Késik a csecsemők kötelező védőoltása

Az öt betegség

Torokgyík (diphteria): cseppfertőzéssel terjedő, baktérium által okozott fertőző betegség. A kórokozó a torokban, rendszerint a mandulákon vagy más nyálkahártyán tapad meg és vaskos, szürkés lepedéket hoz létre. A baktérium mérget (toxint) termel, ami a véráram útján az egész szervezetbe eljut. A diftériatoxin a szívet, az idegrendszert és a vesét is károsítja. A diftéria okozta halál a szívizom károsodása vagy a gége elzáródását követő fulladás miatt áll be. A védőoltások bevezetése előtt igen sok gyermek halt meg ebben a betegségben. Magyarországon 1938-ban még több mint ötezer fertőzést és háromszáz halálesetet jelentettek. 1938-tól kezdve minden gyermeket kötelezően oltanak diftéria ellen. Oltott emberekben a baktérium nem tud betegséget létrehozni.

Szamárköhögés (pertussis): kínzó köhögéssel, húzó, hangos belégzéssel járó, több hétig tartó bakteriális betegség. Cseppfertőzéssel terjed, az oltatlan csecsemők a környezetükben élőktől fertőződhetnek. A védőoltás nélkül a légúti- és az idegrendszeri szövődmények miatt közöttük alakulhat ki a legtöbb haláleset. Felnőttek körében egyre gyakrabban fordul elő, ami arra utal, hogy mind a betegség átvészelése, mind az oltás utáni védettség idővel gyengül. A védőoltások bevezetése előtt súlyos járványok léptek fel: 1951-ben 25 ezer, 1953-ban 57 ezer megbetegedés fordult elő. Magyarországon 1953 óta oltják a csecsemőket szamárköhögés ellen.

Merevgörcs (tetanus): baktérium által okozott igen súlyos, magas halálozási arányú betegség. A kórokozó rendszerint földdel szennyezett seben át jut be a szervezetbe, és ott mérget termel. Fertőzésveszélyt jelent az állati harapás, az égés, a vágott vagy szúrt seb is. A tetanusztoxin súlyos idegméreg, amelynek hatására az izmok görcsös állapotba kerülnek. Különösen magas a halálozás a csecsemők és az idősek között. Az újszülöttek leggyakrabban a köldök fertőződése révén betegednek meg, ha az édesanya nem védett vagy ha a köldökcsonkot nem tisztán kezelték. Magyarországon 1951-ben még csaknem ötszáz halálos áldozata volt a fertőzésnek. 1942 óta oltanak tetanusz ellen. Jelenleg évente egy-két eset fordul elő, a megbetegedettek idősek, akik gyermekkorukban még nem kaptak védőoltást. Tetanuszra gyanús sérüléskor először alaposan ki kell tisztítania sebet. A fertőzés kockázatát a sebet ellátó orvos határozza meg.

Haemophilus influenzae b (Hib): cseppfertőzéssel terjedő baktérium, amely főként az ötévesnél fiatalabbak körében okoz súlyos, az életet is veszélyeztető betegségeket: gennyes agyhártyagyulladást, a gégefő gyulladását és véráramfertőzést. 1998 óta oltják a csecsemőket a betegség ellen.

Járványos gyermekbénulás (Poliomyelitis anterior acuta): okozója a poliovírus, amely főként széklettel szennyezett tárgyak (étel, ital) révén, kisebb mértékben a légúti váladék útján, a szájon keresztül jut a szervezetbe. A fertőzés legtöbbször tünetmentesen zajlik, de ritkán súlyos bénulást okoz. Ha a légzőizmokat is érinti a betegség, tartós gépi lélegeztetésre szorulhat a beteg és a halálozás is gyakori. Magyarországon az oltás bevezetése előtt évente kétezer megbetegedést jelentettek, a fertőzöttek két százaléka meghalt. 1954-ben, 1957-ben majd 1959-ben is nagy járvány alakult ki.