Szilárda
2 °C
7 °C
Index - In English In English Eng

Bizánci praktikák a humánminisztériumban

2015.03.05. 11:24 Módosítva: 2015.03.05. 11:30

Az Emberi Erőforrások Minisztériumában a színfalak mögött folyó zajló presztízsharcokról és iszapbirkózásról beszélt a Magyar Narancsnak adott interjúban Klinghammer István, korábbi felsőoktatási államtitkár. Az ELTE egykori rektorát a 2012-es diáktüntetések után nevezték ki felsőoktatási államtitkárnak, hogy valamennyire lehűtsék a kedélyeket. Klinghammert a miniszterelnök egy új felsőoktatási koncepció kidolgozásával bízta meg.

Ő ezt komolyan is vette. Szakértőket kért fel, egyeztetett a felsőoktatás szereplőivel, majd nyolc hónap alatt kidolgozott egy koncepciót. Ezt azonban 2013 októberében a kormány lesöpörte az asztalról, az egész munka elbukott (azóta készült már egy újabb felsőoktatási stratégia).

Klinghammer most azt mondta: a minisztérium jelentésként terjesztette be a kormány elé a koncepciót, amit a kormány jelentésként ugyan tudomásul vett, de végül nem kezdett vele semmit. Klinghammer eredetileg is csak a 2014-es választásokig vállalta a posztot, de az interjúból világosan kiderül, hogy nem a legjobb szájízzel jött el:

– Azt láttam, hogy szinte bizánci praktikák vettek körül. A háttérben rengetegen akartak beleszólni a felsőoktatásba, amit ezért nem tartok szerencsésnek, mert ezek az emberek nem rendelkeznek elég ismerettel. Nem tudják, hogy a felsőoktatásban értékelvűség van, nem haszonelvűség.

– Itt más minisztériumokra gondol?

– Inkább olyanokra, akik a politikában valamilyen módon - véleménnyel, tanáccsal, súgással – belefolytak. 

Klinghammerr István beszél a Maruzsa Zoltán felsőoktatásért felelős helyettes államtitkárral való viszonyáról is. Maruzsa valószínűleg nem vette jó néven, hogy nem ő lett az államtitkár, hanem a kormányfő kívülről kérte fel Klinghammert:

Előttem volt lehetősége, hogy csinálja, az nem sikeredett, maradjunk diszkréten ennyiben.(...) De ez nem lekezelés, neki megvolt a maga feladata, nagyon sajnálom, hogy  nem elégítette ki, hanem háttérmunkákra sarkallta őt.

Klinghammer úgy gondolta: jót tesz Maruzsával, ha a stratégiaalkotásba nem vonja be, mert

a hallgatók nem kívántak vele együttműködni, és az egyetemi vezetők egy részének a szemében is vörös posztó volt.

Klinghammer állítása szerint Maruzsa már 2013 májusában elkezdte minden lépését opponálni. Még ezzel sem lett volna baj, csak hogy Maruzsának semmilyen javaslata nem volt arra, hogy mi lenne a jobb. Ez az egész végül annyira nem érintette meg Klinghammer lelkét, mert neki 72 évesen már nem voltak különösebb ambíciói, és szerette az egyetemet és a tanszéki munkáját is.