, hogy Magyarország megsérti az uniós fegyverexport szabályait azzal, hogy egy közvetítőn keresztül T–72-es tankokat szállít Ukrajnának.

Az ügy nemcsak diplomáciai feszültséget okozott Moszkva és Budapest között, de még a parlament nemzetbiztonsági bizottságának ülésén is téma volt. Azóta sem teljesen világos, hogy pontosan mi is történt azokkal a bizonyos tankokkal, az viszont valószínű, hogy az ügy alapjául szolgáló információk az orosz hírszerzés magyarországi embereitől származhattak.

Már a tankbotrány kirobbanásakor nyilvánvaló volt, hogy a Kremlben csak úgy nem figyelnének fel egy olyan marginális, még a szélsőjobboldali szcénában sem túlzottan ismert magyar weboldalra, hacsak nem lenne hozzá köze Moszkvának. Később ez a kapcsolat még egyértelműbbé vált: a Hídfő.net nemrég orosz domaint kapott, és a portálon már nyoma sincs olyan tartalomnak, ami az oldalt vagy annak szerkesztőit a szélsőjobboldalhoz, az MNA-hoz, a hungarizmushoz kötné. Kizárólag csak az orosz propagandának adnak teret. Az oldal anonim, a cikkekről viszont ordít, hogy szerzőinek az átlagnál mélyebb belpolitikai, külpolitikai és gazdasági ismeretei vannak. 

A február 17-i Putyin-párti tüntetést ráadásul a Hídfő is népszerűsíti. Egy olyan oldal, ami minden bizonnyal az orosz hírszerzés irányítása vagy felügyelete alatt áll, csak úgy támogathat rizikómentesen egy rendezvényt, ha tudja, hogy az nem provokáció. Tehát valamilyen módon ismernie kell az esemény szervezőit, esetleg a szervezők között lehetnek megbízható kapcsolatai. Nem tudni, Szabó ilyen kapcsolat-e, de az biztos, hogy az egykori hungarista vezető, aki anno Győrkös szövetségese volt, most a budapesti Anti-Maidan egyik legnagyobb promotere. 

Újratöltve

Szabó ténykedésében nem is az az igazán érdekes, hogy az általa működtetett Facebook-oldalon tavaly márciusban hirtelen szakmányban jelentek meg nyíltan oroszpárti bejegyzések. Sokkal inkább az, hogy a köztes, meglehetősen hosszú időben nyoma sem volt annak, hogy az 1999-ben a hungarista színről eltűnt vezér ennyire utálná a nyugati világot. 

A Szovjetunió szétbomlása után és a NATO-bővítés előtt Moszkva aktívan kereste a kapcsolatot az európai szélsőségesekkel, azokkal az erőkkel, amelyek szembeállíthatóak voltak az atlantista érdekekkel. A helyzet tehát valamennyire hasonlított a mostanihoz, amikor Moszkvának érdeke, hogy az EU-n belül partnerekre találjon, elsősorban az unióval mindig is elégedetlen szélsőjobboldalon és a szélsőbaloldalon. Szerencsére akadnak ilyen partnerek, nemcsak a Magyar Nemzeti Arcvonalnál és a Munkáspártnál, hanem magasabb szinten is, elég csak a Jobbikra vagy éppen az oroszok által finanszírozott francia szélsőjobboldalra, a Front Nationalra gondolni. 

Az, hogy a magyar szélsőjobboldal már a kilencvenes években NATO-ellenes volt (és a mai napig is az), önmagában még egyáltalán nem meglepő. Csakhogy a NATO-ellenesség Szabónál már a kilencvenes években orosz propagandával párosult, nem pedig a semlegesség iránti vággyal. 

A kilencvenes években Szabó volt az első olyan szélsőjobboldali vezető, aki a hungarista vezető szerepébe bújva nyíltan Oroszország felé kacsintgatott és kiterjedt orosz kapcsolatai voltak. Szabó akkori kiadványában, a Magyartudatban már akkor jelentek meg orosz propaganda anyagok, amikor az oroszbarátság még egyáltalán nem volt a szélsőjobboldal kedvelt toposza. Főleg olyan írások utaltak az Szabó lapjában az oroszbarátságra, amelyek párhuzamot vontak az akkori orosz és magyar viszonyok között. Az amerikai kultúráról a Magyartudatban mint nemzetellenes, kitervelt összeesküvésként írtak. 

De nem csak az írások árulkodtak erről a különös szimpátiáról. A Szabó vezette Népjóléti Szövetség 1997-ben az orosz nagykövetség előtt demonstrált a Horn–Kuncze-kormány gazdaságpolitikája ellen, amelytől a „fehér árja testvérnemzetet” féltették. És Szabó gondoskodott arról is, hogy a NATO-csatlakozás ellen a bőrfejűek felemeljék a szavukat. 1997. július 4-én és november 14-én az amerikai nagykövetség előtt, október 25-én pedig a Parlament előtt tüntettek a NATO ellen. 

Azon kívül, hogy a Magyar Népjóléti Szövetség ellenségként tekintett az Egyesült Államokra, külsőségekben a szintén szélsőjobboldali Orosz Nemzeti Egység (ONE) nevű szervezethez hasonlított. Ahogy a Political Capital egyik elemzésében írta: Szabó szervezete a szkinhedekhez „orosz mintára nyílt, militáns hangvételű toborzással” közelített. „Állj be sorainkba és a fogaskerekes zászlók alatt küzdj az életben maradásért és a Szebb Jövőért!” – hirdették. 

Ahogy a NATO-csatlakozás előtt, az orosz–ukrán konfliktus kiéleződésekor is fontos Oroszországnak, hogy a Nyugat ellen hangolja a kelet-európai közvéleményt. Ehhez a céljához akkor is és most is felhasználta a szélsőséges erőket. Szabó Albert tizenöt évvel ezelőtti és mostani ténykedése, valamint a Győrkös-féle Hídfő portál aktivitása tökéletes példái ennek.

(Cikkünk megjelenése után a Külföldi Munka nevű Facebook-profilt is törölhették. Már nem elérhető.)