A nagy Kovács Béla-rejtély

• Lassan egy éve annak, hogy a jobbikos Kovács Béla kémügye az akkor még kormánybarát Magyar Nemzetben kiszivárgott, közvetlenül az EP-választások előtt. Az időzítés nem lehetett véletlen. 
• A kémüggyel a Fidesz-kormány a Jobbiknak szúrt oda, de ha igaz a kémvád, akkor azzal, ahogy ezt a kormányzat kezelte, akarva-akaratlanul, de az oroszoknak is szívességet tett. 
• Kovács nem jelent meg azon a brüsszeli meghallgatáson, ahol a mentelmi jogát tárgyalták volna, de párttársa, Gyöngyösi Márton szerint ennek az az oka, hogy a politikus súlyos beteg és kórházba került. 
• Az egész történetben a Jobbik áldozatként állítja be magát, de ez a védekezés az orosz kapcsolataikat ismerve minimum álságos. 
• Kovács Béla és orosz felesége életénél már csak egy titokzatosabb dolog van, ez pedig maga az eljárás. Mégis mi a fene folyik itt tavaly május óta? 

Nem lyukas az oldala?

– kérdezte viccelődve Kovács Béla jobbikos EP-képviselő tavaly, amikor a strasbourgi irodájában találkoztam vele és szembesítettem saját és orosz felesége életének addig titokban tartott részleteivel. Először nem kapcsoltam, aztán leesett, mire gondol: hát persze, a sok kíváncsiságtól szokott kilyukadni az ember oldala.  

A strasbourgi találkozás óta eltelt több mint fél év, és úgy tűnik, a kíváncsiskodástól senkinek nem lyukadt ki semmije, pedig még mindig van okunk a kíváncsiskodásra. Már csak azért is, mert a kémügyben tavaly május óta nem történt érdemi fejlemény. 

Így nemcsak az EP-képviselő és orosz felesége múltjában vannak bőséggel megválaszolatlan kérdések, de abban az eljárásban is, aminek az alapja maga a kémgyanú, miszerint Kovács Béla az Európai Unió ellen kémkedett.

Az időzített bomba

Tavaly áprilisban parlamenti választások voltak. Az ekkor már a néppártosodó stratégia mentén politizáló, „cukiságkampányt” folytató Jobbik viszonylag jól szerepelt. Bár a pártvezetés érezhetően csalódott volt, mert jobb eredményre számított, mégsem volt okuk búslakodni. A Jobbik lényegében beérte az addig második erőnek számító MSZP-t. Világos volt, hogy a radikális jobboldali párt a Fidesztől akar elvenni szavazókat, ezért húzott be a politikai pálya centruma felé. Ez volt az első komoly jele annak, hogy a párt igenis veszélyt jelent a Fideszre.

Májusban aztán jött az újabb megmérettetés, az Európai Parlamenti választás, ahol Kovács Béla korábbi EP-képviselő megint a Jobbik jelöltjei között volt. Vezető fideszes politikusok már az áprilisi választás után, de még az EP-választás előtt tettek olyan megjegyzéseket újságíróknak, amivel azt sugallták, hogy van egy ütőkártyájuk a Jobbik ellen, ez pedig az addig a nyilvánosság előtt gyakorlatilag ismeretlen Kovács Bélával van összefüggésben. Ezzel nagyjából egy időben a Jobbik vezetéséhez is jutottak el olyan információk, miszerint Kovácsot valamilyen formában ütni fogják a kampányban. 

Így is történt. Május 15-én, az EP-választás előtti kampányhajrában írta meg a Magyar Nemzet, hogy még áprilisban az Alkotmányvédelmi Hivatal (AH) a jobbikos EP-képviselő Kovács Bélát feljelentette a Legfőbb Ügyészségnél, mert a titkosszolgálat szerint a politikus Oroszországnak kémkedik. Az akkor még kormányközelinek számító Magyar Nemzet azt is írta, hogy Kovács felesége az orosz titkosszolgálat munkatársa volt. Kovács Béla tagadta a vádat és azt mondta: sem ő, sem orosz felesége - akit a hetvenes években még fiatalon, Japánban ismert meg – soha nem állt kapcsolatban semmilyen titkosszolgálattal.

„Van kémügy, de nincs James Bond”

Abban semmi meglepő nincsen, hogy a Kovács elleni gyanúsításról keveset ismerhetett meg a nyilvánosság. A kémügyek a természetüknél fogva ilyenek. De azért néhány információ – részben a sajtóban, részben hivatalos forrásokból – még májusban kiszivárgott az ügyével kapcsolatban. Ezek közül különösen figyelemreméltóak az alábbiak:

• A jobbikos politikus már 2009 óta az Alkotmányvédelmi Hivatal (akkor még Nemzetbiztonsági Hivatal) látókörében volt. Tehát legalább öt éven keresztül dolgoztak rá, figyelhették. Nem mellékes, hogy 2009-ben még nem a Fidesz, hanem a szocialisták kormányoztak, így a kémelhárítást is szocialista politikus felügyelte. 2009 tavasza és ősze között Ficsor Ádám, aztán néhány napig az akkor még MSZP-s Molnár Csaba, végül a szintén MSZP-s Juhász Gábor volt a polgári titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter. Tehát nem a kétharmados Fidesz kezdte el „feldolgozni” Kovácsot politikai célból (felhasználva ezzel a titkosszolgálatot), hanem feltehetőleg valóban „szakmai úton” került képbe. Az MSZP-nek 2009-ben már amúgy sem állhatott érdekében a Jobbikra utazni, nyilvánvaló volt, hogy a Fidesz lesz a kormányváltó erő.
• Nem csak a magyar titkosszolgálat dolgozott a Kovács-ügyön, hanem más nyugati partnerszolgálatok is. Ez nem is nagyon történhetett máshogy, mivel a politikus a munkája miatt sokat utazott, és ha tőlünk nyugatabbra ment, akkor ilyen esetben a magyar fél a nyugati partnerszolgálatok segítségét kéri. Ebből minimum két dolog következik. Egyrészt az, hogy Kovács Béla dolgairól nyugat-európai kormányok is tudhattak, másrészt az, hogy a gyanú alapos lehetett, máskülönben a külföldi együttműködés sem tarthatott volna évekig. Ez szintén azt erősíti, hogy a kémgyanú nem légből kapott és – legalábbis abban a fázisban, amíg a titkosszolgálatok foglalkoztak vele – nem lehetett politikailag motivált. 
• Kovács Béla nem klasszikus hírszerzői munkát végzett. Arra, hogy a kémkedés nem csak abból áll, hogy államtitkokat szerzünk meg, az ügy kirobbanásakor több szakértő is felhívta a figyelmet. Ugyanakkor a Népszabadság írta meg – egy, az ügyre rálátó informátorra hivatkozva –, hogy Kovácsot elsősorban nem arra használta az orosz titkosszolgálat, hogy titkos uniós dokumentumokat szerezzen meg. A politikus feladata az unióellenes hangulatkeltés volt az Európai Unió központjában, az euroszkeptikusok, az unióellenes szélsőségesek összefogása, frakcióvá szervezése. 
• Kovács Béla az elmúlt években orosz diplomatákkal találkozott, titokban, konspiráltan. Ezt az információt a Hír Tv azóta már megszűnt Célpont című műsora közölte. A még májusban megtartott parlamenti nemzetbiztonsági ülésen – ahol Kovácsot is meghallgatták – pedig az derült ki, hogy a politikus titkos találkozóit a kémelhárítás kép-és hangfelvétellel rögzítette. Azt azonban nem kötötték az újságírók orrára, hogy ezeken a titkos találkozókon mi történt. Kovács Béla erre egyébként úgy reagált, hogy a munkája miatt találkozott orosz diplomatákkal, de tagadta, hogy ő maga konspirált volna. 

Nem engedik el a kezét

A Jobbik az első perctől fogva kiállt Kovács Béla mellett, noha a párton belül mindig is zavaros múltú figurának tartották őt, nem véletlenül nevezték a háta mögött Kágébélának. A párt teljes nyilvánosságot akart az ügynek, noha pontosan tudták, hogy ez lehetetlen kérés, hiszen egy kémügy tele van államtitkokkal. Ha abból indulunk ki, hogy az ártatlanság vélelme mindenkit megillet, akkor érthető a párt májusi reakciója, bár az figyelemreméltó, hogy a parlament nemzetbiztonsági ülésén a Jobbikon kívül minden ellenzéki pártot meggyőztek az ott elhangzottak arról, hogy igenis van kémügy.

Ez volt az a bizottsági ülés, ami után Kovács elrohant az újságírók elől, majd néhány napra eltűnt, egy vidéki kórházban kezelték. Még a kórházi ágyán adott egy interjút a Jobbikhoz tartozó Alfahír hírportálnak, majd napokkal később sajtótájékoztatón kérdezhették az újságírók.

Utóbbi sajtótájékoztató fontos állomása volt a történetnek, mert később kiderült: az, amit Kovács Béla ezen a sajtótájékoztatón az életéről és a feleségéről mondott, nem mindenben volt igaz. Mint azt az Index kiderítette, Kovács orosz feleségének a múltban párhuzamosan több férje, neve és útlevele volt, nem véletlenül: a nő annak a szovjet (később orosz) titkosszolgálatnak dolgozott, ami már a hetvenes években behálózhatta Kovácsot, rajta keresztül pedig a kétezres évek végén a Jobbikban is befolyást szerezhetett. (A filmbe illő részleteket A nagy Oroszország kovácsolta frigy című cikkünkben olvashatják el.) Márpedig a politikus állítja: felesége sosem volt KGB-s, és ezt az állítását a Jobbik is elfogadja. 

Kovács múltjának feltárása hónapokig tartott, a cikk az önkormányzati választás kampányára készült el teljesen, ez pedig a Jobbiknak magas labda volt. A párt azt tudta kommunikálni, hogy ez egy újabb politikai támadás a Jobbik ellen, a háttérben pedig az Egyesült Államokat, konkrétan a CIA-t sejtette, akárcsak az orosz titkosszolgálathoz közel álló Regnum orosz hírportál. Bár az Index cikke nem arról szólt, hogy Kovács kémkedett-e vagy sem, hanem arról, hogy nem mondott igazat a felesége és az ő múltjával és a titkosszolgálati érintettségükkel kapcsolatban, a Jobbikot nem érdekelte, hogy a cikkben megfogalmazott állítások igazak-e vagy sem. Legalábbis kívülről így tűnt, noha a pártból származó információnk szerint nagyon is foglalkoztatta a jobbikosokat Kovács múltja, mégsem forszírozták a kérdést. 

Azaz forszírozták volna, de nagyon gyorsan visszahökőltek. Miután kiderült, hogy Kovács Béla és felesége múltja több szálon köthető az orosz titkosszolgálathoz, Novák Előd, a Jobbik alelnöke egy tévéműsorban azt ígérte, hogy a cikk állításait nagyon gyorsan kivizsgálják a párton belül, Kovács Bélának és orosz feleségének pedig keresztkérdéseket fognak feltenni.

A párt hivatalos kommunikációja innentől kezdve mindössze annyi volt, hogy a Jobbik nem nyomozó hatóság, nem foglalkoznak kémelhárítással, így amíg nem látnak bizonyítékokat arra, hogy Kovács Béla valóban kém, addig nincs mit vizsgálniuk. De arra is találtak egy magyarázatot, hogy mi van akkor, ha kiderül, hogy Kovács kém. Akkor a Jobbik a történet legnagyobb áldozata – azóta is ezzel érvel a párt. 

Ez így nem normális

A Jobbiknak abban kétségkívül igaza van, hogy a kémügyben sok minden nem klappol. Csakhogy a Kovács Béla által elhallgatott tények nem gyengítik, sokkal inkább erősítik a kémgyanút. Az, ami nem klappol, az maga az eljárás, az, ahogy a kezdetektől fogva kezelik a hatóságok magát a gyanúsítást.

Tehát amennyire sok titkot és megválaszolatlan kérdést rejt Kovács Béla és felesége élete, legalább annyi kérdést vet fel maga az eljárás is. A kémügy nyilvánosságra hozatala arra tökéletes volt, hogy a Fidesz odacsapjon egyet a Jobbiknak az EP-választás kampányának hajrájában, de kérdés, hogy ezen túlmenően volt-e nemzetbiztonsági szempontból bármi értelme.  

Kémet ugyanis nem a sajtón keresztül szoktak elkapni, hanem tetten érik. Vagy nem csapnak le rá, de felhasználják. Akár úgy, hogy rajta keresztül pontosan feltérképezik, mit akarhatnak az oroszok, akár úgy, hogy „átállítják”, akár úgy, hogy dezinformálják.

Ezer és egy módja van ennek, de az nonszensz, hogy valakit, akinek ráadásul EP-képviselőként mentelmi joga van, a sajtón keresztül „lelepleznek”, majd futni hagynak. Merthogy Kovács Béla ügyében tavaly májusban pontosan ez történt. Pedig ha Magyarországon bűncselekményt követ el és tettenérik, akkor őrizetbe is vehetik, függetlenül attól, van-e mentelmi joga vagy sem.

És itt újabb, egyelőre megválaszolatlan kérdésekbe botlunk. Mit is csinált pontosan Kovács Béla? Mert ha valóban a bomlasztás vagy a befolyásolás volt a feladata, akkor a tettenérés tényleg nehézkes. Tavaly januárig például nem is volt olyan jogszabály, amely alapján eljárást kezdeményezhettek volna a jobbikos politikus ellen, a parlament csak tavaly ősszel tette a büntető törvénykönyve az uniós intézmények elleni kémkedést. A törvénymódosítást egyébként az ellenzéki pártok nem szavazták meg, de a Jobbik igen. 

Vagy azért nem vették őrizetbe májusban, mert nem volt ellene elegendő bizonyíték? De akkor miért nem várták meg azt a pillanatot, amikor elég bizonyíték gyűlik ellene össze, hogy őrizetbe lehessen venni? A kampány miatt? Vagy Kovács Béla teljesen ártatlan? De akkor mégis milyen alapon dolgozhatott rajta évekig nem csak a magyar, de más nyugati titkosszolgálat? És ha ártatlan, akkor miért titkolózott a múltjával kapcsolatban? 

Mi a fene folyik itt? 

A legvalószínűbbnek az tűnik, hogy igenis van kémügy, de a Fidesznek rövid távú politikai érdeke fűződött ahhoz, hogy az nyilvánosságra kerüljön, függetlenül attól, hogy ez jó megoldás-e vagy sem nemzetbiztonsági szempontból. Ám az, hogy így kezeljék a Kovács-ügyet, nem csak a kampány miatt lehetett a kormányzat érdeke, hanem a magyar-orosz kapcsolatok miatt is. 

A kémügyekben mindig a politikai döntéshozatalé a végső szó, ez a világon mindenhol így van. Így az is politikai döntés, hogy egy adott kémügyet nyilvánosságra hoznak-e, és ha igen, mikor. Senki nem kötelezi a kormányt arra, hogy egy ilyen ügyet a nyilvánosság elé vigyenek. Az első Orbán-kormány idején például a hírszerzésért felelős Információs Hivatal egyik munkatársáról derült ki, hogy a CIA ügynöke, mégsem kapott nyilvánosságot az ügy, házon belül lerendezték a dolgot. Ebben valószínűleg szerepet játszott az is, hogy esze ágában sem volt a kormánynak akkor összerúgnia a port Washingtonnal. 

Jogosan feltételezve azt, hogy a magyar és más nyugati titkosszolgálatok 2009 óta nem alaptalanul dolgoztak a Kovács-ügyön, azzal, hogy Kovácsot az Alkotmányvédelmi Hivatal feljelentette, majd az ügyet tavaly májusban megszellőztette a Magyar Nemzet,

a kormányzat Moszkvának is szívességet tett, akár tudatos volt ez a gesztus, akár nem.  

Az sem lenne meglepő, ha kiderülne, hogy mindez egy teljesen tudatos politikai döntés következménye volt. És itt sem mindegy a mikor: tavaly májusban már nagyon jóban volt a kormány Moszkvával. A „keleti nyitásban” érdekelt Orbán-kormánynak nem állt érdekében az, ami például a balti államokban zajlik, ahol előszeretettel fogdossák meg mostanában az egyébként meglehetősen aktív orosz kémeket. Már csak Paks miatt sem.

A kormány azt sem tehette meg, hogy nem csinál semmit, hiszen a Kovács-ügyön nem csak magyar, de más nyugati titkosszolgálatok is dolgoztak. Persze a semmittevés nem is állhatott érdekében, hiszen maga az ügy tökéletesen alkalmas volt arra, hogy az EP-választás kampányának hajrájában megbillentse a Jobbikot és ott találjon fogást rajta, ahol az a legjobban fáj egy olyan pártnak, amely minden kritikusában és ellenfelében hazaárulót láttat.  

Fogtak is kémet, meg nem is

A Kovács-ügy kipattanása óta nem lehetett hallani arról, hogy akár egyetlen egy Budapestre akkreditált orosz diplomatát is kiutasítottak volna, ahogy ez ilyen esetekben történik. Márpedig Kovács Béla nem önmagával találkozgatott titokban, hanem orosz diplomatákkal. Ahogy a korrupció, úgy a kémkedés sem egyszemélyes buli. De akkor mégis mi lett Kovács Béla társával vagy társaival, segítőivel, kapcsolataival? 

Akár tudatos volt ez a kormányzat részéről, akár a véletlenek összjátéka, egy évvel a botrány kirobbanása után most már világosan látszik, hogy ezzel a Fidesz két legyet ütött egy csapásra: odaszúrt a Jobbiknak, de úgy, hogy ez a szúrás Oroszországnak a legkevésbé legyen fájdalmas. 

Kovács Béla nyugodtan aludhat. Azzal, hogy májusban az Alkotmányvédelmi Hivatal lényegében átadta az ügyét az ügyészségnek, a titkosszolgálatok már nem "nyúlhatnak" hozzá, a jogszabályok ezt tiltják. Nagyon úgy tűnik, hogy az Európai Parlament sem sieti el a dolgot, és Kovács Bélának sem érdeke, hogy Brüsszelben hangot adjon az álláspontjának. Ahogy az szerdán kiderült, a politikus halasztást kért a csütörtöki EP-meghallgatásra, ahol a mentelmi jogának felfüggesztéséről tárgyalnának. Az új időpont május 6-a. Hivatalosan nem tudni, miért nem ment el politikus a brüsszeli meghallgatására, Gyöngyösi Márton a Hír Tv-ben azt mondta: Kovács kórházban van, súlyos beteg, de nem fog a mentelmi joga mögé bújni. 

Mihez kezd a Jobbik az oroszokkal?

Teljesen függetlenül attól, hogy mi lesz Kovács Béla sorsa, abban, hogy a Jobbik mára a Kreml egyik szócsöve lett, elévülhetetlen érdemei vannak a kémkedéssel megvádolt politikusnak. Ahogy arra a Political Capital egyik minap publikált tanulmánya is rávilágít, a Jobbik, "bár a nemzeti érdekek képviseletét hirdeti, mára a jelenlegi orosz rezsim érdekeinek kritikátlan és feltétlen kiszolgálójává vált. Számos jele van annak, hogy az orosz vezetés és a Kreml-közeli orosz média több európai szélsőjobboldali erőhöz hasonlóan felhasználja a Jobbikot és annak vezetőit a Kreml aktuálpolitikai céljainak és EU-ellenes álláspontjának támogatására". Ezért is álságos a Jobbik magyarázata, miszerint ha Kovács Béla tényleg kém, akkor a párt a legnagyobb áldozata a történetnek. 

Csak egy példa arra, hogyan is csapódik le az orosz befolyás a gyakorlatban: a legfőbb szélsőjobboldali véleményformálóként funkcionáló Kuruc.info a kétezres évek közepén még oroszellenes hangvételű volt, ma már azonban, egy éles váltást követően, a putyini politika szinte feltétlen támogatója lett. 

Persze az oroszok nem csak a Jobbikot hálózták be, hasonlóan jártak el más szélsőjobboldali és szélsőbaloldali párttal is. A legjobb példa erre a Marine Le Pen vezette francia Front National, amit súlyos eurómilliókkal támogattak az oroszok, és egy kiszivárgott e-mailváltás bizonyítja, hogy a támogatás összefüggésben van azzal, hogy Le Pen elismerte a Krím orosz megszállását. De ahogy Le Penék, úgy a Jobbik-vezetés is azt csinálta, ami az orosz érdek volt: noha a Jobbik azt állítja, hogy az orosz-ukrán-konfliktusban egyik fél mellé sem áll, jobbikosok, köztük éppen Kovács Béla és Gyöngyösi Márton tett szívességet az oroszoknak azzal, hogy egy korántsem tiszta választást a jelenlétükkel legitimizáltak. 

Izgalmas kérdés, hogy most, hogy a Jobbik gőzerővel néppártosodna, miközben több-kevesebb sikerrel igyekszik megszabadulni a rasszizmus és antiszemitizmus bélyegétől, és nyitna Nyugatra, hogyan viszonyul majd Oroszországhoz. Belpolitikai érdeke mindenesetre nemigen fűződik az oroszbarátsághoz, a Medián 2014 végén készült kutatása szerint a Jobbik szavazóinak 48 százaléka is inkább az Egyesült Államokhoz húzna egy hidegháborús helyzetben, míg az oroszok felé csak 27 százalék. Ahogy az is kérdés, hogy a látványosan megizmosodó Jobbik ellen a következő egy-két évben kijátssza-e a Fidesz az orosz kártyát és egyáltalán: van-e ilyen kártya vagy ez csak egy kormányzati blöff?